Miért válasszunk magyar iskolát?
Több mint egy hónapja szinte másról sem szól az életünk, mint a járványról. A kényszerszünet és a távoktatás árnyékában talán kevés hangsúlyt kap a fontos és az egész életre kiható kérdés: Milyen iskolát válasszunk a gyermekünknek?
Az alábbiakban megkérdeztünk néhány bodrogközi szülőt, hogy korábban miért választottak a gyermeküknek anyanyelvi iskolát, és utólag mennyire igazolódott be a döntésük helyessége.
Furik Krisztina két alsó tagozatos gyermek édesanyja. A nagyobbik ötödikes, a kicsi most végzi az első osztályt. Krisztina szerint náluk fel sem merült a szlovák iskola gondolata. El sem tudja képzelni, hogyan ért meg egy gyerek a számára idegen nyelven egy szöveget? A fogalmakról nem is szólva! Nagyon fontos, hogy a gyerek megértse mindazt, amit tanul. Ha jól elsajátítja az alapokat, az összefüggéseket, ha tárgyi tudással rendelkezik, nem lehet belőle elveszett ember.
Krisztina férje, Péter hozzáteszi, ha annak idején nem magyar iskolába íratták volna a szülei, biztosan nem érte volna el mindazt, amit így elért. Mérnök lett belőle, magyar iskolával. Akivel otthon magyarul beszélnek, akinek magyarul énekelnek, mesélnek, azt a gyereket vétek a saját közegéből kiszakítani, és bedobni egy számára idegen környezetbe. Akikkel otthon nem foglalkoznak, azok akármilyen jó képességekkel is legyenek megáldva, előbb-utóbb lemorzsolódnak, és gyökértelenné válnak! Nem tudják, hová tartoznak. Az ő gyerekeik boldogan mennek az iskolába, mondják egybehangzóan, és minden nap élmény számukra.
Vígh Katalin fia ötödikes, lánya éppen az iskolaválasztás előtt áll. A szlovák gyerek szlovák, a magyar gyerek magyar tannyelvű iskolába való, mondja Katalin.
– A gyermekeim minden őse magyar volt, a szlovák nyelvet itthon nem is használjuk. Miért küldeném hát szlovák iskolába? A környékbeli szlovák iskolák tele vannak magyar fiatalokkal, ezek számomra nem is igazi szlovák iskolák. Ezek a gyerekek még az órákon is magyarul beszélnek egymással. Lelkiismeret-furdalásom lenne, ha a gyerekemet oda küldeném. Annyi szülőtől hallom, hogy a szlovák iskolába járó gyerekével pszichológushoz jár, nyugtatót szed a gyerek, és hisztizik, ha iskolába kell mennie! Ez mind annak a következménye, hogy a szülők, akik nem érték el az életben azt, amit szerettek volna, úgy gondolják, ennek a magyar iskola az oka. És jönnek az érvényesüléssel kapcsolatos szólamokkal, amit a propagandapolitika diktált, ők pedig elhiszik. Ezek az indokok hamisak, álérvek.
Feterik Szilvia gyerekei már felnőttek. Mindketten egyetemet végeztek, és Budapesten élnek.
– Három nyomós érvem van az anyanyelvi oktatás mellett. Ahhoz, hogy elsajátítsak egy idegen nyelvet, nem kell olyan tannyelvű iskolába járnom. Lásd például az angol nyelvet, amelyet a fiatalok annak ellenére értenek és beszélnek, hogy nem angol iskolába jártak. Az idegen nyelvű iskolában összezavarodik a gyerek, elveszíti az identitástudatát, a szlovák közeg pedig ebben nem fogja megerősíteni. Az ilyen gyerekek nem értik, mit jelent a Hazádnak rendületlenül, a Létem, ha végleg lemerül, a Minden egész eltörött stb. De akkor sem fognak meghatódni, ha meghallják a Himnuszt. Aki idegen nyelven nem beszél vagy ír tökéletesen, az nem bűn. Ha a saját anyanyelveden írsz, beszélsz hibásan, ha nem ismered az őseid történelmét, az viszont szégyen! Nem véletlenül írta Reményik Sándor 1925-ben: Ne hagyjátok a templomot! / A templomot s az iskolát!
Kondás Aranka ma sem titkolja, hogy eleinte szlovák iskolába szánta a gyermekeit. Arról, hogy helytelenül gondolkodik, a sógora győzte meg, amikor azzal érvelt: miért akarod, hogy egy hatéves magyar gyerek szlovák környezetbe kerüljön?
Szerezze meg a tudást az anyanyelvén, aztán 18 évesen mehet szlovák egyetemre. Akkor csak sejtette, ma már tudja, hogy a sógorának igaza volt. Örül, hogy hallgatott rá. Gyerekei családosak, mindketten egyetemet végeztek, és sohasem panaszkodtak, hogy nem tudnak szlovákul. Aranka szerint a gyerekeket mindig dicsérni kell, hozzátéve: de te még ennél is többre vagy képes!
