„Mi anyanyelvet, identitást, kultúrát, jövőt adunk tovább”

A rozsnyói konferencia a mi iránytűnk, itt határozzuk meg, hol tartunk, merre akarunk haladni és milyen válaszokat adhatunk a pedagógia, a közoktatás, de még inkább a magyar megmaradás kihívásaira – mondta Fekete Irén, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége elnöke az SZMPSZ megalakulásának XXXV. és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok XXX. Országos Találkozójának alkalmából tartott ünnepi ülésen Rozsnyón.

Szlovákiai Magyar Pedagógusok XXX. Országos Találkozója, SZMPSZ, pedagógustalálkozó, Rozsnyó

+30 kép a galériában

Fotó: Fábián Gergely

A jeles évfordulók lehetőséget adnak számunkra, hogy számba vegyük, kiértékeljük a mögöttünk álló időszakot, s hogy újra gondoljuk, jobbá tegyük az elkövetkezendőket"

– mondta Fekete Irén hozzátéve, egyben lehetőséget nyújtanak arra, hogy köszönetet mondjunk és kifejezzük hálánkat mindazoknak, akik velünk együtt tevékenykedtek a szlovákiai magyar oktatás szolgálatában.

Leszögezte, a rozsnyói konferencia sokkal több, mint szakmai fórum. „Ez a mi iránytűnk. Itt határozzuk meg, hol tartunk, merre akarunk haladni és milyen válaszokat adhatunk a pedagógia, a közoktatás, de még inkább a magyar megmaradás kihívásaira” – mondta.

Hozzáfűzte, különösen a külhonban élő magyar pedagógusoknak van szükségük ezekre a kapaszkodókra.

Hiszen mi nemcsak tanítunk. Mi anyanyelvet, identitást, kultúrát, jövőt adunk tovább nap mint nap. Ezt a munkát csak úgy lehet végezni, ha időnként megállunk, egymás szemébe nézünk és megerősítjük: nem vagyunk egyedül”

– húzta alá.

Hangsúlyozta, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége ezt a munkát nem önmagáért végzi, hanem a pedagógusokért, velük együtt.

Azért, hogy legyen fórumunk, legyen iránytűnk, legyen közösségünk. Hogy ne csak megmaradjunk, hanem fejlődjünk, gazdagodjunk, és büszkék lehessünk arra, amit együtt elértünk. Három évtized alatt elértünk a gyökerektől a máig, hittel kémleljük a jövőt, és szeretnénk a következő nemzedéknek is javára lenni”

– mondta az SZMPSZ elnöke.

Fotó: Fábián Gergely

Az ünnepi ülés délutáni programjában Szakmaiság, elkötelezettség, közösség címmel tartottak pódiumbeszélgetést Hack László alelnök, Ádám Zita tiszteletbeli alelnök, Fodor Attila, a Comenius Pedagógiai Intézet igazgatója, valamint Tamás Erzsébet, az SZMPSZ rozsnyói területi választmányának elnöke részvételével.

A hagyományos díjakat ezúttal nem osztották ki, helyette emlékplaketteket vehettek át azok, akiknek a munkásságát a korábbi évfolyamok során Felvidéki Magyar Pedagógus Díjjal ismerték el. Szintén emlékplakettel jutalmazták az ígéretes fiatal pedagógusokat, így motiválva őket a tanári pályán való megmaradásra és az értékek megőrzésére.

Fotó: Fábián Gergely

Balatoni Katalin miniszterelnöki biztos köszöntőjében kiemelte, itt az idő, hogy még inkább összefogjunk, még inkább megtaláljuk azokat az utakat, melyekkel a ma gyermekeihez lehet szólni, a ma családjait meg lehet szólítani, a ma magyar családjait meg lehet tartani.

A díjazottakhoz szólva kiemelte, az elismerés felelősséggel is jár.

Tudjuk, hogy nem a díj teszi jó pedagógussá a pedagógust, de megerősít, és mások szemében még inkább példaképpé tesz. Én azt kérem a múlt, a jelen és a jövő példaképeitől, hogy tartsák meg hitüket, szeretetüket, azt, hogy ők az őrtüzek legbelső lángjai”

– fogalmazott.

Fotó: Fábián Gergely

Mint mondta, Orbán Viktor miniszterelnöktől két fontos megbízatást kapott, az egyik a pedagógiai innovációk erősítése, a másik a családbarát oktatási környezet erősítése. Az utóbbi kapcsán megjegyezte, az ő olvasatában ez azt jelenti, hogy az oktatásban is képesek vagyunk családként funkcionálni. A vezetők képesek a munkatársaikra és a gyermekekre is egy olyan közösségként gondolni, ami támogat, megtart, segít, nevel. A pedagógiai innováció alatt pedig nem csak a digitalizációt érti, hanem azt is, hogy az értékeinket – legyen szó pedagógiai értékekről vagy nemzeti értékekről – képesek vagyunk tovább vinni egy olyan világban, ami ma körül vesz minket és abban is, ami holnap körül fog venni.

Balatoni Katalin elmondta, a 20. századból két, a pedagógiához kapcsolódó példaképe van, Kodály Zoltán és Klebelsberg Kuno. És ha már innovációról van szó, megkérdezte a mesterséges intelligenciát, hogy mit üzenne ma a külhoni magyar pedagógusoknak Klebelsberg Kuno. A válasz az volt, hogy munkájuk nem csupán nevelés, hanem nemzetépítés, csendes, mindennapi hősiesség.

Minden magyar gyermek, akit megtanítanak magyarul írni, olvasni, énekelni, aki magyarul szólal meg az iskolában, erősíti a nemzet gyökereit. Nem elegendő falakat építeni vagy térképeket rajzolni. A nemzet határait a szív, a nyelv és a kultúra rajzolja meg. Önök ennek az élő kultúrának lettek őrzői, továbbadói és újraépítői. Kérem, higgyenek a munkájuk jelentőségében! A jövő magyarja az önök kezei között formálódik Erdélyben, Felvidéken, Délvidéken, Kárpátalján”

– fogalmazott.

Hivatásuk nem csak szakma, hanem szolgálat. Nemzetünk hálás minden szóért, amelyet magyarul mondanak ki és minden gyermekért, akiben sikerül életben tartani a hazához tartozás érzését. Kitartást, hitet és erőt kívánok a mindennapokban, és tudják, a magyar nemzet önök mögött áll!”

– tette hozzá Balatoni Katalin.