Képes az oktatási rendszerünk tanulni?
A Regionális Pedagógus Támogató Központ (RCPU) ebben a tanévben négy képzést szervezett, amely az oktatási reform implementációját, a digitális eszközök helyes módszertani használatát vagy éppen az inklúzió témakörét járta körül. Ezek egyikét az Érsekújvári járás pedagógusai számára a párkányi Ady Endre Alapiskolában tartották. Decsi Katalin, a dunaszerdahelyi RCPU vezetője köszöntőjében kiemelte, a tanár, aki nincs „képben”, nehezen szólítja meg a mai „digitalizált” generációt. Mint mondta, ha nem értünk a világukhoz, elszakadnak tőlünk.
Szabó Eugen polgármester kifejezte abbéli örömét, hogy az Ady Endre Alapiskola regionális tevékenysége, mint például a képzés befogadása, erősíti az intézmény súlyát.
– Le a kalappal azok előtt, akik a munkaköri kötelességek mellett arra is szakítanak időt, hogy képezzék magukat, hogy minél magasabb szintű tanári munkát végezzenek. Biztatni szeretnék minden résztvevőt, hiszen a digitális eszközök használata a jövőben alapfeltétele lesz annak, hogy az ember helytálljon bármilyen szakmában, fiataljainkat pedig meg kell tanítani helyesen bánni velük.
Bacsó Péter, az Ady Endre Alapiskola igazgatója egyenesen úgy fogalmazott: digitális forradalom előtt állunk, s a forradalmak mindig választási lehetőségek elé állítják az embert.
– Most kell az oktatási szakembereknek eldönteniük, hogyan használják a rohamléptekben fejlődő technikát, mennyire engedik be az iskolába. Kiemelt hangsúly kerül a szülőkkel való együttműködésre is, hiszen csak velük közösen érhető el a felelősségteljes eszközhasználat.
A párkányi iskolában nem ismeretlen téma a digitális eszközhasználat kérdése. Pöltl Ákos például a Föld napján a digitális eszközök túlhasználatáról tartott előadást a gyerekeknek, majd a szülőknek, kü-lön hangsúlyozva, hogy önmaguk számára is korlátokat kell állítaniuk ahhoz, hogy példát mutassanak a gyermekeiknek.
Keresztesi Ildikó mentor, a vágfarkasdi alapiskola igazgatója nyitó előadásában felvillantotta a mesterséges intelligencia (MI) használatának kettősségét.
– Él-e a szellem, ha csak kód szól szaván? – tette fel a kérdést a mesterséges intelligencia az előadást megnyitó, általa generált dalban. A technika fejlődése gyökeresen változtatta meg az emberi kapcsolatokat, az oktatásnak is alkalmazkodnia kell a kihívásokhoz – alapozta meg a szakmai napot az előadó.
Keresztesi Ildikó kitért a chatbotok és asszisztensek használatára, a cseh MI tantervre vagy épp a magyar OkosTündér weboldal tartalmaira. Szó esett a MI által okozott hatalmas mértékű környezeti terheléstől, az e-hulladékról, a szükséges törvényi szabályozások fontosságáról, az online bántalmazás és visszaélések romboló hatásairól és arról, mit tehetünk ennek megakadályozására.
A résztvevők az előadást követő workshopokon elmélyülhettek a MI-alapú rendszerek oktatási lehetőségei, a Micro:bit 1.0, az applikációs alkalmazások, a robotika és a digitális inklúzió témaköreiben. Mi pedig a képzést szervező, a Vágsellyei és az Érsekújvári járásokat lefedő regionális Pedagógus Támogató Központ vezetőjét, a 35 éve pedagógusként dolgozó Helena Weszelovszkát kérdeztük a képzésekről.
– Idei témáinkat az oktatási reform alapján alkottuk meg. Ezek a legérzékenyebb témák, melyekben az eddig megszokott módszerek helyett érdemes más megközelítéseket alkalmazni. Remek mentoraink vannak, akik a kockázatokat is jól ismerik. A tanárnak el kell tudnia igazodni a modern világban, hogy megfelelő válaszokat adjon és felkészülten érveljen. A legnagyobb baj, hogy sematikus az oktatásunk, csak a tartalomra fókuszál. Átalakításra szorul az iskolákban a genius loci, mert elavult, ami sajnos a gyerekek tudásában is megmutatkozik. Az oktatási rendszer végső célja sajnos nem az eszesség, a kritikus gondolkodás képessége, hanem a papír, az érettségi vagy a diploma. A munkaerőpiac is átvette ezt a hibás megközelítést.
A PISA-tesztelésen az olvasási és szövegértési készség nagyon alacsony, ami riasztó. Ez azonban nem az egyének vagy a tanárok hibája, gyökere a társadalomnak az oktatáshoz való hozzáállásában keresendő, véli a szakember.
– Különösen lesújtók a PISA-eredmények annak fényében, hogy a környező országokhoz képest a mi diákjaink magasabb óraszámban tanulnak szlovák, illetve magyar nyelvet és irodalmat. Sokat tanítunk, mégis keveset tudnak.
Az oktatási reformmal kapcsolatos kritikák és félelmek vonatkozásában Helena Weszelovszká azt hangsúlyozta, hogy a tanároknak is el kell hinniük, az új didaktika nekik is segít majd abban, hogy kevesebb befektetéssel jobb eredményeket érjenek el.
– A tananyag a jelenlegi formájában nem köti le a gyerekeket. Rengeteg a nevelési zavar, a család, a közösség, a politika eseményei óriási hatással vannak a gyerekekre, sok bennük a bizonytalanság, a fesztültség, ami az iskolában bizony előjön. Meg kell próbálnunk megérteni őket és reagálni az igényeikre. A tematikus napokat e cél köré építettük. Volt szó az értékelésről, ami egyoldalú, csak a büntetés és jutalmazás skáláján mozog. Ebben az új rendszer széles lehetőségeket nyit. A jó tanár úgy értékel, hogy azzal a gyermek előre haladjon. Mentorként nagy öröm látni az új rendszerben, hogy a gyermekek elmélyült tanulási folyamatban, szenvedélyes érvelésben, konstruktív csoportmunkában vesznek részt a tanórákon.
Az inkluzív oktatás kapcsán a szakember megjegyezte, nem kell feltalálni a spanyolviaszt, csak alkalmazni a mi viszonyainkra a máshol már működő jó gyakorlatokat.
– Érdekes tapasztalat volt számomra az észt oktatási rendszer vizsgálata. Ők ugyanúgy a szovjet blokkban éltek, mint mi, ugyanakkor felismerték, hogy az eszesség pénzre váltható. A politika értékelte az okosságot, így támogatta az oktatás erősítését. Kevesen tudják, hogy az észtek találták fel a Skype-ot, amit drága pénzért adtak el, nagymértékben segítve ezzel az ország költségvetését. Az észt társadalom megtapasztalhatta, hogy az okosság pénzre váltható. Ez a népesség támogató hozzáállását eredményezte, és elkezdtek „szurkolni” az oktatásnak. Ilyen hozzáállásra lenne szükség nálunk is, ami több szabadságot adna a tanároknak is. Persze nehéz elengedni a tankönyvek lapról lapra rögzített biztonságát. A gyakorlat viszont azt mutatja, hogy el kell engedni, mert jobb eredményeket lehet elérni más módszerekkel. Ez az oktatás tanulási folyamata kell, hogy legyen – hangsúlyozta Helena Weszelovszká.
Bacsó Péter, az Ady Endre Alapiskola igazgatója szerint is üdvözlendő az oktatás demokratizálása, ám jelenleg még sok a vakfolt. Nyilván a pedagógusképzésnek is hamarabb kellett volna reagálnia a tervezett változtatásokra, hogy a frissen kikerülő tanárok már alkalmazni tudják az új módszereket.
– Átmeneti korszakban vagyunk, és a reform hatékony végrehajtásához a pedagógustársadalom minden szereplőjének szoros együttműködésére van szükség – zárta gondolatait Bacsó Péter, a párkányi iskola igazgatója.
Megjelent a Magyar7 2025/22. számában.
