Kálosi Tanár Úr is elment
97 éves korában elhunyt a Füleki Gimnázium legendás matematikatanára, Kálosi János. Élete nagy részét Füleken élte le, s kevesen tudják, hogy Gömörből származott el, s a tanári pályáját is itt kezdte Guszonán. Diákjai szigorú, de korrekt embernek ismerték, akit csak színházjegyvásárlással lehetett olykor-olykor „megvesztegetni”, ugyanis lelkes Csemadok-aktivistaként évtizedekig terjesztette a kultúrát és a színházjegyeket is a gimnáziumban.
Azon szerencsés emberek közé tartoztam, akit még taníthatott, s nem igazán ő tehet róla, hogy sosem kedveltem meg a matematikát. Évtizedekkel később, amikor a Gömöri Hírlapban köszöntöttem a 80. születésnapján, válaszul egy füleki képeslapot küldött, amelyen ez állt:
Így is tett, pár évvel később a lakásán fogadott, s fél délelőtt mesélt az életéről. Ennél többet egy magamfajta újságíró nem kaphat.
Nem sokan tudták, hogy Kálosi János nem volt tősgyökeres füleki, hanem Gömörből származott el Nógrádba, ahol ugyan végleges otthonra talált, mégse fogadták el teljesen „gyüker”-nek. Nagyszülei 1908-ban, az itteni nagybirtokok felosztása után költöztek a ma már közigazgatásilag Rimaszombathoz tartozó Bakti községbe, méghozzá a Heves megyei Átányból. Nevének eredetét kutatva némi nyomozás után kiderítette, hogy a család egykoron a szintén gömöri Kálosáról kerülhetett Hevesbe, s onnan vissza Gömörbe. Az akkor még többségében magyar faluban járta ki az alapiskola nyolc évfolyamát, majd a rimaszombati gimnáziumba került. Háborús évek voltak, így az első osztályt még a gimnáziumban kezdte, de mivel az épületet hadikórházzá alakították át, az iskola átköltözött a mai Kereskedelmi Akadémia helyén álló fiúiskolába.
Matusek Rudolf igazgató legendás tanári kart hozott össze, akik a legvégsőkig, vagyis nyugdíjba vonulásukig kitartottak egymás mellett. Tóth Lajos, Vassányi Aurél, Kluka Tibor, Lóska Lajos, Szako László, a Fehér házaspár vagy Duray Éva generációk egész sorát indította el a felnőtté válás útján. Jómagam is azon szerencsések közé tartozom, aki még elcsíphettem ezt a legendás tanárnemzedéket. Kálosi János tíz osztályt vitt végig, s olyan kedves diákjai voltak, mint Ádám Zita, Duray Miklós, Herczeg István, Agócs Valéria vagy Ardamica Ferenc. A tanítás mellett kivették a részüket Fülek társadalmi és kulturális életéből is, amíg Ágoston Tibor szabadidejében a várost festette, addig ő a Csemadok lelkes aktivistája lett, de nem egy Fülekről szóló kiadványnak is társszerzője. Ha ő nincs, valószínűleg sose kerülök kapcsolatba a színházzal, de mivel osztályfőnökünk megsúgta, színházjegyvásárlás esetén garantált a jobb jegy Kálosi Jánosnál, kötélnek álltam. Talán a kassai Liliomfit láttam először a szintén füleki Mikola Róberttel a címszerepben, de az biztos, hogy később már az elsők között álltam sorba a színházjegyért. Nem emlékszem, hogy matematikából ezért különleges érdemben részesültem volna, a kettes biztosnak tűnt, s csak később, amikor tévedésből két évig kohómérnökire jártam, döbbentem rá, hogy a tanár úr nagyon jó alapokat adott az egyetemi folytatáshoz. Bár többször hívták máshová tanítani, még Rimaszombatba is, de hosszas mérlegelés után úgy döntöttek a feleségével, maradnak.
– mondta, amikor találkoztunk. 1991-ben ment nyugdíjba, de a város kulturális életéhez nem lett hűtlen, s még pár éve is szinte minden rendezvényen megjelent. Szintén pedagógus felesége halála után teljesen egyedül maradt, fiai Komáromban és Dunaszerdahelyen alapítottak családot, de amíg tehette, rendszeresen látogatta őket.
– ezt a bejegyzést egyik diákja írta róla egy emlékkönyvbe. Amikor azon a bizonyos találkozón hosszasan búcsúzkodtam tőle az ajtóban, a tőle annyira megszokott önironikus hangon búcsúzott: „Ahhoz képest, hogy annak idején nem kedveltük egymást, hosszasan és nagyon jól elbeszélgettünk”.
Tanár Úr, többi tanítványa nevében is köszönet mindenért!
Kálosi János temetése 2025. május 20-án, kedden 14.00 órától lesz a füleki temetőben.
