Jobban kellene élni a meglévő lehetőségekkel - interjú Fodor Attilával
Talán soha korábban nem voltak ilyen a kedvezőek a külső körülmények a szlovákiai magyar közoktatásban, de a pedagógusok egy részét fel kellene rázni, hogy jobban éljenek a lehetőségekkel – figyelmeztet Fodor Attila. A Comenius Pedagógiai Intézet Felvidéki Magyar Pedagógus Díjjal kitüntetett igazgatóját a szlovákiai magyar közoktatás helyzetéről és a folyamatban lévő oktatási reformról kérdeztük.

Amikor a Covid idején beszélgettünk, úgy fogalmazott, a járvány lehetőséget ad a tanároknak a digitális átállásra. Helytállónak tartja még ezt az értékelést?
A pedagógusok jelentős része magabiztosabb lett a digitális eszközök használatában. Akár még olyanok is, akik a Covid előtt nem gondolták, hogy egyszer Zoomon fognak tanítani. Ez kimutatható, mérhető. Van azonban egy rossz tapasztalat is. A pedagógusok nemcsak megszokták a digitális eszközök használatát, arra is rájöttek, milyen kényelmes a nappaliból, a hálóból becsatlakozni.
Gyakran találkozhatunk olyan véleményekkel, hogy a diákok egyértelműen vesztesei voltak ennek az időszaknak. A szakemberek is alátámasztják ezt a vélekedést?
Igen, a szakemberek szerint is egyértelmű, hogy a gyerekek igencsak megsínylették ezt az időszakot. Gondoljunk csak bele, ha valaki a lezárások kezdetén volt elsős középiskolás, annak a Covid miatt minden élmény elmaradt, az osztálykirándulásoktól a szalagavatóig. Nyilván habitustól is függ, ki mennyire szenvedte meg ezt az időszakot.
Csak egy példa, mivel a közösségi hálón folyamatos a csevegés, a mai fiatalok egyre gyakrabban a való életben sem köszönnek egymásnak. Ezekkel a hatásokkal a pedagógusok is nap mint nap találkoznak.
Említette a rozsnyói találkozót, amely most már szerencsére a valós térben zajlott. Itt ragadnám meg az alkalmat a gratulációra a Felvidéki Magyar Pedagógus Díjhoz…
Köszönöm.
A személyes örömön túl, hogy megkapta a kitüntetést, hogyan látja a kollégáit, a pedagógustársadalmat?
Három évtizedre tudok visszanézni, és amit biztosan állíthatok, a szlovákiai magyar oktatásnak és a közösségünknek nem a legjobb időszakát éljük. Ha az indulást, a kilencvenes éveket nézem, a mečiari-éra politikai nyomása ellenére sokkal több optimizmust, lendületet tapasztalhattunk. Azok a generációk, kollégák húzták a magyar pedagógustársadalmat, akikben még megvolt a küldetéstudat. Bár az akkori SZMPSZ-ben még kevesebb anyagi forrás állt rendelkezésre, a munka nagy részét a kollégák ingyen elvégezték. Volt egy olyan érzület, hogy ez a mi szövetségünk, és dolgozunk benne. Ez mára nagyrészt kikopott.
Ez érződött a rozsnyói találkozón is?
Sajnos igen. Az elmúlt hetekben az SZMPSZ rendezésében három konferencia valósult meg. Március végén került sor Búcson az óvópedagógusok nagy hagyományokkal rendelkező konferenciájára. Még emlékszem arra, hogy ez a rendezvény kétnapos volt, s még a második napra is tömegek maradtak Pozsonytól Bodrogszerdahelyig. Mostanra a résztvevők száma megfeleződött, és a jelenlét talán Léváig, Fülekig terjedt. A gútai szakoktatási konferencián az érintett intézmények fele képviseltette magát. Rozsnyón régebben kétszázötven-kétszázhetven pedagógus gyűlt össze, most ennek a fele. Hasonló visszaesést tapasztalunk a továbbképzések területén is, nagyon sok meghirdetett képzés az érdeklődés hiányában végül nem valósul meg.
Az emberben felmerül, miért lenne jobb lelki állapotban a pedagógustársadalom, mint általában a közösségünk. Viszont, ha fogódzókat keresünk, az elmúlt években a beíratási számokat tekintve sikerült megkapaszkodnunk. Ha a magyar közoktatást nézzük, nőtt a létszám az óvodákban és az alapiskolákban, a legproblémásabb terület a középfokú oktatás. Ezt ön is így látja?
Az elmúlt tíz-tizenkét év statisztikáit vizsgálva azt láthatjuk, hogy az alapiskolások száma egy gödörből feljőve tulajdonképpen beállt. Tavaly 3 500-ról 3 800-ra nőtt a magyar iskolákba beíratott elsősök száma, de a tendencia inkább stagnáló. Ami árnyalja a képet, hogy évtizedes távlatban országosan a szlovák tannyelvű iskolákba íratott gyermekek száma jóval nagyobb arányban emelkedett, vagyis a magyar közoktatás súlya összességében csökkent. Jelenleg a szlovákiai közoktatásban 5,6 százalék a magyar gyerekek aránya. Az óvodások 5,4, az alapiskolások kereken hat, a középiskolások 4,4 százaléka látogat magyar tanítási nyelvű intézményt. Azt is látni kell, hogy a demográfiai hullám, ami kitartott pár évig, mára a visszájára fordult, vagyis újra kevesebb gyerek születik.
Mondjak pozitívumot is: a rendszerváltoztatás idején, amikor a közösségünk Szlovákia népességének 10-11 százalékát tette ki, a magyar alapiskolába járók aránya a maihoz hasonlóan hat százalék volt.
Komáromban a kilencvenes években a maihoz hasonlóan kétharmad-egyharmad arányban íratták az elsősöket magyar, illetve szlovák iskolába. A különbség az, hogy akkor még a szlovák iskolába is sok magyar gyermek járt, mostanra csökkent a számuk. Nem azzal magyarázható ez, hogy bár fogy a közösségünk, de akik ragaszkodnak a magyarságukhoz, azok szilárd identitással rendelkeznek?
Ez egy helyi példa, nem vonnék le belőle országos következtetéseket. Ami Komáromban igaz, az például már Dunaszerdahelyen nincs így, ott nagyon rossz tendenciák vannak. Elképzelhető, hogy Komáromban a magyar iskolákat az is vonzóbbá tette a szülők számára, hogy az elmúlt években megszépültek ezek az intézmények.
Térjünk át az oktatáspolitikára. Korábban mindig arról beszéltünk, ha a kormányrúdnál váltás van, az új miniszter egy tollvonással felülírja az előző ciklusban megkezdett programokat, reformokat. Most is ez a helyzet?
Sokan jegyzik meg elismerően, hogy az új miniszter, Tomáš Drucker az oktatási tárcánál egyfajta menedzser szemléletet honosított meg. Való igaz, hogy Drucker azokat a programokat, amelyek jól működtek, hagyja folytatódni. Vagyis menedzserként nem akar okosabbnak mutatkozni a szakembereknél.
A munkacsoportok január-februárban kezdtek el dolgozni, a pedagógusok továbbképzésével foglalkozó bizottságnak én is tagja vagyok. Ki lehet mondani, hogy a jó dolgokat a politikai kurzusváltás miatt nem dobták ki esztelenül.
Ez igaz a legnagyobb figyelmet kiváltó kurrikuláris reformra is?
A reform 2026-ban lép életbe, a pedagógusoknak van idejük arra, hogy felkészüljenek. Nem úgy, mint például Mikolaj minisztersége alatt, amikor egyetlen nyáron kellett átdolgozniuk a tanterveket.
Mindenképpen pozitívum, hogy a szaktárca tanult a múlt hibáiból, felismerve, hogy a reform sikeréhez a tömegeket, a százezer pedagógust fel kell készíteni a változásokra, és ehhez időt kell adni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a reform biztosan sikeres lesz, de most legalább esély mutatkozik erre.
Mi a mércéje a sikernek? Az, hogy a pedagógustársadalom elfogadja a reformot?
Tulajdonképpen igen. Éppen Rozsnyón a pódiumbeszélgetésen mondtam el kicsit sarkítottan, ha az oktatási tárca és a szakértők mindent jól csinálnak, akkor a siker már negyven százalékban garantált. A többi hatvan az intézményeken és a pedagógusokon múlik. Ha a tantestület nem befogadó, akkor hiába erőszakolnak rájuk bármilyen reformot, nem lesz pozitív elmozdulás.
Olyan lehívások történtek, amelyeket már nem lehetett visszacsinálni. Ha ez a reform hazai pénzekből valósulna meg, akkor jó eséllyel megkurtították volna a forrásokat. Ha az oktatási tárcát, ahogy erről felröppentek hírek, a koalíción belül újraosztanák, szintén lefékeződhetne a reform.
Lesz-e ilyen átrendeződés, nem tudhatjuk. A Drucker vezette szaktárcától mit várhat a magyar közoktatás?
Ami már az előző két-három tárcavezetőre is igaz volt, nem tapasztalok magyarellenességet. Hasonló pozitív viszonyulással legfeljebb az 1990 utáni első években találkozhattunk. Megerősödtek a háttérintézmények, az Országos Oktatási és Ifjúsági Intézet (Národný inštitút vzdelávania a mládeže, NIVAM) már 15 magyar szakértőt foglalkoztat, szerintem soha nem volt ilyen erős a minisztériumon belül a Nemzetiségi Főosztály.
Nagy kár lenne, ha ezekkel a lehetőségekkel nem élnénk kellőképpen, de ehhez a pedagógusközösségeink egy részét fel kell rázni a közönyből, fásultságból, beletörődésből. Most kellene belehúzni, ha egyszer ilyen befogadók, akkor gyerünk!
Megjelent a Magyar7 2024/19. számában.