2024. május 19., 10:29

Jobban kellene élni a meglévő lehetőségekkel - interjú Fodor Attilával

Talán soha korábban nem voltak ilyen a kedvezőek a külső körülmények a szlovákiai magyar közoktatásban, de a pedagógusok egy részét fel kellene rázni, hogy jobban éljenek a lehetőségekkel – figyelmeztet Fodor Attila. A Comenius Pedagógiai Intézet Felvidéki Magyar Pedagógus Díjjal kitüntetett igazgatóját a szlovákiai magyar közoktatás helyzetéről és a folyamatban lévő oktatási reformról kérdeztük.

fodor
Fotó: Fábián Gergely

Amikor a Covid idején beszélgettünk, úgy fogalmazott, a járvány lehetőséget ad a tanároknak a digitális átállásra. Helytállónak tartja még ezt az értékelést?

A pedagógusok jelentős része magabiztosabb lett a digitális eszközök használatában. Akár még olyanok is, akik a Covid előtt nem gondolták, hogy egyszer Zoomon fognak tanítani. Ez kimutatható, mérhető. Van azonban egy rossz tapasztalat is. A pedagógusok nemcsak megszokták a digitális eszközök használatát, arra is rájöttek, milyen kényelmes a nappaliból, a hálóból becsatlakozni.

Éppen a rozsnyói konferencián beszéltünk róla a napokban, ha meghirdetünk egy továbbképzést, akkor a kollégák rögtön azzal jönnek, nem lehet-e online elvégezni. Én ezt problémának tartom, mert a képzések jelentőségét a megszerzett tudáson túl a személyes találkozások, az így megszerzett kapcsolati háló adja.

Gyakran találkozhatunk olyan véleményekkel, hogy a diákok egyértelműen vesztesei voltak ennek az időszaknak. A szakemberek is alátámasztják ezt a vélekedést?

Igen, a szakemberek szerint is egyértelmű, hogy a gyerekek igencsak megsínylették ezt az időszakot. Gondoljunk csak bele, ha valaki a lezárások kezdetén volt elsős középiskolás, annak a Covid miatt minden élmény elmaradt, az osztálykirándulásoktól a szalagavatóig. Nyilván habitustól is függ, ki mennyire szenvedte meg ezt az időszakot.

A járvány ugyanakkor még inkább ráerősített arra a problémára, hogy a fiatalok egyre több időt töltenek a számítógép előtt, a személyes találkozások helyett virtuális kapcsolatokat alakítanak ki.

Csak egy példa, mivel a közösségi hálón folyamatos a csevegés, a mai fiatalok egyre gyakrabban a való életben sem köszönnek egymásnak. Ezekkel a hatásokkal a pedagógusok is nap mint nap találkoznak.

Említette a rozsnyói találkozót, amely most már szerencsére a valós térben zajlott. Itt ragadnám meg az alkalmat a gratulációra a Felvidéki Magyar Pedagógus Díjhoz…

Köszönöm.

fodor
Idén Fodor Attila kapta a Felvidéki Magyar Pedagógus Díjat
Fotó:  Fábián Gergely

A személyes örömön túl, hogy megkapta a kitüntetést, hogyan látja a kollégáit, a pedagógustársadalmat?

Három évtizedre tudok visszanézni, és amit biztosan állíthatok, a szlovákiai magyar oktatásnak és a közösségünknek nem a legjobb időszakát éljük. Ha az indulást, a kilencvenes éveket nézem, a mečiari-éra politikai nyomása ellenére sokkal több optimizmust, lendületet tapasztalhattunk. Azok a generációk, kollégák húzták a magyar pedagógustársadalmat, akikben még megvolt a küldetéstudat. Bár az akkori SZMPSZ-ben még kevesebb anyagi forrás állt rendelkezésre, a munka nagy részét a kollégák ingyen elvégezték. Volt egy olyan érzület, hogy ez a mi szövetségünk, és dolgozunk benne. Ez mára nagyrészt kikopott.

A pedagógusok újabb nemzedékei a lámpás, a fáklyavivő szerepe helyett sokkal racionálisabbak, és egy jó életminőségre törekednek. Ami miatt leginkább úgy látom, hogy nem ez a legfényesebb időszakunk, a szlovákiai magyar pedagógus közösségben eluralkodni látszik egyfajta közöny, passzivitás.

Ez érződött a rozsnyói találkozón is?

Sajnos igen. Az elmúlt hetekben az SZMPSZ rendezésében három konferencia valósult meg. Március végén került sor Búcson az óvópedagógusok nagy hagyományokkal rendelkező konferenciájára. Még emlékszem arra, hogy ez a rendezvény kétnapos volt, s még a második napra is tömegek maradtak Pozsonytól Bodrogszerdahelyig. Mostanra a résztvevők száma megfeleződött, és a jelenlét talán Léváig, Fülekig terjedt. A gútai szakoktatási konferencián az érintett intézmények fele képviseltette magát. Rozsnyón régebben kétszázötven-kétszázhetven pedagógus gyűlt össze, most ennek a fele. Hasonló visszaesést tapasztalunk a továbbképzések területén is, nagyon sok meghirdetett képzés az érdeklődés hiányában végül nem valósul meg.

Azt szerencsére továbbra sem lehet mondani, hogy ne lennének olyan pedagógusok, akik mennek az élen, csak tíz-húsz évvel ezelőtt nagyobb volt az a kör, akik követték őket.

Az emberben felmerül, miért lenne jobb lelki állapotban a pedagógustársadalom, mint általában a közösségünk. Viszont, ha fogódzókat keresünk, az elmúlt években a beíratási számokat tekintve sikerült megkapaszkodnunk. Ha a magyar közoktatást nézzük, nőtt a létszám az óvodákban és az alapiskolákban, a legproblémásabb terület a középfokú oktatás. Ezt ön is így látja?

Az elmúlt tíz-tizenkét év statisztikáit vizsgálva azt láthatjuk, hogy az alapiskolások száma egy gödörből feljőve tulajdonképpen beállt. Tavaly 3 500-ról 3 800-ra nőtt a magyar iskolákba beíratott elsősök száma, de a tendencia inkább stagnáló. Ami árnyalja a képet, hogy évtizedes távlatban országosan a szlovák tannyelvű iskolákba íratott gyermekek száma jóval nagyobb arányban emelkedett, vagyis a magyar közoktatás súlya összességében csökkent. Jelenleg a szlovákiai közoktatásban 5,6 százalék a magyar gyerekek aránya. Az óvodások 5,4, az alapiskolások kereken hat, a középiskolások 4,4 százaléka látogat magyar tanítási nyelvű intézményt. Azt is látni kell, hogy a demográfiai hullám, ami kitartott pár évig, mára a visszájára fordult, vagyis újra kevesebb gyerek születik.

Ha a jövőben gondolkodunk, az elmúlt évek stagnáló számait aláírnám. Vagyis azt mondhatnánk, hogy húsz év múlva is lesz 360 óvodánk, 230 alapiskolánk, megmaradnának a középiskoláink, és a közoktatásban összességében lenne 50 ezer magyar gyermek. Ez a jelenlegi tendenciáinkat, az asszimiláció ütemét látva jó eredmény lenne.

Mondjak pozitívumot is: a rendszerváltoztatás idején, amikor a közösségünk Szlovákia népességének 10-11 százalékát tette ki, a magyar alapiskolába járók aránya a maihoz hasonlóan hat százalék volt.

Komáromban a kilencvenes években a maihoz hasonlóan kétharmad-egyharmad arányban íratták az elsősöket magyar, illetve szlovák iskolába. A különbség az, hogy akkor még a szlovák iskolába is sok magyar gyermek járt, mostanra csökkent a számuk. Nem azzal magyarázható ez, hogy bár fogy a közösségünk, de akik ragaszkodnak a magyarságukhoz, azok szilárd identitással rendelkeznek?

Ez egy helyi példa, nem vonnék le belőle országos következtetéseket. Ami Komáromban igaz, az például már Dunaszerdahelyen nincs így, ott nagyon rossz tendenciák vannak. Elképzelhető, hogy Komáromban a magyar iskolákat az is vonzóbbá tette a szülők számára, hogy az elmúlt években megszépültek ezek az intézmények.

A szülőnek, ha mérlegeli az iskolaválasztást, ma már fontosak a feltételek is. Vagyis nem mindegy, milyen a magyar iskola, milyen a felszereltsége.

Térjünk át az oktatáspolitikára. Korábban mindig arról beszéltünk, ha a kormányrúdnál váltás van, az új miniszter egy tollvonással felülírja az előző ciklusban megkezdett programokat, reformokat. Most is ez a helyzet?

Sokan jegyzik meg elismerően, hogy az új miniszter, Tomáš Drucker az oktatási tárcánál egyfajta menedzser szemléletet honosított meg. Való igaz, hogy Drucker azokat a programokat, amelyek jól működtek, hagyja folytatódni. Vagyis menedzserként nem akar okosabbnak mutatkozni a szakembereknél.

Pozitívum az is, hogy a kormányprogram oktatási fejezetét 39 projektbe szervezte be, és a projektvezetők sem a hivatalnokok közül kerülnek ki. Minden projektért egy csapat felelős, amelybe külsős szakemberek is beszállhatnak, például az SZMPSZ által megnevezett szakértők nyolc projekt munkájába kapcsolódhatnak be.

A munkacsoportok január-februárban kezdtek el dolgozni, a pedagógusok továbbképzésével foglalkozó bizottságnak én is tagja vagyok. Ki lehet mondani, hogy a jó dolgokat a politikai kurzusváltás miatt nem dobták ki esztelenül.

fodor
Fotó:  Fábián Gergely

Ez igaz a legnagyobb figyelmet kiváltó kurrikuláris reformra is?

A reform 2026-ban lép életbe, a pedagógusoknak van idejük arra, hogy felkészüljenek. Nem úgy, mint például Mikolaj minisztersége alatt, amikor egyetlen nyáron kellett átdolgozniuk a tanterveket.

Felállítottak mentorközpontokat, a 400 mentor regionális elosztása figyelembe veszi a nemzetiségi arányokat. Ebben a tekintetben jól állunk.

Mindenképpen pozitívum, hogy a szaktárca tanult a múlt hibáiból, felismerve, hogy a reform sikeréhez a tömegeket, a százezer pedagógust fel kell készíteni a változásokra, és ehhez időt kell adni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a reform biztosan sikeres lesz, de most legalább esély mutatkozik erre.

Mi a mércéje a sikernek? Az, hogy a pedagógustársadalom elfogadja a reformot?

Tulajdonképpen igen. Éppen Rozsnyón a pódiumbeszélgetésen mondtam el kicsit sarkítottan, ha az oktatási tárca és a szakértők mindent jól csinálnak, akkor a siker már negyven százalékban garantált. A többi hatvan az intézményeken és a pedagógusokon múlik. Ha a tantestület nem befogadó, akkor hiába erőszakolnak rájuk bármilyen reformot, nem lesz pozitív elmozdulás.

Azt is látni kell, hogy nem lelkesedik mindenki a reformért a politika berkeiben sem. Az éppen futó európai támogatásoknak komoly szerepe volt abban, hogy a reformot a kormányváltás után nem söpörték le az asztalról.

Olyan lehívások történtek, amelyeket már nem lehetett visszacsinálni. Ha ez a reform hazai pénzekből valósulna meg, akkor jó eséllyel megkurtították volna a forrásokat. Ha az oktatási tárcát, ahogy erről felröppentek hírek, a koalíción belül újraosztanák, szintén lefékeződhetne a reform.

Lesz-e ilyen átrendeződés, nem tudhatjuk. A Drucker vezette szaktárcától mit várhat a magyar közoktatás?

Ami már az előző két-három tárcavezetőre is igaz volt, nem tapasztalok magyarellenességet. Hasonló pozitív viszonyulással legfeljebb az 1990 utáni első években találkozhattunk. Megerősödtek a háttérintézmények, az Országos Oktatási és Ifjúsági Intézet (Národný inštitút vzdelávania a mládeže, NIVAM) már 15 magyar szakértőt foglalkoztat, szerintem soha nem volt ilyen erős a minisztériumon belül a Nemzetiségi Főosztály.

Azt még minisztertől korábban nem hallottam, hogy a nemzetiségi oktatásra az uniós támogatásokból külön projektre érkezzenek források. Erre maga Drucker tett javaslatot, amikor fogadta az SZMPSZ, illetve a Comenius Intézet képviselőit. A nemzetpolitikai támogatások mellett most Pozsony részéről is kapunk pozitív jelzéseket.

Nagy kár lenne, ha ezekkel a lehetőségekkel nem élnénk kellőképpen, de ehhez a pedagógusközösségeink egy részét fel kell rázni a közönyből, fásultságból, beletörődésből. Most kellene belehúzni, ha egyszer ilyen befogadók, akkor gyerünk!

Fodor Attila a 2005-ben a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Selye János Egyetem által alapított Comenius Pedagógiai Intézet igazgatója. Udvardon született, a Brünni Műszaki Egyetemen szerzett oklevelet, Komáromban él.

Megjelent a Magyar7 2024/19. számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.