Iskolareform: lehetőségek és kérdések
Szeptemberben már minden szlovákiai alapiskolában kötelező az oktatási reform által kiszabott irány szerint haladni. A legalapvetőbb változás talán az alsó és felső tagozat átalakítása három szintes rendszerré, továbbá a gyermekekhez, mint egyénekhez szabott tanulási „sebesség” és tudásanyag elsajátítása, illetve elsajáttíttatása. Három csallóközi, teljes szervezettségű magyar alapiskolába látogattunk el, közülük kettő idén áll át az új modellre, a harmadik pedig már második éve az új rendszer szerint működik.
Tanulva a múltból, a magyar iskolák szempontjából cseppet sem mindegy, hogyan alakulnak a dolgok, legyen szó iskolák összevonásáról, az osztálylétszám meghatározásáról, vagy megfelelő magyar nyelvű tankönyvekről, mert ugye az ördög sok esetben a részletekben rejlik.
Elsőként a dunaszerdahelyi Szabó Gyula Alapiskolába látogattam, amely az egyik legnagyobb létszámú magyar tanítási nyelvű alapiskola a Felvidéken. Hogy kell-e oktatási reform, nem vitás, hiszen a gyorsan változó világgal az oktatásügy az utóbbi évtizedekben nagyon nehezen tud lépést tartani, válaszolta Nagy Árpád igazgató, csak az a kérdés, hogy ez a reform milyen legyen és hogyan szeretné(n)k azt megvalósítani.
Szépen hangzik az is, hogy inkluzív oktatás, de ehhez a feltételek nem minden alapiskolában adottak. Ráadásul a politikusok sok esetben választási ciklusokban gondolkodnak, és ennek az árnyéka rávetül a napi politikán túli területekre is, például az oktatásügyre – mondta az igazgató, aki azt is szóvá tette, hogy talán az oktatási miniszter személye változott a legtöbbet a mindenkori kormányokban, és ez a tény sem tesz jót magának az oktatásügynek.
Nagy Frederika igazgatóhelyettes arra mutatott rá, hogy a pedagógusok mindig kifogásolták a fentről jövő utasításokat, most azonban „megkapták”, hogy tessék, ezentúl szabad azt csinálniuk, amit szeretnének. Ez azonban nem olyan egyszerű.
– Változásra szükség van, az biztos, mert a mai oktatás nem igazán tudja felvenni a versenyt azzal, amivel most szembesülnek a gyerekek. Hogy mennyire vagyunk szinkronban a kor társadalmi kihívásaival? A tanár 45 percben egyszerűen nem tudja felvenni a versenyt azzal, ha a gyerkőc hétkor felébred, és már áramlik felé a sok információ mindenféle csatornákon keresztül, legyen az a mobiltelefon vagy a televízió. Mi egyszerűen nem tudunk olyan „érdekesek” lenni 45 percben, tehát valahol ez az igazi kihívás számunkra. A lehetőségét a reformnak éppen abban látom, hogy a kollégák már eddig is kreatívak voltak, és ezt most már – hogy így fogalmazzak – hivatalosan is csinálhatják. Nem lesz tehát annyira megkötve a keze a pedagógusnak, csak még nem tiszta számunkra, hogy mindezt majd hogyan és milyen kritériumok alapján kérik majd számon – fogalmazott Nagy Frederika, aki az oktatási reform előkészítésének a megbízottja az iskolában.
A Regionális Pedagógustámogató Központtal (RCPU) együttműködve úgy próbálják biztosítani a pedagógusok ez irányú képzését, hogy a szeptemberben induló „elsős” tanítók már mentorral dolgoznak együtt. Bő egy hónapja pedig helyet biztosítottak egy iskolai képzésnek, amelyen a régió több mint 60 iskolavezetője volt jelen, illetve a központ igazgatói fórumokat is összehív, hiszen kifejezetten az a célja, hogy segítse a reform bevezetésében az iskolákat.
– Eleinte nagyon szkeptikusak voltak a pedagógusok, de a képzéseknek, a workshopoknak és a mentorálásnak köszönhetően már sokkal bizakodóbbak. Kérdőjel azonban még mindig rengeteg van, és ha reálisan nézzük, nem biztos, hogy mindenre fel vagyunk készülve – fejtette ki Nagy Frederika, aki szerint hiába tesztelnek már két-három éve iskolákat az új rendszer szerint, ez valójában egy olyan folyamat, amelynek a „beérési” ideje jóval hosszabb.
– hangsúlyozta az igazgatóhelyettes, aki szerint az így felkészített fiatal tanárok segíthettek volna az idősebb kollégáknak.
Nagy Frederika szerint a legtöbb kérdés a tesztelésekkel és a számonkéréssel kapcsolatban fogalmazódik meg. Ráadásul az utóbbi években az a tendencia, hogy egyre több speciális igényű tanuló érkezik az első osztályokba. Azt már Nagy Árpád tette hozzá, hogy ez sajnos a mai világunk tükröződése és következménye, és ennek kapcsán hatalmas felelősséget lát a szülők hozzáállásában, mert az mindennek az alfája és ómegája. Kifejtette, hogy jó pár évvel ezelőtt Albert Sándorral beszélgetett az INEKO társadalomkutató intézet iskolákat rangsoroló felmérései kapcsán, amelyet nem igazán tartanak hitelesnek, mert nem azt vizsgálják, hogy milyen munka folyik az iskolákban. Egy nagyvárosi oktatási intézményben nyilván könnyebb jó eredményeket elérni, mint egy olyan kisiskolában, ahol sok a halmozottan hátrányos helyzetű, illetve speciális igényű tanuló.
Sebő Renáta, a bősi Amade László Alapiskola igazgatója mondandóját azzal kezdte, hogy már az iskola összes pedagógusa részt vett az RCPU és az Országos Közoktatási és Ifjúsági Intézet (NIVAM) innovációs és aktualizációs továbbképzésein, ahol azok a kollégák osztották meg tapasztalataikat, akik már az új rendszer szerint tanítanak.
– jegyezte meg az igazgató, hozzáfűzve, hogy így óriási eltérések lehetnek az egyes iskolák között, miközben államilag szabályozott, hogy mi az a tudásszint, amit a gyerekeknek az egyes ciklusok végére el kell érniük.
Sebő Renáta elmondta, az iskolában 426 diák tanul, köztük 34 esetében támogató intézkedéseket fogadtak el, hogy fejlesszék őket.
– Van mentálisan sérült gyerekünk, van autista, van kommunikációs zavarokkal élő, tehát nagyon nehéz biztosítani mindenkinek a megfelelő ellátást, mert összesen van négy asszisztensünk. Ha a kollégák nem lennének ennyire lelkiismeretesek, akik annak ellenére, hogy nincs asszisztensi munkakörük, de van szabad órájuk, és foglalkoznak ezekkel a gyerekekkel, akkor nagy gondban lennénk. Ez is csak a pedagógusaink jóindulatán múlik, amit nagyon nagy dolognak tartok és hálásan köszönöm nekik – hangsúlyozta az igazgatónő, aki szerint nagyon sok pozitívuma is lehetne a reformnak, de szintén rámutatott, se új tankönyv, se módszertani segítség.
A bősi iskolában a blokkosított tanítást azonban valószínűleg egyelőre nem fogják tudni megvalósítani, s ugyanúgy a tanítási órák hosszán sem tudnak változtatni, ugyanis a 426 diákjukból 144 tanuló beutazó, így aztán az iskolakonyhához és a buszokhoz is alkalmazkodni kell. Ráadásul ez a tény egy esetleges iskolaösszevonásnál egy újabb problémát hozhat a felszínre.
– Merem azonban mondani, hogy nagyon sok minden működik az iskoláinkban. A kor megköveteli, hogy az iskolák felkészültek legyenek. Elég csak például az alternatív tanítási módszerekre, a gyermekközpontúságra, a tematikus napokra, vagy az élményszerű oktatásra gondolni, tehát már jó ideje nem taníthattunk a régi módszerekkel. Az is nagyon fontos, hogy a magyar iskoláknak mindig jobban „oda kellett tenniük magukat”, hiszen nagyon fontos, hogy a magyar gyerekek magyar iskolába menjenek, és ezért egy külön harcot kell vívni.
Bognár László, a vásárúti József Attila Alapiskola igazgatója lapunknak elmondta, hogy az iskola valamennyi pedagógusa részt vett azon az átfogó, gyakorlati ismereteket adó képzéssorozaton, amely megalapozta az intézmény sikeres átállását az új oktatási reformra. A továbbképzések nemcsak tartalmasak és hasznosak voltak, hanem valódi szakmai együttműködést is teremtettek, s mivel több iskolával közösen zajlottak, így a pedagógusok értékes tapasztalatokat cserélhettek ki egymással. A képzések a modern pedagógia legfontosabb területeit ölelték fel, mint a kompetenciaalapú tervezés, a differenciálás, a formatív értékelés, az inkluzív nevelés, a projektalapú tanulás és az új tantervi elvárások gyakorlati alkalmazása.
– A program egyik legfontosabb eredménye az iskola új oktatási programjának elkészítése, valamint jövőképének és céljainak megfogalmazása volt. A tantestület közösen alkotta meg az intézmény vízióját, melyet Babits Mihály szavai ihlettek: „Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe.” Ez a gondolat jól tükrözi az iskola értékrendjét: a hagyományok ápolását, a közösség erejét és a modern pedagógiai módszerek iránti elkötelezettséget.
– A pedagógusok olyan módszereket sajátítottak el, amelyeket a mindennapi gyakorlatban is eredményesen alkalmaznak. Az intézményben jelentős számban tanulnak olyan diákok, akik számára inkluzív támogatást nyújtanak – mondta a vásárúti igazgató, és munkájukat gyógypedagógus is segíti, aki egyben logopédus is, valamint a pedagógiai asszisztensek bevonásával működik egy támogató csoport, amely folyamatosan figyelemmel kíséri a gyermekek fejlődését.
– A képzések során külön figyelmet kapott az értékelési rendszer megújítása is. Az iskola ma már a tanulók egyéni fejlődését helyezi előtérbe. A tanárok új módszereket vezettek be, rugalmasabb tervezéssel dolgoznak, s próbálkoznak a tanórák blokkosításával is és nagyobb súlyt helyeznek a tantárgyközi kapcsolatokra. A tematikus napok nagy sikert aratnak mind a diákok, mind a szülők körében. Az első osztályban, szeptemberben és októberben, alapozó-fejlesztő órákat tartunk, hogy a gyermekek zökkenőmentesen léphessenek át az óvodából az iskolába.
A hangsúly ma már nem a lexikális tudáson, hanem a kompetenciák fejlesztésén van, s ezt a pedagógusok és a tanulók egyaránt pozitívan élik meg, akárcsak azt, hogy a reform egyik elemeként kevesebb házi feladatot kapnak a tanulók.
– A felmerülő problémák ellenére is elmondhatjuk, hogy jó döntést hoztunk, amikor csatlakoztunk az oktatási reformhoz, és büszkék vagyunk arra, hogy együtt formálhatjuk a jövő iskoláját – mondta zárásképpen a vásárúti magyar alapiskola igazgatója, Bognár László.
Megjelent a Magyar7 2026/13. számában.
