Hova menjek egyetemre? Népszerű és kevésbé „menő” szakok
Szlovákia felsőoktatási palettáját két ellentétes irányú áramlat jellemzi: egyfelől a népszerű, tömegesen választott szakok, másfelől azok, amelyeket csak alig páran, mintha szándékosan kerülnék. Ez a kettősség nem csupán statisztika, hanem mély társadalmi, kulturális és gazdasági jelenség, amelyről nem lehet elég érzékenyen, mégis határozottan beszélni.
A Pozsonyi Comenius Egyetem idén (2024/2025-ös felvételi ciklus) több mint 13 000 jelentkezést kapott alapszakra és kombinált alapszakra, miközben csupán 7 643 férőhely áll rendelkezésre.
Nemcsak az orvosképzésre van túljelentkezés, hanem a művészeti és jogi fakultások is – a Rendőrakadémiára például tízszeres túljelentkezés érkezett (65 helyre 685 jelentkező), illetve a művészeti irányban is hasonlóan nagy a túljelentkezés. A jogi karok, például Nagyszombatban, Pozsonyban (UK) és Besztercebányán (UMB) körülbelül ötszörös túljelentkezést regisztráltak.
Ám Szlovákia felsőoktatási kínálatának van egy árnyékos oldala is: olyan szakok, amelyekre valószínűleg azért jelentkeznének kevesebben, mert valamiért kevésbé vonzóak vagy kevésbé ismertek.
A Műszaki Egyetem (Kassa) esetében például több karon – így a Gyártástechnológiai, Bányászati-Geotechnikai, Gépész-, Építő- és Hőtani karokon – kevesebb, mint amennyien férőhely van.
Ugyanez igaz a Trencséni Egyetem Akkumulátoros Karára (mechatronika), a STU (Pozsony) Vegyész- és Élelmiszertechnológiai, valamint a Nagyszombati Egyetem Teológiai szakára – mind alacsony érdeklődésről számoltak be.
Miért népszerűek az orvos-, jogi és művészeti szakok? Egyrészt társadalmi presztízsük miatt (orvosként biztonság, jogásszá válni szinte menő társadalmi státusz), másrészt egzotikus, vágyott pályaképet festenek a fiatalok szeme elé. Ezek a szakok nemcsak diplomát, hanem identitást is adnak.
Szlovákiában vannak karok, amelyekre szinte százával jelentkeznek a diákok – mint az orvostudomány, művészet vagy jog –, és vannak, amelyek ipari, kevéssé „látványos” jellegük miatt nem népszerűek – így például konkrét műszaki vagy vegyészeti szakok. E kettősség nem csupán felvételi számadat, hanem tükör, mit értékel a társadalom, mit hajlandó látni és követni.
Fontos, hogy megértsük és válaszokat találjunk az olyan kérdésekre, minthogy miről álmodik az, aki orvosnak jelentkezik? Miért nm tudja magát elképzelni vegyésznek vagy mechatronikusnak?
