Hogy „vizsgázott” a felvidéki oktatásügy?
Közoktatási kör(tér)kép címmel az oktatás és iskoláink sorsa iránt érdeklődők figyelmére számot tartó kiadvány jelent meg nemrég, amely a Kárpát-medencei külhoni magyar tanulók létszámának változását mutatja be, és elemzi az elmúlt tíz év vonatkozásában. A koronavírus-járvány idején született, négy szerző nevével fémjelzett, térképekkel gazdagon illusztrált kötetet fellapozva betekintést nyerünk az elmúlt dekád változásaiba és a trendek is kiolvashatók belőlük.
Hogy „vizsgázott” a Felvidék? Ezt a kérdést jártuk körbe a szerkesztőségünkbe látogató Tátrai Patrikkal és a Felvidékről származó Rákóczi Krisztiánnal, a kiadvány szerzőivel.
– A Covid idején, a bezártság alatt először csak a kutatási adatokkal és a rendelkezésre álló állami statisztikákkal kezdtünk dolgozni. Az adatokat szerettük volna összesíteni, táblázatokba rendezni, hogy azokat egymással is össze tudjuk hasonlítani. Amikor az adatbázisok összeálltak, akkor kezdte Patrik a munkát, aki az adatokat térképekre vitte át. Ezek kezdetben a magyarázatokat segítő szándékkal, ábrákkal együtt jelentek meg, de amikor elkészült az egész anyag, arra gondoltunk, hogy megérné egy kötetben kiadni, amit bátran megmutathatunk országnak-világnak. 2010-től, amikor új sebességre kapcsolt a nemzetpolitika, egészen 2020-ig összegeztük az adatokat – meséli az indulásról Rákóczi Krisztián.
Hiánypótló kiadványnak is nevezhetjük a vaskos kötetet, hiszen így részletekre bontva, majd összesítve még soha nem jelentek meg az adatok. Külön-külön és összehasonlítva is egy folyamatot láttatnak.
– Amit Szlovákiáról, a felvidéki magyar oktatás helyzetéről elmondhatunk, az semmiképp se kedvezőtlen. Valamennyi külhoni régióban növekedés tapasztalható az óvodások számában. Ez nincs máshogy a Felvidéken sem, a gyermeklétszám 10 százalékkal gyarapodott, 8532-ről 9388-ra nőtt az óvodások száma. Ez elsősorban annak tudható be, hogy mint minden régióban, itt is viszonylag alacsony bázisról indultak az adatok, pár éve még nem járt minden gyermek óvodába.
A kedvező folyamathoz hozzájárulhatott az is, hogy többen mentek vissza dolgozni a kisgyermek mellől. A demográfiai mutatóknak azonban nincs sok közük a létszám gyarapodásához, sokkal inkább arról van szó, hogy volt még elég tartalék azokból a gyermekekből, akik nem jártak óvodába – fűzi hozzá Tátrai Patrik.
2016-ban éppen a Nemzetpolitikai Kutatóintézet végzett egy felmérést arról, milyen szempontok szerint választ óvodát gyermekének a felvidéki szülő, és bizony az anyanyelvhasználat nem „végzett” dobogós helyen. Sokkal inkább az óvoda közelsége, a biztonság, a jó felszereltség, az oktatási programok és a pedagógusok személyisége számított.
Rákóczi Krisztián megemlíti, hogy főleg az iskolák esetében, elsősorban Gömörben és a keleti tájakon a roma közösség jelentősen hozzájárul az intézmények létszámának növekedéséhez, a magyar iskolák megtartásához.
Érdekes adalék, hogy például a Losonci járásban jóval több roma gyermek jár magyar iskolába, mint amennyit a nemzetiség alapján gondolnánk. Leegyszerűsítve, olyan gyermekek tanulnak magyar iskolában, akiket a népszámlálási adatlapokon romának vagy szlováknak tüntettek fel.
– Az alapiskolák esetében a helyzet már nem annyira kedvező, mint az óvodáknál, de még mindig jobb, mint ami a demográfiai adatokból következhetett volna. Összlétszámában a magyar alapiskolás diákok száma csak 5 százalékkal csökkent a vizsgált időszak alatt, 30 900-ról 29 200 főre. Itt már döntően befolyásolja a számok alakulását a roma lakosság.
– mondja Tátrai Patrik.
A jövő nagy kihívása lesz a roma gyermekek minél további benntartása az oktatási rendszerben, hogy megélhetésüket garantáló szakmát, tudást szerezzenek maguknak.
– Kassán és Pozsonyban, a két nagyvárosban a munkalehetőségek, a megélhetés miatt növekszik a magyar iskolába járók száma. Családok költöznek oda távolabbi régiókból is. De a gyermeklétszám-növekedés amúgy is a városi iskolákra jellemző, míg a falusiakban csökkenő a tendencia.
– vázolja a nem túl kedvező trendeket Rákóczi Krisztián.
Amivel egyáltalán nem lehetünk elégedettek, az a középiskolák és a gimnáziumok diáklétszáma. A magyar középiskolai kínálat meglehetősen gyér.
A szakmát tanulók esetében több felvidéki régióban is komoly gond, hogy egy-egy szakma elsajátítása már nem elérhető magyar nyelven, azért messzebbre kell utazni, vagy választható helyette a szlovák iskola.
A térképen már vannak fehér foltok, például a Nagykürtösi járás vagy a lévai térség, ahol bár élnek magyarok, semmilyen ilyen magyar intézmény sincs.
– Egyébként az egész Kárpát-medencére jellemző, hogy minél magasabb az oktatás szintje, annál jelentősebb a tanulói létszám csökkenése. Még a demográfiailag indokoltnál is sokkal nagyobb volt a csökkenés. Szlovákiában 28 százalékos, vagyis 12 465-ről 8982-re csökkent a középiskolát látogató diákok száma. Azt feltételezzük, hogy ezen a szinten többen már specializált intézményt választanak, mondjuk, művészeti szakközépiskolát, ahol államnyelven folyik az oktatás.
– próbál a középiskolás adatok mögé tekinteni Tátrai Patrik.
A diáklétszám csökkenése a gimnáziumokban is jelentős, annak ellenére, hogy az utóbbi években egyre többen jelentkeznek főiskolára, egyetemre.
Mindent egybevetve: az adatokból nagy csodát és meglepetéseket nem lehet kiolvasni, legalábbis a könyv szerzői szerint. Az alapiskolás diákok létszámának alakulása majdnem pontosan leképezi a népszámlálási adatokat, regionális hullámzásokkal. Hosszú távon csakis a magyar népesség száma fogja meghatározni az iskolai létszámokat. Ehhez pedig a gyermekvállalási kedv fellendülésére van szükség. Ha elfogynak a gyermekek, bezárnak az iskolák.
– Csodaszámba megy viszont, hogy a felvidéki adatok még ilyen kedvezőnek mondhatók. Rosszabbra számítottunk, főleg az alapiskolák tekintetében, mert az azt megelőző időszakból semmi nem mutatott gyarapodásra.
– zárja a felvidéki tanulói létszámokról szóló beszélgetést Rákóczi Krisztián.
Tátrai Patrik még röviden elmondja, hogy Ukrajnában tulajdonképpen sikertörténetről beszélhetünk, ahol nagyon megugrott a magyar iskolába járó diákok száma. Ám itt látni kell, hogy a későbbi boldogulás, a megélhetés, a szebb jövő miatt sok ukrán járatja gyermekét magyar iskolába. Erdélyben már nem ilyen kedvező a helyzet. A szórványban erős a lemorzsolódás, a tömbmagyar területek, a Székelyföld még tartják magukat, itt a stagnálás a jellemző. A lakosság száma a legutóbbi romániai népszámlálás szerint jelentősen csökkent, ami a magyar népességet is érintette, sokan más országban keresik a boldogulást. A Vajdaságban a legnagyobb a természetes fogyás mértéke, ahol már régóta az egykézés a jellemző, de a kivándorlás és a vegyes házasságok nagy aránya is csökkenti a magyar népesség számát. Itt az alap- és középiskolákban tíz év alatt közel 30 százalékos a létszámcsökkenés!
A végére még egy hasznos információ, a kötet teljes tartalma a http://www.mtafki.hu/oktatasi-atlasz/ online felületen is elérhető.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2023/5. számában.
