Harmincöt év – dióhéjban
A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége nemrég ünnepelte megalakulásnak 35. évfordulóját. Ennek apropóján kérdeztük Pék László egykori és Fekete Irén jelenlegi elnököt. Honnan indult és merre tart a szövetség?
– Az 1989-es év végi történések, az a forradalmi pezsgés, ami Szlovákiában is jellemző volt, sokakat cselekvésre késztetett. A galántai anyanyelv hete rendezvény után jelentettem meg az Új Szóban azt a levelet, melyben kértem a Csemadokot, hogy segítsen létrehozni egy pedagógusszervezetet – emlékszik vissza a kezdetekre Pék László, aki 2002 és 2014 között volt a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke. Nem sokkal később, 1990 májusában létrejött a szövetség, Pukkai László vezetésével.
Pék László kezdetben járási elnökként segítette a szervezet munkáját, s ahogy mondja, iskolaigazgatóként élt meg jelentős megmozdulásokat. Ilyen volt az alternatív oktatás bevezetése elleni küzdelem, amit még Duray Miklós kezdett el. Később ehhez jött a kétnyelvű bizonyítványokért való „hadakozás”.
– A pedagógusszövetség léte megmutatta összetartozásunkat, s kiderült, hogy a régiókban mennyi olyan ember van, aki átérzi, hogy a jövőnk szempontjából az oktatás mennyire fontos. Szervezett formában tudtunk fellépni és a magyar párt kormányba kerülésének és különösen Szigeti László egykori államtitkárnak köszönhetően sikerült olyan körülményeket teremteni, amelyek szövetségünk munkáját segítették. Európai uniós programokba kapcsolódtunk be, például a digitális tananyagfejlesztések területén, eredményeinket az Állami Pedagógiai Intézetben is bemutattuk.
– vázolta a szervezet életének legfontosabb állomásait Pék László.
Ennek ellenére az SZMPSZ évente nagy érdeklődés mellett szervezte meg országos rendezvényeit. A rozsnyói találkozók, a nyári egyetemek, a tanévnyitók, az emlékkonferenciák színvonala, hangulata, ünnepélyessége maradandó élményt jelentett minden résztvevő számára. Pék László elnökségének kiemelkedő eredményei között könyveli el, hogy a Bodrogközben, Gömörben, Nógrádban, az Ipoly mentén, Komáromban, a Mátyusföldön és a Csallóközben számos regionális rendezvény valósult meg. Fellendült az óvodapedagógusok tevékenysége is, megszervezték magukat, később megalakult az intézményvezetők társulása is, ami a minisztériummal való tárgyalások során volt hasznos, hiszen ők tudták igazán, mire volt szükségük az iskoláknak.
TUDOK versenyeket, tudomány- és tehetségnapokat, honismereti túrákat, diákolimpiákat szervezünk, útjára indult a Kincskeresők mozgalom és a Talentum kiadvány sorozat, évente képzőművészeti pályázatot és kiállítást, versmondó fesztivált szervezünk. Havi rendszerességgel megjelent lapunk, a Pedagógusfórum, amelyben nagyjából harminc pedagógus publikált iskolája sikereiről, életéről, a szakmáról. Jókai Tibor, akkori irodavezető és későbbi elnök kezdeményezésére Komáromban sikerült létrehozni a pedagógusok házát. 2008-ban létrejött a középiskolai intézményvezetők társulása és megszervezték a szakközépiskolák konferenciáját, fókuszba állítva őket. A Rákóczi Szövetséggel való kapcsolattartás gyümölcse, hogy lendületet tudtak adni a beíratási programoknak; ilyen jellegű kiadványokat jelentettek meg, évről évre követve, hány gyermek kerül magyar iskolába.
Ekkor a parlament elé vonultunk további szervezetekkel, még a koporsó is előkerült. Azt szerettük volna vele szimbolizálni, hogy vajon tényleg temetni kell-e a kisebb iskolákat. Lefedve az egyes régiókat, 2014-ben negyven elkötelezett személlyel hozzáfogtunk iskolahálózatunk kutatásához. Az ország összes magyar iskolájának helyzetét elemeztük, járásonként, térképeken is megjelenítve a valóságot, és a lehetséges kiutakat is felvázoltuk. Ez a téma napjainkban még inkább aktuális, hiszen már tart a középiskolák összevonása és ez vár az alapiskolákra is. Lényegében arról van szó, hogy fenntartható iskolahálózatunkat helyettünk ne más alakítsa ki. Nekünk kell ebbe munkát, energiát fektetni, mert magyar iskoláink léte a tét, ami nagy hatással van az egész felvidéki magyar közösség jövőjére is – fűzi hozzá a pedagógusszövetség egykori elnöke.
Fekete Irén 2018 óta vezeti az SZMPSZ-t. A legutóbbi rozsnyói pedagógustalálkozón részletesen beszámolt mindarról, amit elnöksége alatt a szövetség a felvidéki magyar oktatásügy érdekében tett. Terjedelmi okokból ezt most lehetetlenség volna felsorolni. Ezért az elnök csak pár fontos dolgot emel ki. Ezek közül az egyik a „Szülőföldön magyarul” oktatási-nevelési program adminisztratív lebonyolítása, amely odafigyelő szervező munkát is igényel. Az idén összesen 46 975 pályázat vár hitelesítésre.
Élő online tanóra használatára alkalmas eszközöket mutattunk be, irodalmi anyagok videóra, hanghordozóra való felvételével, színművészeink segítségével. Volt egy olyan tíz előadásból álló sorozatunk, amellyel több ezer pedagógust ültettünk a képernyők elé. A járvány idején segítettük a határon való átjutását azoknak a középiskolás diákoknak, akik emelt szintű érettségi vizsgára készültek Magyarországon – említi az elnök az egyik legnagyobb próbatételt, amin a szervezetnek át kell verekednie magát.
Fekete Irén kitér arra is, hogy a szlovák nyelv hatékonyabb tanításának érdekében külön szakmai csoportot hoztak létre, a pedagógusok és az intézményvezetők részére kérdőívet dolgoztak ki, amelynek célja volt felmérni a tantárgy oktatásával kapcsolatos igényeket a jövőre nézve.
Mindezt szakmai konferencián elemezték és értékelték ki. Szakmai műhelyeikben elkészítették az SZMPSZ stratégiáját és cselekvési tervét is, amely irányvonalat mutat munkájukhoz. Gyakorló pedagógusok által összeállított, tantárgyakhoz kötődő, hiánypótló munkafüzeteket jelentettek meg az SZMPSZ kiadásában: földrajz, fizika, biológia, kémia, szövegértést fejlesztő füzet pedagógusoknak és iskolai kórusoknak készült versmegzenésítések.
A kiemelkedően tehetséges diákok, a szülők és a mentorok részvételével, éppen a napokban tartottuk meg immár 10. alkalommal, az idén Komáromban. 2024-ben első alkalommal kapcsolódott be partnerként az SZMPSZ két nemzetközi Erasmus+ projektbe a Kárpát-medencei pedagógusszervezetekkel, amelynek koordinátorai az Oktatási Hivatal és az Innovatív Pedagógiai Műhely. Örvendetesnek tartjuk, hogy Tomáš Drucker oktatási miniszter is meghívta szövetségünk képviselőit. A megbeszélés középpontjában a nemzetiségi oktatásügy állt, ezen belül is elsősorban a magyar oktatás sajátos kérdései kerültek terítékre, egyebek mellett az iskolahálózat optimalizálása, a kurrikuláris reform intézményi bevezetése, valamint a pedagógusok és szakdolgozók képzése, illetve továbbképzése. A tárca vezetője nyitottsággal és konstruktív hozzáállással fogadta 5 tagú küldöttségünk felvetéseit – fűzi hozzá.
Büszkeséggel mondja, hogy a Határtalanul program során 24 tanulmányutat szerveztek meg, beleértve a szállás, az étkezés, az utaztatás, az iskolalátogatás, a különféle programok bebiztosítását hat útvonalon, összesen 1150 részvevővel. Az Erzsébet-tábor a meghirdetéstől a hazautazásig számos aprólékos szervezési feladatot igénylő program, és minden részlete az SZMPSZ elkötelezett munkáját dicséri. Tavaly 400 tanuló, idén már 700 tanuló vesz részt rajta.
Eddig 165 kolléga részesült ebben a díjban. Ami számomra a legnagyobb öröm, hogy adatbázisunk szerint szövetségünk tagjainak száma folyamatosan növekszik, ami a 13 területi választmányunk vezetőinek munkáját dicséri. Büszkeséggel tölt el bennünket, hogy munkánkat Magyarország miniszterelnöksége is elismerte, hisz Szövetségünk 2021-ben Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díjban részesült.
Fekete Irén a jövő nagy kihívásai között említi az oktatási reformot, amelynek fokozatos, alapszintű bevezetése lassan az utolsó fázisához ér. Ebből egy iskola sem maradhat ki, egytelen pedagógusnak, tanulónak sem mindegy, hogyan sikerül a bevezetése, intézményeinkben megvalósulnak-e, meghonosodnak-e az elvárt, főként tartalmi változtatások.
– A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége előtt álló egyik legnagyobb kihívás jelenleg az alapiskolák hálózatának országos szintű optimalizálása, amely a kisebbségi oktatás jövőjét érzékenyen érinti. Tudjuk, hogy az egyes régiókban jelentős eltérések vannak, más-más az alaphelyzet, eltérőek a nézőpontok, mások az elvárások és az igények. Az optimalizáció kapcsán azt feltételezzük, hogy egy hosszabb, meglehetősen összetett folyamat kezdődhet el. Az viszont tény, és a szlovákiai magyarság demográfiai mutatói határozottan jelzik, hogy iskolahálózatunkat jelenlegi állapotában a jövőben nem tudjuk megtartani. Egyre több kisiskola kerül veszélybe, ami hosszú távon a magyar nyelvű oktatás visszaszorítását eredményezheti. Ezzel párhuzamosan a pedagógusok elöregedése és bizonyos műveltségi területeken a fiatal utánpótlás hiánya is egyre sürgetőbb kérdéseket vet fel. A pálya alacsony társadalmi megbecsültsége, valamint a tanárok túlterheltsége sokakat eltántorít attól, hogy pedagógusként képzeljék el a jövőjüket. A magyar nyelvű oktatás védelme, valamint a pedagógusok szakmai támogatása és közösségépítő szerepének megerősítése kulcsfontosságú feladat az SZMPSZ számára – sorolja a megoldásra váró feladatokat.
Megjelent a Magyar7 2025/25. számában.
