2026. február 15., 13:02

Fókuszban a normatívacsökkentés és az INEKO-eredmények – Tamás Erzsébet oktatáspolitikust kérdeztük

Oktatásügyünkben mindig történik valami. Most éppen a normatívacsökkentés, ami pénzmegvonást jelent, borzolja a kedélyeket. Nemrég láttak napvilágot a legújabb INEKO-eredmények, az iskolákat ismét rangsorolták. Ebben a két témában kértük ki Tamás Erzsébetnek, a Magyar Szövetség oktatáspolitikusának véleményét.

Magyar Szövetség sajtótájékoztatója - 2025. 11. 20.

Tamás Erzsébet, a Magyar Szövetség november végi sajtóértekezletén. Mellette Őry Péter, a párt alelnöke

Fotó: Varga Levente

Bevezetésként elmondja, habár az érintett iskolák már felkészülhettek arra, hogy az új évtől kevesebb lesz a normatív támogatás (a méretszorzó csökkentése miatt), ám csak most szembesülnek vele. És ez csupán az idei évre vonatkozik. Egyelőre nem tudni, mi várható jövőre és azután, egészen 2031-ig, amikor is eltörölik a méretszorzót.

A 250 fő alatti iskoláknál még nem annyira, a 150 alattiaknál viszont már igencsak markánsan érzékelhető a több mint 3 százalékos hiány. Az iskoláknak most, az egyeztetési eljáráson belül módjuk van arra, hogy igényeljék a hiányzó pénzösszeget. A minisztérium által nyilvánossá tett normatívák szerint, az ún. DK1-es és DK2-es egyeztetési eljárások esetében 132 magyar iskola érintett, ami egy óriási szám, és arányában véve ez az iskoláink több mint ötven százalékát érinti.

A regionális megbeszéléseken mindig elmondom a jelenlévő iskolaigazgatóknak és polgármestereknek, hogy esetenként ez a hiány kipótolható, amennyiben kisebb méretű, jól szigetelt épületben lévő, alacsony rezsiköltségek mellett működő iskoláról van szó. Ha az állam ad annyi anyagi támogatást, ami legalább a bérekre elég, akkor lehet, hogy akár hosszú távon is fenn tudják tartani iskoláikat. Viszont ajánlatos ezt az összeget átszámolni a hátralévő négy évre is (2030 végéig), belekalkulálva a további, évente csökkentett méretszorzót, illetve annak az eltörlését is. De itt nagyon sok a hibalehetőség, hiszen menet közben emelkedhetnek az energiaárak, nőhetnek a pedagógusbérek és egyebek” – vázolja a helyzetet.

Tesztelés9 - illusztrációs felvétel

Fotó: Szomolai Andrea

Éppen ezért azt javasolja, hogy a fenntartók az iskolaigazgatókkal karöltve töltsék ki az egyeztető eljáráshoz szükséges kérdőívet és jól átfontoltan készítsék el az iskola fejlesztési tervét.

Minden régióba kiküldjük a mintát, hogyan kellene ezeket előkészíteni, illetve igyekszünk a személyes találkozók alkalmával részletesen is elmagyarázni. A jövőt illetőn erősen ajánlott a realitások talaján maradni, felmérni, hány gyermek született az utóbbi években és, hogy ez a szám növekedést vagy csökkenést mutat-e. Továbbá, hogy van-e a közelben másik magyar tanítási nyelvű alapiskola, s ha igen, milyen távolságra, az esetleg későbbi csatlakozás lehetőségeként. A születési számok tükrében lehet tervezni és eldönteni, hogy a település bevállalja-e az iskola fenntartását akkor is, ha kevesebb pénz jön, vagy pedig több település vezetője és azok iskoláinak igazgatói együtt próbálnak majd közös megoldást keresni. A fejlesztési terv leadásának határideje a nem állami iskolák esetében február 28., az államiaknál pedig március 31.”

– fűzi hozzá az oktatáspolitikus.

Megemlíti, hogy a jelenlegi magasabb diáklétszámú iskolák számára egyelőre nem igazán vonzó az, hogy kisebb iskolákat „vegyenek a szárnyaik alá”. De nem árt arra is gondolni, hogy ha netán megszűnne egy-egy kisebb iskola, akkor azokat a gyermekeket valahol el kell majd helyezni, és a „valahol” magyar tanítási nyelvű iskolát kell, hogy jelentsen, mert magyar gyereknek magyar iskolában a helye.

A nagy iskoláknak magasabb rendű feladataik vannak, ami annyit jelent, hogy túl kell nézniük és látniuk az anyagiak felett, mert a fő cél a régió megtartása és oktatás minőségének emelése.

A (nagy) városi iskolák nem maradhatnak ki az optimalizációból már csak azért sem, mert a kisebb iskolák számára ők lehetnek a támasz és biztonság megmaradásuk érdekében, akár az „utazó” szakos tanárok bebiztosításával. Hiszen nekik sem mindegy, hogy az óvodákból és kisiskolákból hozzájuk kerülő diákok milyen szintű oktatásban részesültek mielőtt hozzájuk kezdtek járni és milyen szinten válik szükségessé a felzárkóztatásuk. Egyszóval, közös jövőnket közösen kell tervezni és megvalósítani, sokszor önös érdekeinket háttérbe szorítva.

Több kategóriában kellene „listázni”

Az INEKO-felmérésekről szólva Tamás Erzsébet még mindig a hozzáadott értéket hiányolja, bár pozitív változásokat is tapasztal. A külső tesztelés – Tesztelés 9 vagy érettségi teszt – az egyetlen módja annak, hogy az iskolák tudásszintjét országos szinten összehasonlítsuk, a tanári értékelések szubjektivitása nélkül. Jónak tartja, hogy a szociálisan hátrányos helyzetet is figyelembe veszik, és ennek alapján külön is besorolják az iskolákat.

Itt viszont van egy gond, mégpedig, hogy az olyan iskolákban, ahol sok a hátrányos helyzetű tanuló, nagyon sokan el sem jutnak a kilencedik osztályig, tehát nem írnak monitort sem. Jó lenne tudni, hogy arányaiban mennyi gyermek jut el a tesztelésig. Ezekben az iskolákban éppen ezért csak a monitor eredményeire hagyatkozni nem megfelelő.”

Az olimpiákon és versenyeken elért sikerek díjazása arra motiválja az iskolákat, hogy foglalkozzanak a tehetséges diákokkal, ami a rendszerünkben gyakran elhanyagolt terület. Ezeknek azonban pontosan a nem rendszerszintű beállítottságuk hiányában csak másodrendű illetve kiegészítő jelentőséget tulajdonít, annál is inkább, mert ezek alapján nem lehet teljesen objektívan megítélni, hogy melyik iskola fejt ki nagyobb erőt és energiát a gyerekek felkészítését illetően. A rendkívüli eredményekért járó pontok összeadódnak. Egy iskola egyetlen zseniális diákkal, aki megnyer egy nemzetközi olimpiát, más értékelést kaphat, mint egy iskola, amely 20 diákot küld el egy kevésbé igényes járási fordulóra.

Kilencedikesek tesztelése

Fotó: Szomolai Andrea

„Lehet, hogy sokkal több időbe kerül húsz gyermek felkészítése, viszont nem biztos, hogy ugyanolyan tudást és felkészülést igényel a pedagógus oldaláról, mint az, amikor egy országos vagy nemzetközi szintű versenyre való eljutás és eredményesség a tét.

Ami teljesen hiányzik a kritériumok közül – számomra – az az iskolai klíma és inklúzió. A rangsor nem tudja mérni, hogyan érzi magát a diák az iskolában, jelen van-e a zaklatás, vagy hogyan foglalkozik az intézmény a sajátos nevelési igényű gyerekekkel. Ugyanúgy hiányoznak az ún. „soft skillek” (puha készségek), azok a kritériumok, amelyek mérik a kritikai gondolkodást, a csapatmunkára való képességet, vagy az érzelmi intelligenciát, amelyek a 21. század kulcsfontosságú készségei. Az iskola digitális felszereltsége is fontos tényező lehet, de az a nagy kérdés, hogy ezeket az eszközöket használják-e és, ha igen akkor milyen mértékben. Az iskola nem attól jó és minőségi, mert szigetelve van az épülete. Sokkal inkább attól, hogy működik-e a tehetséggondozás vagy éppen a felzárkóztatás. A legtöbb szülő nemcsak színvonalas iskolát szeretne a gyermekének, de az is elvárása, hogy ott jól érezze magát és próbálják meg a gyerekéből kihozni azt, amiben jó. Egy vagy néhány kategóriás ranglista semmiképp sem elegendő. Több kategóriában kellene „listázni” iskoláinkat”

– teszi hozzá.

Úgy véli, az INEKO-kritériumok jó eszközt jelentenek a nyers tájékozódáshoz, különösen, ha tisztán csak az akadémiai eredmények érdekelnének minket. Nem adnak azonban reális képet a minőségről, ha minőség alatt egy boldog, kiegyensúlyozott és az életre felkészült fiatal felnevelését értjük. Az iskola racionális értékeléséhez az INEKO-adatok mellé oda kellene tenni az Állami Tanfelügyelet jelentéseit és a személyes tapasztalatokat az iskola légköréről.

Tamás Erzsébet szerint fontos és az iskola légköréről árulkodó mutató lehet a pedagógusok fluktuációja is, vagyis, hogy mennyire stabil a pedagógusgárda, mert a diákok szempontjából ez egyfajta biztonságot és kontinuitást is jelent.

Megosztás

Címkék