Fodor Attila: Kell a többségi nemzet toleranciája, hogy ne daráljanak be minket
Az új közoktatási reform árnyékában, a tanévkezdési minisztériumi tesztfiaskó után egyre biztosabb, hogy komplikált tanév elé néznek a felvidéki iskolák. A nemzetiségi iskola fogalmáról, jövőképről, esélyekről kérdeztük Fodor Attilát, a Comenius Pedagógiai Intézet igazgatóját. A szakember szerint óriási szükség lesz arra, hogy az oktatási tárca és a többségi nemzet toleranciával és megértéssel forduljon a kisebbségek felé.
Az iskolák felkészültek egyfajta hibrid oktatásra. Merjünk bármit is kijelenteni a 2021/2022-es tanév kapcsán?
Párhuzamosan kell készülni, hiszen senki nem tudja, mi lesz egyik hétről a másikra, optimistán kell várni, hogy ez egy normális tanév lesz.
Ez egy nagyon nehéz feladat az iskolák, a pedagógusok számára. Szomorú, hogy azt kell mondanom, már van tapasztalat ebben, hiszen ez a második tanév, amit érint a koronavírus. Talán nagyobb a tapasztalat a szervezés. Nagyon sok munka egy ilyen tanév megszervezése. Boldognak kéne lenni, és várni az előttünk álló tanévet, de azt látom, hogy mindenkiben van egy kis félelem.
Az új közoktatási reform tervezete előrevetíti, hogy végre definiálnák a nemzetiségi iskola fogalmát. Mit jelenthete ez a nemzetiségi oktatás, intézmények számára?
Ez egy nagyon nehéz feladat, mert több sebből vérzik a probléma. A fogalmat évtizedek óta használjuk Szlovákiában, miközben a közoktatási törvényben csak nagyon sántán van definiálva. Tulajdonképpen úgy, hogy nemzetiségi iskola az az iskola, amely nem szlovák nyelven tanít. Ez a definíció kevés, hiszen
Mi lenne az álmodott jövőkép?
Hiányzik egy átfogó kisebbségi törvény is. Ennek részeként a nemzetiségi oktatást definiálnánk. Azt gondolom, hogy most, ami a törvénytervezetbe bekerült annyiban egyelőre lépés, hogy jó lesz, ha a törvényben, vagy egy önálló paragrafusban benne lesz a nemzetiségi oktatás. Azt gondolom,
Talán a kisebbségtől való nem félelem kéne, hanem egy partneri együttműködés. Mindenhol úgy van, hogy a nemzeti kisebbségek gazdagítják a többségi nemzet kultúráját is.
Milyen a megítélése a kisebbségek részéről az oktatásügyi minisztériumnak?
Érdekes helyzet áll fenn. Az egyik probléma az, hogy lassan egy és negyed év elteltével nem tudjuk megítélni sem a tárca, sem a miniszter teljesítményét, mivel igazából az egész elmúlt időszak válságkezelésből állt. Nem volt ideje, tere annak, hogy maga a minisztérium közzétegye és világossá tegye az elképzeléseit. Ezért lepődünk meg napról napra, hogy
Van mitől tartani a nemzetiségi kisiskoláknak?
Maga a miniszter alapvetően nagyiskolapárti. Olyan intézményekről álmodik, ahol a diáklétszám háromszáz felett van, erre a létszámra hajlandók nagyon sok szakszolgálati támogatást, fejlesztési pénzeket adni. Ha erre elsősorban a büdzsén keresztül néz, akkor ez egy racionális megoldás. Viszont egy kisebbség a nevében hordja, hogy számaiban, helyzetében más. Tényleg kell
Megjelent az iskolai klaszterek elképzelése is.
Ez az iskolák társulását, egyfajta szövetségét jelenti. Ezen a ponton igazából nyugodtak lehetünk, elméletileg. A törvénymódosítás – amely nemsokára a parlament elé kerül – azt a pontot, amely arról szól, hogy a nemzetiségi iskolát a létszámszigorítások nem érintik, az bent maradt.
Nemzetiségi pedagógusaink évek óta szlovákul tesznek záróvizsgákat, szlovákul végzik el az atesztációikat, védenek zárómunkákat, ez roppant megterhelő, hiszen az ember leginkább az anyanyelvén tud teljesíteni vizsgahelyzetben. Látunk esélyt arra, hogy ez változzon?
Ez egy olyan harc, amiben nem tudunk egyről a kettőre jutni. A törvénytervezet már januárban nyilvános vitán volt. A Comenius Pedagógiai Intézet és az SZMPSZ is véleményezte.
Ebben sajnos egyelőre nem látok előrehaladást, szomorú, hogy éppen ezen a héten egy magyar csoport végzett a komáromi módszertani központban, szlovákul vizsgázva. Itt még rá kell gyúrni az oktatáspolitikára, hiszen hiába kapunk ígéreteket, ha írott formában nem látunk eredményt.
