Ez az álmunk véget ért
Nincs más megoldás. A Lévai Református Egyházközség tizenkilenc évnyi működés után a Czeglédi Péter Református Gimnázium bezárása mellett döntött. A fenntartó képviseletében Kassai Gyula lelkészt kérdeztük a részletekről.
A 2005/2006-os tanév után most fordul elő második alkalommal, hogy nem tudnak új első osztályt nyitni. Akkor működtek tovább, most más a helyzet?
Amikor első alkalommal nem nyitottunk osztályt, a teljes diáklétszám még lehetővé tette a bérek és a járulékok kifizetését. A járulékokat már akkor is csak több hónapos késedelemmel tudta törleszteni az egyházközség. Többször toltuk magunk előtt az adósságot. 2015-ben csak négy diákkal tudtunk osztályt nyitni. A mai törvények ezt már nem teszik lehetővé, kilences létszám alatt a fenntartó nem nyithat osztályt. Akkor a diáklétszám negyvenre esett vissza, a normatíva pedig már a bérekre sem volt elegendő. 2015-től éves szinten 40-50 ezer eurós hiánnyal kellett szembenéznünk. Mindezt úgy, hogy a rezsiköltséget a kezdetektől napjainkig mindig a fenntartó fizette. Volt olyan év, amikor zárolták az iskola számláját. Ha nem segít a Nemzetpolitikai Államtitkárság és a Bethlen Gábor Alap, bármelyik pillanatban bekövetkezhetett volna a vég. Erről a környezetünk mit sem tudott, igyekeztünk a stabilitást megtartani, nem akartunk pánikot kelteni. Ezért volt sokak számára derült égből villámcsapás a július 10-i megbeszélés és bejelentés, amit június 19-én megelőzött egy fórum a gimnázium és az alapiskola tanáraival, a presbiterekkel és a lelkészekkel, valamint egyházunk legfelső vezetésével. Sokan csak akkor kezdték felfogni, milyen súlyos helyzetben van az iskola; pedig mi egy éve figyelmeztettük a környezetünket, ha nem nyílik első osztály, az végzetes lesz.
Az igyekezetük ellenére sem írattak be több elsőst…
29 diák maradt a gimnáziumban. Az ősszel így még kevesebb lesz a normatíva, tovább fog nőni a tetemes hiány. A 2018-ban megnyitott kollégium csak hat fővel üzemelt. A pedagógusok, a nevelők és alkalmazottak bére, plusz az iskolaépület és a kollégium rezsiköltsége, az iskolaépület bérlése együttesen 130 ezer eurós hiányt produkált volna a 2021-es évre.
Jövőre elballag tizennégy diák, 2021 szeptemberére maradt volna tizenöt a 2., 3. évfolyamban. Ez azt jelenti, hogy legjobb esetben is a következő négy évben a diáklétszám 25–27 között alakulhatott volna. Ezt nem lehet hosszú távon kigazdálkodni. Hiába kértünk segítséget az Egyetemes Egyháztól, be kellett látnunk, hogy a helyzet tarthatatlan. Ki vállal ekkora hiányt? Nem kormányozhattuk bele az egyházközséget egy olyan helyzetbe, hogy a saját léte és az ingatlanjai is veszélybe kerüljenek. A bölcsesség azt kívánta, hogy bármennyire fáj, de kimondjuk, nincs tovább.
Az intézmény tehát végleg bezárja a kapuit?
Az időszakos bezárás mellett döntöttünk. Egy évig a negyedikesek érdekében még működni fog, utána a működését meghatározatlan időre felfüggesztjük.
A szülők és a diákok hogyan fogadták a hírt?
Elkeseredtek, amit meg is értek, de mutassanak nekem egy fenntartót, amely fel tud vállalni, akár külső segítséggel is évi 130-150 ezer eurós hiányt. Még az Egyetemes Egyház sem mert belevágni, akkor mi, egy négyszáz lelkes egyházközség mit tehetünk? Fejlesztettünk, hogy felvegyük a versenyt a többi önkormányzati és megyei iskolával. Modern, tágas épületbe vittük át 2015-ben az intézményt. Iskolaközpont jött létre, kollégiumot építettünk. Mindez mégsem volt elég. Be kell látni, hogy ez az álmunk véget ért. Mi a feltételeket biztosítottuk, rengeteget áldoztunk az iskola megmentéséért. Úgy érzem, ez a húsz év sem volt hiába. Példát adtunk, közösen. Hősiesen küzdöttünk, mint Dániel az oroszlánok vermében. És magunk körül mindenkit megszelídítettünk. A mag földbe hull, hogy százszoros termést hozzon. A fiatalok lelkébe itt elvetett mag már ma sokszoros termést hozott.
Az iskola épületét Léva városától bérlik, a kollégium viszont a lelkészi hivatal épületében működik. Annak mi lesz a sorsa?
Amikor 2015-ben az iskolát átköltöztettük a bérleménybe, pontosan az volt a célunk, hogy infrastrukturálisan jobb helyzetbe hozzuk intézményünket. Ez a döntés megkönnyítette az alapiskolában is tanító pedagógusaink munkáját. Áldozattal járt, az épületért bérletet kellett fizetni, ám bele tudtunk kezdeni a régi épület felújításába, és kollégium jött létre. A diáklétszám mégis csökkent. A kollégium az iskola része, nem önálló intézmény. Most még nem tudom, mi lesz a sorsa. A Károli Gáspár Református Egyetem felnőttképzése 2015-től használja az épületünket. 2021-ben indul az újabb évfolyam harminc fővel. Nyitottak vagyunk az egyetem felé. Szívesen bővítjük a felnőttoktatást a mentálhigiénés képzés mellett más szakokkal. A középiskolás kollégium megtartása a gimnázium nélkül abban az esetben indokolt, ha tudunk a környező szlovák középiskolákról magyar gyerekeket megszólítani. Ez eddig nem sikerült. Fel kell mérni az igényt. Egyházi táborokat szervezünk nyaranta, több magyarországi gyülekezet, csoport látogat hozzánk évente. Az épület egész évben ki van használva.
Mik a terveik, a céljaik a közeljövőre vonatkozóan? Feltételezem, hogy a gimnázium megszűnése nem befolyásolja a bölcsődenyitást és a leendő közösségi ház kialakításának a munkálatait…
A református egyház nem fog elkényelmesedni, hanem bölcsőde fenntartásával segíteni fogja a helyi magyar óvoda működését. A közösségi ház, ha elkészül, közelebb fogja hozni egymáshoz a magyar embereket. A szellemiség nem vész el. Az irány nem változik, a cél nem homályosul el. Mi sosem törünk meg, mert Isten szeretetével épülünk és építünk. Most veszteség ért. Pótolhatatlan és megbocsáthatatlan törést szenvedtünk el. Ebből mindenkinek le kell vonnia a megfelelő következtetést. Most jönnek a szűk esztendők, amikor csak az marad ép, aki tovább tud lépni és maga is építeni képes másokat.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/30. számában.
