Élni és túlélni az állandó változásban – segít a mentorközpont

A galántai Gejza Dusík Alapiskola adott otthont a Regionális Tanártámogató Központ kétnyelvű szakmai napjának, amelyet az Oktatási Innovációs Intézet szervezett. A rendezvény célja, hogy a pedagógusok számára gyakorlati tudást, új módszertani ötleteket és közösségi támogatást nyújtson a mindennapi tanítási folyamatokhoz.

Fotó: RCPU

A november 11-ei rendezvény központi üzenete az volt, hogy a tanári munka megújulása közösségi tanuláson, tapasztalatmegosztáson és nyitottságon alapul. A műhelyek során a pedagógusok nemcsak új módszereket tanultak, hanem egymás tapasztalataiból is meríthettek.

Már most azon jár az eszem, hogyan fogom tudni otthon, a kollégák segítségével átültetni a gyakorlatba a tanultakat. A reggeli körök szervezésével kapcsolatban voltam egy workshopon, hasznos és értelmes előadások voltak – kicsit kevesebb itt a magyar kolléga, mint a szlovák, de azt hiszem, így a reform időszakában jó, hogy van segítség“

– beszélgetünk Szarka Zsuzsával, a workshop résztvevőjével, a Nádszegi Petőfi Sándor Alapiskola igazgatójával.

A nap programja két blokkból állt, amelyekben szakmai előadások és interaktív workshopok várták a résztvevőket. A délelőtti részben az eTwinning-projektek lehetőségeit mutatták be, majd a résztvevők különböző tematikus műhelyek közül választhattak. A foglalkozások érintették például a szakmai szövegértés fejlesztését, a rugalmas oktatásszervezést, a globális nevelés és a wellbeing pedagógus témakörét, valamint a digitális kompetenciák erősítését is.

A délutáni programban Nagy Kürtösi Kornélia tartott előadást az iskolák komplex felügyeleti vizsgálatairól, majd újabb műhelyek következtek. A tréningek között szerepelt a karakternevelés, a konfliktuskezelés, a reggeli körök, a digitális szövegértés és a tanórai tudatos jelenlét témája is. A pedagógusok megismerkedhettek az asszisztensek hatékony munkaszervezésével, valamint olyan stratégiákkal, amelyek a tanári pályán való hosszú távú kitartást és mentális egészséget segítik.

A módszertani napok sorozatát a tavalyi évben indította el a mentorközpont – tudtuk meg a szervezet igazgatójától, Berta Tündétől. Mint mondta, ezek a szakmai napok régebben nagyon jól működtek, aztán egyszer csak kikoptak a „divatból“, pedig óriási szükség van arra, hogy a különböző tantárgyakat oktató kollégák szakmai fórumokon találkozzanak, tapasztalatokat cseréljenek, megoszthassák egymással mindennapi gondjaikat vagy éppen örömeiket. Hiszen egymástól tanulni a leghatékonyabb ebben a szakmában.

„Azt gondoltuk, hogy szükség van arra, hogy kicsit összekapcsoljuk a pedagógusokat, az iskolákat a szakma mentén. Az egyik legfontosabb tanulási stratégia az, hogyha leülünk egymással, együtt gondolkodunk, megosztjuk a jó példáinkat, akár a rossz példáinkat is, mert abból is tanulunk“ – magyarázza Berta Tünde. Úgy véli, a magyar és szlovák iskolák valahogy az utóbbi időben elszakadtak egymástól – mindenkinek megvannak a maga specifikus gondjai, regionális kihívásai. Sok esetben a harc a gyermekekért szakmai szempontok elé kerül – pedig az izolálódás nem tesz jót egyik intézménynek sem. A központnak vannak olyan régiói, ahová inkább a magyar iskolák kapcsolódnak be a képzésekbe – gondolunk itt a dunaszerdahelyi vagy a komáromi régióra, de a Mátyusföldön is megszólíthatóak a magyar oktatási nyelvű intézmények a szakmai napokon.

Berta Tündével a szlovákiai magyar iskolákat is érintő reformról, finanszírozási gondokról és kihívásokról is beszélgettünk.

Én azt gondolom, hogy a mi legnagyobb problémánk a rendszerben az, hogy állandó változással kell megtanulnunk élni, és nyitottnak lenni az állandó változásra gondolati szinten is. Ez azt jelenti, hogy ki kell billenni a megszokottból, folyamatosan a konfortzónánkon kívül vagyunk, és kívül lenni a konfortzónán az egy nagy teher, amelyet viselni kell. Óriási felelősség hárul a pedagógusra - neki kell eldönteni a saját osztályára igazítva az ütemet, a tartalmat, de el kell jutnia valameddig, ugyanis a keretek adottak ebben a reformban is. De az, hogy milyen ütemben, milyen mélységig tud eljutni egy témával, azt saját maga szabja meg, ezzel a felelősséggel élni meg kell tanulni. És ez a legnagyobb probléma, hogy ezt a gondolkodást a pedagógus nem kapja, nem kaphatja meg „felülről“. Gyakorlatilag a tananyag igazodik a gyerekhez, nem a gyerek a tananyaghoz. Erre a fajta gondolkodásra átállni a legnehezebb és nyitni ezfelé még nehezebb. Ráadásul a magyar, illetve a kisebbségi iskolák felett Damoklész kardjaként lebeg a demográfia is. Hiába akarunk mi jó iskolát fenntartani, ha nem születnek a gyerekek. Rengeteg a tényező, és minden egyszerre jön – közben a demográfiai adatok őrlik az energiákat

– magyarázza a mentorközpont igazgatója.

Mindeközben a tanártársadalom is polarizálódott, van aki már nyitott a reformra, és vannak olyanok, akik abszolút elzárkóznak az újítástól. Berta Tünde szerint ebben a helyzetben óriási türelemre, józanságra és sok-sok optimizmusra van szükség. Bizonyára lesznek olyan tanárok, akik nem akarnak majd lemaradni, és előbb utóbb a kollégák újfajta sikerélményei motiválják majd őket – közben azonban azt is tudni kell, hogy Szlovákiában a rendszer nem fordít elegendő figyelmet a pedagógusok jóllétére és motivációjára.

Berta Tünde úgy véli, a mentorközpont tudása és szakmai tapasztalata jól hasznosítható cégek tekintetében is, így a közelmúltban leader-központot alapítottak, amely vállalkozásoknak kínálja mfel a mentorok által átadható tudást és képzési lehetőségeket. Hiszen azok a gyermekek, akik a ma iskolájába járnak, nemsokára munkahelyekre kerülnek – a munkahelyeknek pedig fel kell készülni, hogy hamarosan hozzájuk is megérkeznek azok az munkaerők, akik akár nehézségekkel (disz-, ADHD) vagy más kommunikációs csatornákkal rendelkeznek. Az inklúzióban így a vállalkozások terén is gondolkodni kell, nem csak az iskolákban.

Megosztás

Címkék