Elmaradt érettségik – tanárok és diákok szemével

Az érettségi vizsgák eltörlése vegyes érzelmeket váltott ki belőlük, hiszen annak ellenére, hogy a vírushelyzet miatt nem éppen a legmegszokottabb körülmények között került volna sor a vizsgákra, mégis az életük egyik legfontosabb kihívásáról kellett lemondaniuk. Való igaz, hogy a vizsgák időszaka rengeteg stresszel és bizonytalansággal jár, de az utána érzett sikerélmény felbecsülhetetlen értékkel bírhat.

Szabó Mária, a dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Gimnázium magyar-szlovák szakos tanára, a negyed évszázados pedagógiai pályája során több száz diákot érettségiztetett már. Véleménye szerint az érettségi a négyéves tanulási folyamat kicsúcsosodása, lezárása.

Tisztában van vele, hogy az egészség a legfontosabb, de úgy gondolja ez a lépcsőfok hiányozni fog a diákok életéből, hiszen az érettségi az első komoly megmérettetés, az első olyan vizsga, amelyen bizonyítaniuk kell tudásukat, rátermettségüket.

„Attól tartok, az érettségi abszolválása nélkül nagyon meglepődnek majd, micsoda követelményeket támaszt irányukban egy-egy egyetem. Az érettségi küzdésre tanít. Tudást, tartást, valamiféle bizonyosságot ad a diákoknak és a szüleiknek arról, hogy igazán „megértek”. Az érettségi egy pótolhatatlan élmény, örök emlék. Még az öt-, tíz-, tizenöt éves találkozókat is érettségi találkozóknak hívják. Úgy érzem, ez a mérföldkő örökre hiányozni fog az életükből. És nem mindenki érdemli meg, hogy az ölébe hulljon az érettségi bizonyítvány. Nem tartom jó döntésnek, úgy gondolom, lehetett volna más megoldást találni a kialakult helyzet megoldására” – hangsúlyozta.

Ollé Krisztina, a galántai Kodály Zoltán Gimnázium magyar-történelem szakos pedagógusa sem ért egyet a rendelettel, csupán egy elhamarkodott döntésnek tartja. Úgy véli, kicsit később, megfelelő körülmények között sor kerülhetett volna az érettségire.

„Beszéltem a saját végzős osztályommal, sokan érzik úgy, hogy most elvettek tőlük valamit, hiszen elmarad egy olyan élmény az életükben, amelyről mások még évekkel később is szívesen mesélnek. Ez az egész helyzet olyan, mintha egy maratonfutótól elvennénk azt, hogy átszakítsa a célszalagot” – fejtette ki véleményét.

A tanárnő az elmondottakhoz még hozzáfűzte, hogy néhány diákja továbbra is bizonytalan a jövőjét illetően, hiszen egyelőre nem tudni, hogy felvételt nyerhetnek-e olyan külföldi egyetemre, ahol az írásbeli és a szóbeli érettségi vizsgák eredményeit is figyelembe veszik.

Táčik Tamás és Zavarcsik Bence, a galántai Kodály Zoltán Gimnázium végzős diákjai. A hír hallatán nagyon megkönnyebbültek, viszont pár nappal később mindketten átértékelték a dolgokat. Rájöttek, azzal, hogy az érettségit eltörölték, számtalan fontos és megható pillanatról kell lemondaniuk.

Bencét nagyon elszomorítja, hogy a diáktársaival nem tudnak elbúcsúzni egymástól. Emellett szerette volna átélni az érettségi vizsgák miatt érzett szorongást, stresszt, hiszen korábban már többen is mondták neki, hogy az érettségi követelmények közel sem olyan magasak, mint ami az egyetemen vár rá.

– tette hozzá.

Bence nagyon jó ötletnek tartja, hogy azok a diákok, akik elégedetlenek az osztályzattal, élhetnek a javítás lehetőségével, ő azonban elégedett azokkal a jegyekkel, amelyek majd bekerülnek az érettségi bizonyítványába.

Tamás leginkább azt sajnálja, hogy nem tudják méltóképp lezárni a gimnáziumi éveket, emellett nagyon hiányoznak neki a barátai, osztálytársai.

Ő sem tervez az érdemjegy javításának a lehetőségével élni, viszont ötödik tantárgyként, németből szeretne leérettségizni.

Lelkes Boróka, a dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Gimnázium végzős diákja. Vegyes érzelmek kavarognak benne az érettségi vizsgákkal kapcsolatos döntés miatt. Egyrészt megnyugtató volt számára, hogy végre maga mögött tudhatja az állandó bizonytalanságot, másrészt viszont, úgy érzi az érettségi egy fontos állomás az ember életében, amin mindenkinek át kellene esnie.

– fogalmazta meg érzéseit.

Aranyossy Levente szintén a Vámbéry Ármin Gimnázium végzős diákja. Szerinte a kormány jó döntést hozott, hiszen nagyon nehéz időket élünk. Úgy gondolja nem minden diáktársának lett volna lehetősége száz százalékban az érettségi vizsgákra készülni, hiszen van, aki a vírushelyzet miatt kénytelen a kisebb testvérével vagy fogyatékkal élő rokonával foglalkozni, míg a szülők dolgoznak.

Levente végül hozzátette, néha a legnehezebb semmit sem tenni, otthon maradni és várni. Most ezzel teheti a legtöbbet a társadalomért. Ha azzal, hogy otthon marad, egy kicsit is hozzájárulhat a koronavírus elleni harchoz, akkor már megérte.