Család vagy karrier? A továbbtanulás Szlovákiában még nem összeegyeztethető az anyasággal
Az iskola végzettség jelentősen befolyásolja a nők gyermekvállalási magatartását Szlovákiában. Minél magasabb végzettséggel rendelkezik egy nő, annál valószínűbb, hogy később vállal gyermeket.
A fiatal szlovákiai nők közül mind többen igénylik a magasabb szintű vagy felsőfokú végzettség megszerzését. Ugyanakkor Szlovákiában a tanulmányok és a továbbtanulás csak nagyon nehezen egyeztethető össze az anyasággal, ellentétben olyan országokkal, amelyekre családbarát politika jellemző. A következőkben Branislav Šprocha, Pavol Tišliar, és Luděk Šídlo a termékenység és a nők iskolai végzettsége közötti összefüggéseket vizsgáló kutatásainak legérdekesebb eredményeit ismertetjük. A tanulmány a Sociológia szlovák lapban jelent meg.
A fiatal diáklányokra társadalmunkban általában úgy tekintenek, mint akik több szempontból sem állnak készen az anyaságra (lakásprobléma, gazdasági szempontok, stb.), és akik még mindig jelentősen függenek családjuktól és szüleiktől.
Több kutatás is kimutatta, a továbbtanulás az egyik fő oka annak, hogy a felsőfokú végzettségű nők későbbi életkorban válnak anyává.
A továbbtanulással kapcsolatos gazdasági tétlenség és a munkaerőpiacra való belépés megkésése kihatással van a nők önállósodására, egy állandóbb párkapcsolat kialakítására és ebből kifolyólag a gyermekvállalásra is.
Egy 2015-ben publikált kutatás húsz fejlett országban mutatott rá az egyértelműen negatív összefüggésre a nők képzettsége és a korai gyermekvállalás között. Tehát minél magasabb képzettséggel rendelkezik egy nő, annál valószínűbb, hogy későbbi éveire halasztja majd az anyaságot a társadalom által elfogadott, „ideálisnak” tartott életkorral szemben.
A kutatásokból kiderült, az alacsonyabb iskolai végzettségű nők sokkal gyakrabban vállalnak fiatalon gyermeket. Esetükben ugyanis az anyaság afféle eszközzé válik létbizonytalanságuk csökkentésére, egy időre jövedelemforrásként is tekintenek rá. Emellett nem elhanyagolható tényező, hogy az alacsonyabb iskolai végzettségű nők megítélése szerint az anyaság egy bizonyos státusz megszerzését is jelenti számukra a társadalmon belül.
Ellenben a magasabb végzettségű nők számára fontosabb egy stabil pozíció a munkaerőpiacon, a megfelelő anyagi biztonság és feltételek megteremtése, így ezek a nők a gazdaságilag bizonytalan időszakokban hajlamosabbak későbbre halasztani az anyaságot.
A magasabb végzettségű nők esetében, a továbbtanulás mellett, több más faktor is befolyásolja az anyaság későbbre halasztását, amelyek azonban szintén összefüggenek az elért iskolai végzettséggel. Ilyen például a tanultabb nők magasabb részvételi aránya a munkaerőpiacon, illetve magasabb gazdasági függetlenségük. Emellett a magasabb végzettségű nők általában több más tényezőt is figyelembe vesznek a gyermekvállalás előtt. Ilyenek a gyermekgondozással, a lakhatás- és életminőséggel kapcsolatos kérdések, esetleg az aktuális párkapcsolatuk stabilitása.
Az alacsonyabb iskolai végzettségű nők esetében, akik nem rendelkeznek állandó vagy vonzó pozícióval a munkaerőpiacon, és állásukat alacsony jövedelem is jellemzi, a gyermekvállalásnál kisebb a „veszteség” aránya, mint az iskolázottabb nők esetében, akik sokkal többet veszítenek, amikor gyerekvállalás miatt "kénytelenek" elhagyni az állásukat. Emellett az iskolázottabb nőknél a munkából való kiesés a szakmai előmenetelükre is negatív hatással van, amit többen jóval komolyabb problémának tekintenek, mint az anyasággal járó közvetlen anyagi biztonság hiányát.
Ha összehasonlítjuk a korábbi generációkat a gyermekvállalás szempontjából, egy érdekes jelenség mutatható ki. Társadalmunkra nem csak száz évvel ezelőtt, de most is az a tendencia jellemző, hogy az alacsony végzettség magasabb termékenységgel jár együtt. Az 1920-1964 közötti évek generációjában 50-55% volt a három- vagy többgyermekes nők aránya, és nagyon alacsony volt az egy- és kétgyermekesek aránya.
Ezen nők zöme alacsony végzettséggel rendelkezett.
Az '50-es, '60-as években a nőkre már jelentős hatással lett az akkoriban politikailag is támogatott kétgyermekes családmodell, így ez vált a társadalomban a legelterjedtebbé. Ennek hatására megfigyelhető, hogy a nők között a termékenység aránya bizonyos mértékben homogenizálódott, és nem voltak annyira kiugró különbségek a nők között elért iskolai végzettségük alapján. Ugyanakkor nem elhanyagolható tény, hogy az említett időszakokban a magasabb végzettségű nők esetében már akkor is sokkal jellemzőbb volt a gyermektelenség, esetleg az egy gyermek.
Az 1920-64 közötti generáció esetében 90%-nál is magasabbra nőtt annak az esélye, hogy egy nő legalább egy gyermek anyjává válik.
Az 1989 utáni időszak azonban jelentősen befolyással lett a gyermekvállalás intenzitására, időzítésére és jellegére. A magasabb végzettségű nők esetében megfigyelhető a gyermekvállalás idejének kitolódása. Ellentétben az 1992-1994 közötti időszakkal, amikor a szlovákiai nők zöme a húszas éveiben szülte első gyermekét, a 2010-2012 közötti időszakban jelentősen kitolódik a gyermekvállalás kora, és markáns különbségek jelennek meg a nők között iskolai végzettségük alapján.
A kutatások alapján a felsőfokú végzettségű nők esetében tolódik ki a legjelentősebben a gyermekvállalás kora, a 30-on túli évekre. Változás figyelhető meg a középiskolai végzettséggel rendelkező nők esetében is, ahol a gyermekvállalás kitolódására még az is kihatással van, hogy az illető rendelkezik-e érettségivel, avagy érettségi nélkül végezte el középiskolai tanulmányait (a középiskolai végzettségű és érettségivel rendelkező nők esetében az anyaság kitolódásának aránya magasabb, mint az érettségivel nem rendelkező nők esetében; lásd a képen).
Egyértelműen a legkisebb változásokat figyelhetjük meg a legalacsonyabb képzettséggel (vagyis alapiskolai végzettséggel) rendelkező nők esetében, akik átlagkora gyermekvállaláskor nem változott az évek/évtizedek során. Továbbra is a legmagasabb köztük a 20 éven aluli elsőszülő anyák száma, ahogy a többgyermekes anyák aránya is.
A legmarkánsabb változások ugyanakkor a középiskolai végzettséggel rendelkezők nők esetében figyelhetők meg. Még a '90-es évek elején a gyermekvállalás átlagéletkorát illetően nem nagyon különböztek a legalacsonyabb végzettséggel rendelkező nőktől. Mára ugyanakkor jelentősen megnövekedett közöttük azon nők aránya, akik - a felsőfokú végzettségű nőkhöz hasonlóan - szintén későbbre időzítik az anyaságot. Jelentősen megnövekedett így azon szlovákiai nők száma, akik harminc éves koruk után válnak anyákká.
A kutatások ugyanakkor arra az érdekes jelenségre is figyelmeztetnek, hogy egy felsőfokú végzettségű, harmincas éveiben járó nőnek jobb esélyei vannak anyává válni, mint egy ugyanilyen életkorú, de középiskolai végzettséggel rendelkező nőnek.
Šprocha-Tišliar-Šídlo tanulmányában ugyanis azt olvashatjuk, hogy a mai társadalmi felállásban 30 éves kor után nagyobb valószínűséggel válhat háromgyermekes anyává egy felsőfokú végzettséggel rendelkező nő, mint egy középiskolai végzettséggel rendelkező. A felsőfokú végzettséggel rendelkező nők tehát sikeresen tudják behozni a családalapítással kapcsolatos lemaradásukat, ellentétben a középiskolai végzettséggel rendelkező nőkkel.
További érdekesség egy másik, a középiskolai végzettséggel rendelkező nők közötti különbség: a középiskolai végzettséggel és érettségivel rendelkező nők leginkább az elsőszüléssel kapcsolatban halasztják későbbi időszakra az anyává válást, az érettségivel nem rendelkező középiskolás végzettségű nők ugyanakkor a második és további gyermekvállalással vannak így.
A jelenlegi tendenciák szerint tehát a nők iskolai végzettsége jelentősen befolyásolja a szlovákiai nők gyermekvállalási magatartását.
