Böjte Csaba gondolatai a gyermeknevelésről
Mindig örömmel tölti el az embert, ha egy remek kezdeményezésből idővel hagyomány lesz. Talán hagyománnyá válik majd a SZMPSZ előadássorozata is, amely most kéthetente online tekinthető meg. Egyes előadások kizárólag a szövetség tagsága számára elérhetőek, míg mások nyilvánosak. E héten, amikor a pedagógusokat köszöntjük, Böjte Csaba testvér szólt a felvidéki oktatókhoz, nevelőkhöz.
Előadásában, amely olyan egyszerű és közvetlen volt, mint ő maga, ezúttal a gyermekneveléssel kapcsolatos gondolatait osztotta meg hallgatóságával. Jogosan, hiszen a Dévai Szent Ferenc Alapítványt az erdélyi ferences szerzetesek élén 1993-ban ő alapította azzal, hogy segítsék mindazon gyerekeket, akiket eldobtak maguktól a felnőttek. Mára gyermekmentő otthonaikban 2500 gyerek él szeretetben, Csaba testvér pedig tanításukkal is foglalkozik.
Böjte Csaba azzal a súlyos állítással kezdte mondandóját, mely szerint a következő évszázad kulcsa a pedagógusok kezében van. Nem mindegy hát, hogyan végzik munkájukat.
Abban, hogy mindenki megelégedésére tegyék, elsőként arra kért mindenkit: az élet minden területén biztassák, bátorítsák tanítványaikat!
Hivatásukat kizárólag hittel lehet végezni. Higgyenek abban, hogy minden gyerek tanítása olyan kihívás, amelynek képesek megfelelni, hiszen valójában halhatatlan lelkekkel dolgoznak. Úgy kell velük bánniuk, hogy az utolsó ítélet során történő találkozáskor se legyen szégyellnivalójuk.
Mert a pedagógus tetteinek következménye évszázadokra meghatározza egy adott közösség arculatát.
Arra szólított hát fel mindenkit: vegye komolyan hivatását! A gyerekekkel sokat kell beszélgetni, mert igénylik azt. De a tanítási órákról nem hiányozhat a vidámság sem. Ahol ez nincs jelen, ott az élet fűszere hiányzik. Mert ha a gyerekek nevetnek, ott a felgyülemlett feszültség levezetése zajlik. Márpedig csak feszültségmentes közegben lehet komoly munkát végezni.
Beszélt arról is, hogy hozzájuk az élettől megsebzett gyerekek kerülnek. Mégsem engedhetik meg diákjaiknak, hogy folyton a múltba nézzenek, hiszen azon nem tudnak már változtatni, a jövő viszont tele van új lehetőségekkel. Segítsék a gyerekekben a versenyszellem és a hit felélesztését, mert csak így lesznek képesek előre tekinteni!
Minden gyerek olyannak látja magát, amilyennek a felnőtt szeme láttatja. Nemcsak az eredményt, az erőfeszítést is érdemes értékelni! Fontos, hogy a hibák javítása mellett a pedagógus a jó ötleteket is észrevegye és értékelje. Ne a félelem, hanem a vigasztalás pedagógiáját képviseljék!
Találják meg minden gyerekben a tehetséget, mert mindenki a sikerélmény mentén keresi boldogulását! Ha a pedagógus ismeri a gyereket, eredményesebben is tudja tanítani. Ezért fontosak a kirándulások, a zarándoklatok. Ezek megadják az alaposabb megismerés lehetőségét, ugyanakkor a láttatva tanítás során maradandóbb tudás is születik.
