Amikor a lét a tét
Augusztus 29-én (szombaton) a bodrogszerdahelyi görögkatolikus templomban tartották az szlovákiai magyar iskolák 26. országos tanévnyitó ünnepségét, amelyet a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége szervezett. Egy biztos: viharoktól sem mentes, mozgalmas, feladatokban gazdag tanév elé nézünk. Új kifejezéseket vagyunk kénytelenek ízlelgetni: optimalizáció, minimális tanulói létszámok, méretszorzó-csökkenés, közben meg iskoláink sorsa felett ott lebeg Damoklész kardja. És mindehhez jön a tartalmi reform, ami szeptember 1-től már minden alapiskola első osztályában kötelező.
Régen volt olyan turbulens időszaka az oktatásügynek, mint éppen napjainkban. Alig van hét, hogy ne történne valami, ami hosszú távon negatívan hathat iskoláink jövőjére. A demográfiai mutatókkal nem tudunk mit kezdeni. Meglévő iskolahálózatunk átalakításának pedig úgy kell végbemennie, hogy minden magyar gyermek számára elérhető legyen a magyar iskola.
Ami jó hír, hogy továbbra is számíthatunk a Rákóczi Szövetségre. A magyar iskolát választó szülők gyermekei többféle támogatásban részesülnek a jövőben is. Legkésőbb a tanév elején minden magyar kiselsős jó minőségű iskolatáskát kap, de ezzel még koránt sincs vége a támogatásoknak.
– Innen, Bodrogszerdahelyről, a Szlovákiai Magyar Iskolák 26. Országos Tanévnyitójáról kötelességem felhívni a figyelmet: a szlovákiai magyar iskolahálózat egzisztenciális veszélybe került. A minimális osztálylétszámok eddigi mentességének eltörlése, a méretszorzók három éven belüli kivezetése a magyar iskolák 71 százalékát sodorhatja a szakadék szélére. A kiegészítő állami támogatás elvesztése már a most induló tanévben is erőn felüli feladat elé állít számos fenntartót; igazgatóink és pedagógusaink pedig a tartalmi reformra való átállás bürokratikus útvesztőiben lettek a falhoz állítva – hangoztatta tanévnyitó ünnepi beszédében Fekete Irén, az SZMPSZ elnöke. A nemzeti kisebbségek jogállását szabályozó törvény hiányában, parlamenti képviselet nélkül a Magyar Szövetség hat szakmai szervezettel karöltve vívja ezt a harcot, tette hozzá Fekete Irén.
Az Oktatáspolitikai Műhely, amelyet a Magyar Szövetség és az említett hat szakmai műhely alkot, nyáron sem pihent, és azonnal reagált a kormány által augusztus végén elfogadott, az iskolák és osztályok minimális tanulói létszámára vonatkozó szigorításokra, amelyek közvetlenül veszélyeztetik iskolahálózatunk megmaradását. Természetesen hozzászólt a nyáron elfogadott és véleményezésre bocsátott törvénycsomaghoz is. Kérdés, mennyire veszi komolyan az oktatási tárca a műhely meglátásait és javaslatait, amelyek egytől egyig a magyar iskolák érdekeit szolgálják.
Mi jöhet ezután? Nagy összefogás kell az iskolafenntartók, az iskolavezetők, a pedagógusközösségek, a szülői szervezetek, a civil szervezetek és a helyi közösségek részéről.
Miközben iskoláink jó része a puszta létezésért folyó harcot vívja, a tartalmi reformot is el kell kezdeniük a 2026/2027-es tanévben. Ez egyfajta szemléletváltást, másféle megközelítést jelent, hiszen a kreativitás, a kritikus gondolkodás, a problémamegoldás kerül előtérbe. A mostani online nemzedékeket ugyanis hagyományos módon már nem nagyon lehet tanítani. A legtöbb iskola számára ez már nem újdonság, hiszen évek óta alkalmazzák az új oktatási módszereket.
A nagymácsédi magyar alapiskolában már egy éve e szerint tanítanak, de már évekkel ezelőtt váltottak és próbáltak hangsúlyt helyezni például a szövegértésre. Pontosan azért, mert maguk is nap mint nap tapasztalják, hogy a mai gyermekekhez már más hozzáállás szükséges, mint a 20-30 évvel ezelőtti diákokhoz.
Hozzátette, a reform sikere a pedagógusokon áll vagy bukik. Nekik kell érezniük és saját elhatározásukból, meggyőződésükből váltaniuk, más módszerekkel oktatniuk. Ez bizony sokszor a komfortzónából való kilépést is jelentheti. Narancsik Szilvia azonban megjegyezte, túl sok új kötelesség zúdul a nyakukba, sűrűn változnak a törvények, miközben a lassúbb iram célravezetőbb lenne.
– Az iskolarendszer nem lehet ennyire kiszámíthatatlan. Nem lehet állandóan, szinte év közben változtatni a jogszabályokat úgy, hogy az iskolaévet előre kell tervezni. E szerint a terv szerint haladunk, vagy haladnánk, amibe persze némi flexibilitás befelér, de nem lehet fenekestül felfordítani az egészet. Az iskolarendszer olyan, mint egy hatalmas tengeri teherhajó, ami lassan fordul. Nem lehet egyszerre mindent rázúdítani.
Mi a statisztikai oszlopok mögött családokat, jövőről álmodó gyermekeket, fáradságos munkát végző pedagógusokat és iskoláikat féltő közösségeket látunk. Számok helyett emberi sorsok kerülnek most a döntéshozók asztalára, mondta ünnepi tanévnyitó beszédében Fekete Irén. Jó lenne, ha ezt azok is meghallanák és megértenék, akik csak Excel-táblázatokban, kiadáscsökkentésben, spórolásban tudnak gondolkodni. Mert vannak régiók, települések, ahol az iskola a jövőt jelenti.
