2025. október 10., 12:10

Akik türelmesen és szeretettel segítik a különleges bánásmódot igénylő gyermekeket

Felgyorsult, zaklatott világban élünk, néhány kattintással bármilyen információhoz hozzájutunk. Túlságosan is sok inger ér bennünket, aminek gyermekeink is megisszák a levét. Évről-évre egyre több különleges bánásmódot igénylő gyermek ül be az iskolapadokba. Rengeteg a diszlexiás, a diszgráfiás, a hiperaktív, az autista vagy más nehézséggel küzdő gyermek. Nekik segítségre van szükségük ahhoz, hogy haladni tudjanak a tanulásban. A pedagógiai asszisztensek azok, akik egyenként vagy kis csoportokban velük foglalkoznak. Bár az oktatási tárca megígérte, hogy lesz belőlük elegendő minden iskolában, a valóság még mást tükröz. Hiába kérelmezik az iskolák, ha nem kapnak, vagy csak jóval kevesebbet, mint amennyire igény van.

Horina Dóra a pozsonypüspöki iskolások között
Horina Dóra (jobb oldalt) a pozsonypüspöki iskolások körében
Fotó: Pozsonypüspöki magyar iskola és óvoda közösségi oldala

Horina Dóra négy éve dolgozik asszisztensként. Alsótagozatos pedagógusként végzett a komáromi Selye János Egyetemen. Mint mondja, szereti a gyermekeket, kiskorától erre a pályára készült és a segítőkészség is megvan benne. És van elég türelme is. Mert bizony ehhez a munkához az is kell.

Már az egyetem elvégzése után egyből abban gondolkodtam, hogy szeretnék asszisztens lenni. Ez sikerült is. Először a felbári alapiskolában dolgoztam két évig, utána pedig egy évet a dunaszerdahelyi Kodály Zoltán Alapiskolában. Most szeptembertől pedig a pozsonypüspöki magyar iskolában fél munkaidőben asszisztens vagyok, félben pedig nevelési tantárgyakat tanítok. Ez azért is jó, mert így kipróbálhatom magam „rendes” tanítóként is”

– meséli.

Asszisztensként azoknak a gyermekeknek segít, aki tanulási zavarral küszködnek. Bent ül a gyermekekkel az órán és támogatja őket a tanulásban, rávezeti a feladat megoldására. Időnként az osztályból is kiviszi a gyerkőcöket és csoportosan foglalkozik velük. Az első osztályban négy kisdiákkal foglalkozik, de ott valójában inkább a magyar nyelv miatt igénylik a külön odafigyelést, mert vegyes házasságból származnak. Ők már kezdenek felzárkózni. Rajtuk kívül további négy gyermeknek segít a felzárkózásban.

A nagyobb iskolák asszisztenshiánnyal küszködnek, mert hiába akarnak felvenni belőlük többet, egyszerűen nem kapnak rá pénzt. Sőt van, hogy még a meglévőkből is el kell bocsátaniuk, miközben egyre több az olyan gyermek, akinek szüksége van a különleges bánásmódra. Sőt, vannak olyan értelmileg akadályozott gyermekek is, akik külön asszisztenst igényelnek. Nekünk az a dolgunk, hogy leginkább a fő tantárgyakon segítsük a diákot. A haladási tempójuk eleve lassúbb, ezért ezeket a gyerkőcöket másként is értékelik. Kevesebb a tanulnivalójuk, a házi feladatuk, mint a többi gyermeknek”

– avat bele a munkájába. Elmondja azt is, már a pedagógiai alapképzés elvégzése után lehet asszisztensként dolgozni. Megemlíti, hogy már az ő gyermekkorában is voltak problémás diákok, de akkor még nem dolgoztak asszisztensek az iskolákban.

S hogy mi a legnagyobb kihívás ebben a munkában?

Sokszor az agresszivitás, a dühkitörések kezelése. Általában akaratosak, nem tudnak odafigyelni. Az osztályközösségbe is nehezen illeszkednek be. Nekik, véleményem szerint, sokkal jobban megfelelnének a kiscsoportos foglalkozások, hasonszőrű pajtásokkal. Csak a szeretet és a türelem segíthet, sokat kell foglalkozni a kis lelkükkel, érzelmi világukkal. Meg kell próbálni őket motiválni, hogy haladjanak. A legnagyobb sikerélmény, hogy tehetséges gyermekek is akadnak közöttük. A felbári iskolában volt egy autista kislány, aki például gyönyörűen énekelt, az énekkar tagja volt. Az, hogy valamelyik gyermek más, mint az átlag, többet kell vele foglalkozni, még nem jelenti mindig azt, hogy gyengébb képességű. Ha megtaláljuk hozzájuk az utat, s abban motiváljuk őket, amiben jók, akkor szárnyakat kapnak”

– mondja szeretetteljes hangon. És sorolja, hány híres emberről derült ki utólag, hogy olvasási vagy írási problémákkal küszködött. 

Hozzáteszi, a szülők zöme megérti és elfogadja, ha a gyermeke más, mint az átlag. De van olyan is, amikor a szülő egyszerűen kézzel-lábbal hadakozik az ellen, hogy a gyermeke integrált legyen. Pecsétnek látják a gyermeken, hogy külön odafigyelést igényel. Miközben ez segítség a gyermek számára.

Az asszisztensi hivatásnak Dóra szerint az sem kedvez, hogy meglehetősen bizonytalan a munkahely. Mindig csak nyár végén derül ki, hogy az adott iskola kap-e elegendő pénzt az asszisztensekre. Augusztus végén pedig már nagyon nehéz új munkahelyet találni, ha valakit elküldenek.

Úgy látja, a mobiltelefonok korában egyre több lesz a figyelemzavaros gyermek, mert túl sok inger éri őket. Éppen ezért egyre több asszisztensre, segítő pedagógusra lesz szükség.

Megosztás
Címkék