A tanügyi reform kihívásai
A vásárúti József Attila Alapiskolában Bognár László igazgató az elsősök beíratásakor ismertette a szülőkkel, hogy idén szeptembertől az iskola bekapcsolódik az új oktatási reformba, azaz a leendő elsősök már az új rendszer szellemében tanulnak majd, tehát gyakorlat- és kommunikáció-orientálttá válik az oktatás, melynek során előtérbe kerül a csapatmunka, továbbá tematikus napokat, heteket is tartanak majd.
A mostani alapiskolai struktúra köztudottan 4 éves alsó tagozattal (1–4. évfolyam) és 5 éves felső tagozattal (5–9. évfolyam) számol. Ez a beosztás 2026 szeptemberétől kötelező érvénnyel minden szlovákiai alapiskolában megváltozik, ugyanis az alsó tagozat egy 3 éves (1–3. évfolyam) és egy 2 éves (4–5. évfolyam) egységre oszlik, a felső tagozat pedig 4 éves lesz (6–9. évfolyam).
Vásárúton 27 gyermeket írattak be az első osztályba, ebből négyen halasztanak, egy tanuló pedig külföldön kezdi meg tanulmányait. Ez a szám nagyjából megfelel az utóbbi évek átlagának. A 23 gyerekből kilenc a lány és tizennégy a fiú. Mióta megszűnt a szomszédos Felsővámoson az alsó tagozatos magyar iskola, azóta pár gyerekkel több jár Vásárútra, a csallóközkürtiek pedig ötödikben csatlakoznak hozzájuk, mesélte az igazgató úr, aki azt is megemlítette, hogy az iskolában a speciális igényű tanulók mellett pedagógiai asszisztensek is dolgoznak.
Bognár Lászlótól elsőként azt kérdeztem, hogy miért lép be az új rendszerbe a vásárúti magyar alapiskola még idén szeptemberben.
Tavaly nagyjából 20-30 iskola próbálhatta ki az új reform szerinti oktatást. Iskolánk az új iránt érdeklődő, szakmailag felkészült pedagógusokkal büszkélkedhet, ezért úgy gondoltuk, hogy mint kísérleti iskola mi is belevágunk ebbe a projektbe. A kollégákkal szakmai továbbképzésekre járunk, képezzük magunkat, hogy sikeresen tudjuk megvalósítani elképzeléseinket. Munkákat segítik a komáromi NIVAM és a dunaszerdahelyi RCPÚ munkatársai és mentorai is.
Mik a leglényegesebb változtatások az eddig megszokott struktúrához képest?
A sokszor emlegetett három cikluson (két szakaszos alsó és egy felső tagozat) kívül talán fontosabb dolog az, hogy sokkal személyre szabottabb és gyermekközpontúbb lesz az oktatás, vagy legalább is ezt ígérik. Eddig ugyanis meg volt adva, hogy az első, a második vagy a harmadik osztály végéig mit kell tudni a gyerekeknek, mekkora tananyagot kell elsajátítaniuk. Most ez megszűnik, ellenben az van meghatározva, hogy a harmadik osztály végéig mit kell tudniuk, de hogy oda mikor és milyen módon jutnak el, az teljesen individuális, lényegében ez az iskolára, illetve a pedagógusra van bízva. Tehát eddig például az első év végéig meg kellett tanulnia a gyereknek írni, olvasni és számolni 20-as számkörben. De azt, hogy hogyan és milyen lépésekkel, módszerekkel sikerül elsajátítaniuk a gyermekeknek a harmadik évfolyam végéig a tananyagot, azt az iskola teljesen a saját igényeire és személyre is szabhatja, ami azt vonja maga után, hogy teljesen eltérő tanmenet szerint működő iskolák lesznek Szlovákiában.
Most felvetődhet a kérdés, hogy mindez nem megy-e az alapműveltség rovására, azonban az is tény, hogy a mai világunkban sok olyan dolgot tanítanak, ami az utóbbi években feleslegessé vált, és a tanterv finoman fogalmazva sem kezeli rugalmasan a kor kihívásait, illetve a gyakorlati dolgokat. Mégis, ez nem vonja maga után azt, hogy az egyes iskolák elvégzése után még nagyobb lesz a gyerekek tudásszintje közti szakadék?
Gondolom, egy pozsonyi iskolában, ahol minden nap találkoznak a gyerekek a szlovák nyelvvel, nem az lesz a prioritás, hogy a szlovákot erősítsék, hanem például az idegen nyelvekre, vagy a matematikára helyezik a súlyt. Viszont egy olyan iskolában, ahol a gyerekek esetleg kevesebbet találkoznak a szlovák nyelvvel, az lesz a prioritás, hogy a pedagógusok a szlovák nyelvet erősítsék, de nem feltétlenül úgy, hogy mindenért jegyeket osztogassanak és minél több verset adjanak fel leckére, hanem arra fognak törekedni, hogy a gyerekek játékosan és minél egyszerűbben sajátítsák el a nyelvet. Egy olyan iskolában, ahova nehéz körülmények között élő gyerekek járnak, az lesz a prioritás, hogy megtanulják a higiéniai alapszabályokat, hogy rendszeresen reggelizzenek, fejlesszék a tanulók finommotorikáját, térbeli orientációját, tehát nem biztos, hogy mindjárt a betűtanulással fognak kezdeni, hanem az alapkészségek elsajátításával.
Ezek szerint kettőn áll a vásár, mert ebből még jó dolog is kisülhet, csak ott van a kutya elásva, hogy milyen mértékben kap az iskola önállóságot, mert ha nagyon megkötik a pedagógusok kezét, akkor viszont fordítva is elsülhet a reform...
Az eddigi információim alapján úgy gondolom, hogy teljes szabadságot kap az iskola és elvileg arra is lehetőség nyílik, hogy a tanulók a saját tudásszintjük, saját képességük szerint haladjanak egyéni tempóban.
Tehát akinek jobban megy a matematika, vagy a magyar, akkor abból többet is teljesíthet, és amire viszont kevéssé fogékony, vagy ami kevésbé érdekli, abból elég a minimális szint? A kérdés az, hogy miből mi lesz a harmadik végére a követelmény...
Amit a tanulóknak harmadik év végéig el kell sajátítani, az államilag szabályozott. Ezt a minimumot minden tanulónak el kell érnie. Ebből kiindulva a tanulók csoportoktatásban is részesülhetnek, ami azt eredményezné, hogy azok a tanulók, akik lassabban haladnak, külön csoportban, az egyéni tempójuk szerint tanulnának, viszont azok, akik terhelhetőbbek, ők külön feladatokat kapnának igényeik szerint. Valószínűleg kompetenciafelmérés lesz minden ciklus végén, ami szerint majd értékelik a diákokat. Hogy ezt majd központilag fogják szabályozni, vagy az iskola szabad kezet kap, az még kérdéses. Véleményem szerint az iskolára kellene bízni, hiszen az intézmény tudja, hogy milyen terv szerint haladtak a tanulókkal, milyen a tudásszintjük az elvárásokhoz mérten. Bízom benne, hogy az eddigi monitor teszteléseket el fogják törölni, és harmadik, ötödik, illetve kilencedik év végén egy szintfelmérésre kerül majd sor, amit nem a központi eredményekhez fognak hasonlítani, hanem mindenkit saját magához mérnek.
Ez mondjuk a gyerekek önbizalma szempontjából nem lenne rossz, és motiválhatja is őket.
Igen, ez ösztönző hatással lehet a tanulókra. Az értékelés terén is egyéni szabályrendszert alakíthat ki minden iskola.
Mivel a magyar tanítási nyelvű iskolák speciális helyzetben vannak, vajon hogyan lesz a magyar és szlovák óraszámokkal? Vásárúton ezt hogyan kezelik majd?
Államilag szabályozott a heti óraszám minden évfolyamban, valamint az is, hogy hány órájuk van a gyerekeknek az egyes tantárgyakból. Ezenfelül vannak még választható órák, amelyeket az iskola saját profilja szerint használhat fel tantárgyak erősitésére. A magyar és szlovák tantárgyak óraszámait még nem tudjuk pontosan, még dolgozik rajta a tanári csoport. Nekünk is meg kell beszélnünk ezeket az óraszámokat, hogy hogyan is lenne jó az iskolának, a gyerekeknek. Biztos vagyok benne, hogy ez valamilyen szinten képlékeny lesz az évek során is, tehát ha például úgy látja a tanító néni, hogy ezekkel a gyerekekkel gyorsabban is tud dolgozni, mert képesek rá, akkor biztosan lesz mód arra, hogy ezen tudjunk változtatni, rugalmasabban kezelni. Azonban, ha más módszerekre van szükség, esetleg több idő kell nekik, akkor azt is legyen lehetőségünk biztosítani.
Szó volt arról, hogy kötelező jelleggel kell majd tartani tematikus napokat, heteket. Ez, gondolom, a primér funkciója mellett arra is jó lehet, hogy a nagyon szeparált tantárgyak közti jobb átjárhatóságot elősegítse. Mert ugye – főleg a reál tantárgyaknál – néha szorosan összefügg a biológia, a kémia, a fizika, de akár a geográfia is. Ez utóbbi azonban a történelemmel, a matematika meg akár a zenével is interakcióban lehet.
Igen. Ez ugye elsődlegesen azt jelenti, hogy egy témával egy egész nap folyamán foglalkozunk. Például, most épp mi is csináltunk ilyet a víz világnapja alkalmából. A vízzel kapcsolatban olyan alkotások születtek a képzőművészet órákon, amiknek nemcsak a témájuk, de a technikájuk is összefüggött a vízzel, azaz vizes technikával vagy vízfestékkel készültek. Zeneórán olyan zenét hallgattunk, olyan dalt tanultunk meg, amelyben valamilyen formában szerepelt a víz, de például a szövegértés során is olyan szemelvénnyel találkoztak tanulóink, ami a vízről szólt. De olyan tantárgyakba is bele lehetett ezt csempészni, mint a matematika, például vízcseppeket adtunk össze. Fizika órán vízzel kapcsolatos kísérleteket végeztünk, de becsempésztük a szlovák órákba is.
2035 lesz az az év, amikor az ország valamennyi iskolájának minden évfolyama az új oktatási tanterv szerint fog tanulni. Közben a középiskoláknak, a főiskoláknak, az egyetemeknek is fel kell készülniük a reformra. Fontos, hogy olyan pedagógusokat képezzenek, akik majd megfelelnek az új elvárásoknak, kihívásoknak. Tudom, hogy ez a változás már szükségszerű. Bízom benne, hogy mint a második körben belépő kísérleti iskola, jó példával szolgálunk. Iskolánk tanulóinak előnyére válik, megmutatkozik majd az elért eredményeikben.
