A legendás JAIK
A pozsonyi József Attila Ifjúsági Klub tavaly ünnepelte megalakulásának 55. évfordulóját. A szervezet 1964-ben jött létre, feladata és célkitűzése azóta sem változott: magyar egyetemistákból és diákokból aktív magyar közösséget építeni a szlovák fővárosban.

Milyen magyar egyetemistának lenni Pozsonyban? Mennyire könnyű beilleszkedni a szlovák környezetbe?
Minderről a JAIK alelnökét, Kabai Tamást kérdeztük, aki Párkányból érkezett Pozsonyba, ahol a Comenius Egyetem Matematika, Fizika és Informatika Karának hallgatója.
Tamás a bátyja révén ismerkedett meg a Diákhálózattal, amely a JAIK ernyőszervezete. Ugyanakkor több ismerőse már a klub tagja volt. A klub minden szemeszter elején nyílt gyűléseket tart, amelyekre bárki elmehet. Tavaly áprilisban volt az utolsó tisztújító közgyűlés, akkor választották elnöknek Kocskovics Kittit. Az alelnököket az elnök jelöli, így esett Tamásra a választás. A JAIK-nak egyébként több alelnöke van különböző funkciókkal (programkoordinátor, marketing stb.). Az elnökségben jelenleg öten vannak, az aktív JAIK-os tagok pedig tíz-tizenketten.
A klub heti szinten tart gyűlést, ahol az aktuális rendezvények kérdéseit vitatják meg. A JAIK különböző kulturális és szórakoztató programokat szervez a város magyar diákjai számára, akiket a tapasztalat szerint a magyarbulikkal lehet a legjobban megfogni.
Ilyenkor 700-800, de alkalmanként akár ezer egyetemista is összegyűlhet.
Magyarbulit egy szemeszter alatt kétszer tartanak (általában a szemeszter elején és végén). Mivel februárban kezdődik a második szemeszter, így nemsokára újabb magyarbulira készülhetnek a pozsonyi fiatalok. A különböző kulturális eseményekre már jóval kevesebb fiatal látogat el.
A klub ennek ellenére is igyekszik nívós előadásokat, színházi és könnyűzenei esteket szervezni.
A magyarbulin kívül ugyancsak felkapott a táncház, amit többnyire a Metropol bárban szerveznek. Gyakran tartanak slam poetry-esteket, ahol slammereket látnak vendégül. De hívtak már meg olyan vendégeket is, akik úti beszámolóikkal nyűgözték le a fiatal közönséget. Szintén közkedveltek az önismereti estek. Az idei Pozsonyi Ifjúsági Napok során József Attila-estet tartanak, illetve egy kvízestet, amely szintén a költővel és a magyar költészet napjával lesz kapcsolatos.
A szemeszterek elején szemeszternyitó sörözést tartanak, amelyen sok pozsonyi magyar egyetemista gyűlik össze. Általában a Kárpát utcán található Hopkirk klubban tartják a találkozót. A tavalyi téli szemeszternyitón rengetegen voltak, legalább kétszázan. A JAIK-osok között a legkülönfélébb karokról találunk diákokat. Érdekes, hogy
csak néhányan tanulnak Pozsony egyetlen magyar tanítási nyelvű tanszékén, a többiek szinte valamennyien szlovák karok diákjai.
Ennek kapcsán kérdezzük meg Tamást, nehéz-e magyarként beilleszkedni a szlovák közegbe?
Számára az első év volt a legnehezebb, mondja, mert nem tudott jól szlovákul, de azért mindig sikerült megértetnie magát. Olykor az angol nyelvtudása segítette ki.
Szerinte sokat segít, ha a magyar elsősök kollégiumba mennek, ahol valószínű, hogy szlovák szobatársaik lesznek, ami hozzájárul a szlovák nyelv tökéletesítéséhez. Az egyetemen természetesen nehezebb a dolga az embernek, de itt is csak minden akarat és kitartás kérdése. Tamás megértett mindent az órákon, viszont a szlovák nyelvű szakszövegek értelmezése már keményebb dió volt a számára. Ugyanakkor kiemeli, hogy szlovák tanárai nagyon segítőkészek voltak, és készséggel elmagyarázták neki a szlovák kifejezéseket, amelyeket nem értett.
Pozsonyban az sem meglepő, mondja Tamás, ha egy vendéglőben, klubban kiderül, hogy a felszolgálók magyarul is beszélnek. A „Zöldiről” (Krčma na Zelenej) például köztudott, hogy a pincérek tudnak magyarul, a fiatalok ezért is szeretnek ide járni. A vendéglő egyik termében gyakran szerveznek különböző esteket. A fiatalok a fővárosban többször is tapasztalják, ha egy helyen a tarsaság magyarul beszél, később a pincérek is magyarul szólnak hozzájuk. Pozsonyban még mindig sokan beszélnek magyarul, véli Tamás.
Az új egyetemistáknak azt tanácsolja, hogy szeptember első hetében látogassanak el a Gímesi Művelődési Táborba.
Itt megismerhetik a csoporttársaikat és az idősebb diákokat. Ez azért nagy segítség, mert a fővárosba való érkezéskor már van kihez fordulni például a közlekedéssel, vagy az egyetemi ügyintézéssel kapcsolatos kérdésekkel. Tamás elárulja, hogy ő nem vett részt az említett táborban, így az egyetemi tanulmányai megkezdése után vagy három hónapig csak magára hagyatkozhatott.
Végezetül a JAIK legfrissebb rendezvényéről ejtünk szót.
Immár tizenharmadik alkalommal szervezik meg a pozsonyi magyar diákbált, amelyet február 15-én tartanak Dévényben (tavaly Pozsonyszőlősön, azelőtt Ligetfalun volt).
Az idén viszonylag rekordidő alatt minden jegy elkelt. Ezen a rendezvényen nemcsak a pozsonyi magyar diákok, de az idősebb korosztály, például a Pozsonyban dolgozó magyarok is nagy számban vesznek részt.
A JAIK természetesen a közösségi oldalon is megtalálható, ahol többek között a tervezett rendezvényekről értesítik az érdeklődőket. Ha valaki információkat szeretni kapni a fővárosban való továbbtanulással kapcsolatban, írhat a Facebook-oldalukra. A klubnak széles az ismeretségi köre, így bármilyen kérdésben és témában szívesen segítséget nyújtanak a fővárosba készülő, vagy az itt tanuló fiataloknak.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/6. számában.
