William McKinley, a 25. amerikai elnök 125 éve halt meg

1843. január 29-én született az Ohio állambeli Nilesben. Rövid ideig az Allegheny College-ban tanult, majd egy vidéki iskolában tanított, amikor 1861-ben kitört a polgárháború. McKinley bevonult egy ohiói ezredbe, ahol Rutherford B. Hayes, az Egyesült Államok későbbi 19. elnöke lett a parancsnoka. Az 1862-ben lezajlott antietami csatában tanúsított bátorságáért alhadnaggyá léptették elő, majd őrnagyként szerelt le 1865-ben. Ohióba visszatérve jogot tanult, 1867-ben felvették az ügyvédi kamarába, majd ügyvédi irodát nyitott Cantonban. McKinley a Republikánus Párt politikájához vonzódott, 1867-ben Hayes kormányzói, 1868-ban pedig Ulysses S. Grant elnökjelöltségét támogatta. 1869-ben Stark megye ügyésze lett, majd 1877-ben kongresszusi képviselővé választották. Republikánus képviselőként főként az amerikai ipart külföldi riválisaitól védő magas vámok híveként vált ismertté. Fő támogatója volt annak a róla elnevezett vámtarifatörvénynek, amely minden korábbinál nagyobb emelést vezetett be egyes importcikkekre. 1890-ben képviselői karrierje véget ért, majd két év múlva Ohio állam kormányzójának választották. 

Az 1896-os elnökválasztási kampány az amerikai történelem egyik legizgalmasabb kampánya volt McKinley és a demokrata párt jelöltje, William Jennings Bryan között. 

Míg ellenfele több ezer mérföldet utazott, ő mindvégig cantoni otthonában maradt, és teraszáról nap mint nap gondosan előkészített beszédeket tartott az odasereglőknek. A választást döntő fölénnyel megnyerte a magas védővámok bevezetését és az aranyalap megtartását szorgalmazó programja révén. Az 1897. március 4-i beiktatása után azonnal összehívta a Kongresszus rendkívüli ülését, majd aláírta a Dingley-vámtörvényt. Első hivatali ciklusát főleg a külpolitika uralta a kubai felkelésről és a lázadókkal szembeni rossz spanyol bánásmódról szóló hírek miatt. McKinley nem akart beavatkozni a válságba, de miután 1898. február 15-én a havannai kikötőben horgonyzó USS Maine amerikai csatahajó felrobbant és elsüllyedt 266 ember halálát okozva, a közvélemény fegyveres beavatkozást követelt, és a kongresszusi vezetők is hajlottak erre. A Kongresszus április 20-án felhatalmazta az elnököt, hogy fegyveres erőt alkalmazzon Kuba függetlenségének biztosítása érdekében. A rövid spanyol-amerikai háborúban az Egyesült Államok könnyedén legyőzte a Kubában állomásozó spanyol erőket és a spanyol flottát, majd a háborút lezáró, 1898 decemberében aláírt párizsi békeszerződésben Spanyolország átengedte Puerto Ricót, Guamot és a Fülöp-szigeteket az Egyesült Államoknak, Kuba amerikai védnökség alatt látszatfüggetlenséget kapott. (A háborúval nem összefüggésben, de a győzelmet követő hangulatot kihasználva Hawaii is az Egyesült Államokhoz került.) Bár McKinley nem területi gyarapodás céljából lépett be a háborúba, mégsem térhetett ki az elől, hogy érdemben foglalkozzék a spanyol gyarmatok sorsával. Kijelentette, hogy a stratégiailag fontos helyen fekvő szigetek nem kerülhetnek ellenséges kezekbe, ezért annektálni kell őket. Akadtak republikánusok, aki ellenezték "imperializmusát", de álláspontja mellett végig kitartott a béketárgyalásokon. 

A háború végével Spanyolország megmaradt gyarmatait és egykori dicsőségének utolsó maradványait is elvesztette, a győztes Egyesült Államok viszont világhatalommá emelkedhetett. 

A következő, 1900-as elnökválasztáson a republikánusok ismét egyhangúlag McKinleyt jelölték az elnöki posztra, amelyet nagy szavazati többséggel meg is nyert. Az 1901. márciusi beiktatását Thomas Edison munkatársai vették filmre. A beiktatást követően országjáró körútra indult, amelyen mindaddig háttérbe szorított témákról beszélt: a trösztök ellenőrzéséről, valamint korábbi álláspontjától eltérően a külkereskedelmet ösztönző kereskedelmi kölcsönösségről. Utolsó állomásán, a New York állambeli Buffalóban 1901. szeptember 6-án részt vett a Pánamerikai Kiállításon, ahol beszédét követően a tömegből kétszer rálőtt egy anarchista, Leon F. Czolgosz. Az elnököt a buffalói kórházba szállították, ahol nyolc nappal később, szeptember 14-én belehalt a sebből terjedő fertőzésbe. Czolgosz nem tanúsított megbánást tettéért, halálos ítéletét villamosszék általi kivégzéssel hajtották végre október 29-én. 

McKinley utóda alelnöke, a 42 éves progresszív republikánus Theodore Roosevelt lett, aki az Egyesült Államok történetének legfiatalabb elnökeként vonult be a Fehér Házba.