Valencia – Spanyolország rejtett kulturális kincse, amiért érdemes kitérőt tenni - KÉPEKKEL
Sokan, amikor Spanyolország felé veszik az irányt, ösztönösen a Baleár-szigetek türkiz tengerpartjára, Barcelona pezsgő utcáira vagy Madrid elegáns sugárútjaira gondolnak. Pedig van egy város, amely nem kiabál a figyelemért, mégis mindent tud, amiért Spanyolországot szeretni lehet – és egy kicsit többet is. Valencia a maga mediterrán bájával, gazdag történelmével és kifinomult gasztronómiájával igazi gyöngyszem, amely egyszerre modern és mélyen gyökerezik a múltban.
Valencia Spanyolország harmadik legnagyobb városa, a Földközi-tenger partján, Barcelonától délre, Madridtól keletre, Andalúziától északra – vagyis pont ott, ahol a tenger frissítő szele és a szárazföld melege találkozik. Mintegy 800 ezer lakosával elég nagy ahhoz, hogy nyüzsgő városi élményt nyújtson, de még mindig emberléptékű: a történelmi belváros szűk utcáin sétálva pillanatok alatt otthon érezheti magát az ember.
Valencia világszerte legismertebb fogása a paella, amely innen származik. A hagyományos paella valenciana csirkehúsból, nyúlhúsból, zöldbabból és gyakran csigából készül. A tenger gyümölcseivel készült változat inkább a vendégek igényeihez igazodó modern adaptáció.
Az itteni gasztronómia egyszerre földközeli és kifinomult. A frissen facsart narancslé nem csak reggeli ital: Valencia a narancsültetvényeiről híres, és bizony a város utcáit is ez az illatfelhő lengi be. Ne hagyjuk ki a horchata-t sem – ez az édeskés, földimandulából készült frissítő ital a nyári hőségben valódi életmentő.
És persze ott a bor. A környék fehér- és vörösborai kevésbé ismertek, mint más spanyol borok, de ugyanolyan karakteresek – főleg, ha egy árnyékos teraszon, egy kis harapnivaló mellett kortyolgatjuk őket.
Valencia egyik legszebb arca a történelmi óvárosban tárul fel. A katedrális, melynek tornyából, a Miguelete-ből pazar panoráma nyílik, a gótika, a barokk és a reneszánsz lenyűgöző keveréke. A szomszédos Plaza de la Virgen kávézói tökéletes pihenőhelyek egy felfedező séta közben.
Kevés turista tudja, hogy Valencia egyik legféltettebb kincse a Szent Grál. A már említett katedrális kápolnájában őrzött kelyhet a Vatikán is a legvalószínűbb eredetinek tartja a legendás utolsó vacsoráról. Akár hiszünk a történetben, akár nem, a pillanat, amikor a félhomályos kápolnában megpillantjuk, magával ragadó – és egy kicsit hátborzongató is.
De Valencia nem csak a múltba kapaszkodik. A Ciudad de las Artes y las Ciencias (Művészetek és Tudományok Városa) futurisztikus épületegyüttese úgy fest, mintha egy sci-fi filmből lépett volna elő. Santiago Calatrava, a helyi születésű sztárépítész víziója a modern Spanyolország egyik jelképe lett: itt találunk interaktív múzeumot, IMAX-mozit, planetáriumot és Európa legnagyobb akváriumát is.
És ne feledjük a Turia-parkot sem – a régi folyómeder helyén kialakított zöld oázist, amely átszeli a várost, és ahol biciklivel, görkorival vagy csak egy jó könyvvel a kezünkben is órákat lehet tölteni.
Bár a flamenco hagyományos otthona Andalúzia, Valenciában is élő hagyománya van ennek a műfajnak. A városban számos kisebb tablao működik (flamenco klub), ahol az előadások közvetlen, személyes légkörben zajlanak. Itt nincs nagy színpad vagy távolságtartó formalitás – a zenészek, táncosok és a közönség szinte egy légtérben vannak, ami különleges intenzitást ad az élménynek.
Mert itt minden megvan, amiért Spanyolországot szeretjük – a mediterrán életérzés, a gazdag történelem, a páratlan gasztronómia – de mindez emberközeli és kevésbé zsúfolt, mint a másik két nagyváros. Valencia egyszerre nyugodt és lüktető, hagyományőrző és kísérletező.
A város elég nagy ahhoz, hogy mindig találjunk új programot, de elég kicsi ahhoz, hogy pár napon belül otthonosan mozogjunk benne, és örökre a szívünkbe zárjuk.
