Újabb szabotázsakció kilátásban?
Miután a Nord Stream gázvezeték elleni szabotázsakció elvágta Nyugat-Európát és elsősorban Németországot az orosz földgáz jelentős részétől, az Ukrajnában zajló konfliktusra hivatkozva kikényszerített energetikai szankciók pedig a kontinens többi részén is csökkentették az orosz gáz behozatalát, az amerikai, norvég és katari, de később az orosz LNG behozatala is jelentősen megnőtt. Utóbbi olyannyira nem tetszik az európai ipart saját érdekei mentén energetikai kényszerpályára állító Egyesült Államoknak, hogy elképzelhető, hogy a szankciós politikán túlmenő lépéseket is fontolgat az orosz LNG ellen.
Erre utal legalábbis az energetikai ügyekért felelős amerikai külügyminiszter-helyettes, Geoffrey Pyattnek az a nemrégiben az amerikai Szenátus előtt tett kijelentése: miszerint a cél az, hogy „megfojtsák” az oroszok egyik jelentős LNG exportlétesítményét, a Novatek által működtetett északi-sarki LNG 2 projektet. „Washington igyekezni fog leállítani az orosz arktiszi LNG projektet (…) a célunk, hogy megfojtsuk” – jelentette ki Geoffrey Pyatt, akinek ezen kijelentését, illetve annak várható folytatását nem szabadna figyelmen kívül hagyni, különösképpen a Nord Stream-el történtek tükrében. Mint ismeretes a soktízmilliárdos orosz-német projekt felrobbantását követően, a szabotázsakciót először az oroszokra akarta ráfogni a fősodrú média, majd ennek a verziónak a tarthatatlanságát látva azzal a verzióval álltak elő, hogy állítólagos önjelölt ukrán szabotőrök – a kijevi kormány tudtán kívül – robbantottak a balti tengerben. Ahhoz, hogy ezeket a verziókat teljesen komolytalannak lássa valaki, még mélyebb helyzetismeret sem szükséges, s már ki is lóg a piros-fehér-csillagos szövetbe burkolt lóláb.
Az amerikai külügyminiszter-helyettes kijelentésének hátterében is gátlástalan amerikai gazdasági érdekérvényesítés, illetve arra való kilátások érezhetők. A kérdés csak az, hogy ezúttal meddig mer vagy tud majd elmenni Washington, mivel szövetségesből csatlóssá vált európai partnerei mind nehezebb helyzetbe kerülnek választóik előtt amiatt, hogy az evidens gazdasági nehézségek mind szélesebb rétegek mindennapi életébe gyűrűznek be.
Emellett a számok azt is mutatják, hogy Washington, amely vélhetően csak a számára „észszerű” mértékben akarta legyengíteni a német gazdaságot, már most túllőtt a célon, hiszen a felszabadult orosz gáz új kihelyezéseinek következtében részben elvesztette kínai LNG piacát, mi több a Kína számára olcsóbban vásárolható orosz cseppfolyós gáz a nagyobbik konkurens, Kína malmára hajtja a vizet. Ezt támasztják alá a Fehér Ház gazdasági tanácsadói szervezetének adatai is, amelyekből kiderült, hogy bár az Egyesült Államok Európába irányuló LNG exportja az idén már az év vége előtt a tavalyi egész éves kivitel két és félszeresére, 117 millió köbméterre emelkedett, de ugyanakkor a Kínába irányuló amerikai kivitel ugyanezen idő alatt egynegyedére csökkent, úgy, hogy a Kínai behozatal jelentősen emelkedett.
Washington számára tehát már a közeli jövőben, de legkésőbb közép-távon indokolt lesz, hogy számára „hatékony megoldásokat” produkáljon az LNG piacon lévő konkurensei kiiktatására. Nem lenne nagy meglepetés, ha ismét egy már „bevált” modell mentén próbálná ezt megtenni. Az idő majd megmutatja, hogy egy esetleges ilyen lépés milyen reakciót generál majd a valóságban, részint az egyre lehetetlenebb helyzetbe szorítani próbált, de a végtelenségig nem ingerelhető Oroszország, részint pedig a néma eunuch szerepét játszó Németország részéről.
