Ügynök vagy politikai ellenfél? Egyre komolyabb belső hatalmi harcok sújthatják az ukrán vezetést!

Lassan ötödik hónapja zajlik az orosz-ukrán háború. A beszélgetés elején arra kérnélek, összegezzük az elmúlt hónapok ukrán belpolitikai eseményeit.

Könnyű lenne azt mondani, hogy a belpolitikai folyamatok alakulásának, a különböző intézkedéseknek és személycseréknek a háború az egyetlen mozgatója, de ez nincs így. Jelentős részük egy korábbi eseménysorba illeszkedik. Az úgy nevezett oroszbarát pártok ellehetetlenítése, betiltása, köztük a legnagyobb ellenzéki párté (Ellenzéki Platform az Életért – a szerk. megj.) nem a háború egyenes következménye. Az oroszbarátnak tartott médiumok felszámolása sem. Ezek a folyamatok 2021 elejétől megfigyelhetőek, nyilván más intenzitással. Volodimir Zelenszkij elnök kormányzata a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanácson keresztül már tavaly szankciókat vetett ki saját polgáraira. Ezek jellemzően az oroszbarátnak tekintett csoportokat sújtották, más kérdés, hogy ezek a vádak mennyire állták meg a helyüket.

Fotó:  XXI. Század Intézet

Nem fontos kérdés ez?

Nem erről van szó, de minden egyes esetet képtelenség szétszálazni. Öt hónappal a háború kitörése után sem történt tömeges átállás az oroszok oldalára egyetlen megvádolt szervezet részéről sem. Ez azért sokat elárul. Visszatérve a belpolitikai folyamatokhoz, az világos, hogy az események felgyorsultak a háború kitörésével. Február 24-e óta több ukrajnai pártot felfüggesztettek, majd betiltottak, az egyik legismertebb ellenzéki politikust, Viktor Medvescsukot még korábban házi őrizetbe helyezték, a háború kitörése után pedig le is tartóztatták hazaárulás vádjával. Ugyanebben az ügyben a korábbi ukrán elnök, Petro Porosenko neve is előkerült, de ő megúszta a letartóztatást, bár a tévécsatornái sugárzását megszüntették. Ugyanígy járt Rinat Ahmetov ukrán oligarcha is, ez egy egészen friss hír, ő a napokban visszaadta a licenszjogokat az államnak, a hírportálja nem frissül tovább, a tévés tartalmak gyártását is hamarosan leállítják, pedig övé volt a legnépszerűbb ukrán hírcsatorna. Tavaly február óta öt, idén egy oroszbarátnak tartott tévécsatornát zártak be Ukrajnában, Ahmetov Ukrajina24 nevű hírcsatornája éppen emiatt kerekedett felül a nézettségi versenyben.

Ma Ukrajnában az összes országos hírcsatorna, legyen az állami vagy kereskedelmi, ugyanazt az államilag meghatározott műsort kénytelen sugározni.

Összegezve, a háború ugyan felgyorsította a folyamatokat, de az, hogy Zelenszkij és köre igyekszik leszámolni politikai ellenlábasaival, nem ennek a következménye. Az oroszbarátság vádja érthetően most még hatékonyabb fegyver, de a tendenciák nem változtak.

Ha jól értem, Zelenszkij elnökségének belpolitikai céljai nem nagyon változtak, pusztán új lendületet kaptak a háborúval.

A hatalomkoncentráció szándéka 2021 óta egyértelmű. Az is az, hogy ennek centruma az elnöki iroda, amely a háború kitörése óta a kormány és a parlament rovására egyre nagyobb szerephez jut. Mostanra világosan látszik, a Zelenszkij körül csoportosuló néhány bizalmi ember lett a hatalomgyakorlás központja.

Az elmúlt hetek talán legnagyobb sajtónyilvánosságot kapó ukrán belpolitikai eseménye volt, hogy Kijev több nagykövetét is visszahívta, például Budapestről és Berlinből. Illeszkedik ez az imént vázolt eseménysorba, vagy valami egészen másról van szó?

Nehéz kérdés. Az világos, hogy azokból az országokból hívták vissza a nagyköveteket, ahol az ukrán diplomácia, fogalmazzunk úgy, nem volt túl sikeres. Meglátjuk, milyen gyors lesz az új kinevezés. Egyelőre nem tudni azt sem, kikre bízzák a megüresedett nagyköveti pozíciókat. A külügynél rengeteg embert még Porosenko idején neveztek ki, elképzelhető, hogy a központban nem tartják őket eléggé lojálisnak. A személycserék egyébként a teljes apparátusban gyakoriak, nem csak a külügynél, de minden esetnek megvan a maga külön története. Az ugyanakkor biztos, sőt érthető is, hogy a hatalom mindenütt a lehető legnagyobb lojalitásra törekszik.

A nagykövetek visszahívása után nem sokkal az ukrán főügyészt és a titkosszolgálat vezetőjét is felfüggesztették. A tisztogatás valóban oroszbarát emberek ellen irányul, vagy politikai okokkal magyarázható inkább?

Az oroszbarátság vádja nyilvánvaló aduász bárkivel szemben. Adja magát, hogy pusztán politikai céllal is alkalmazzák, de a Zelenszkij által emlegetett számok nagyjából reálisak lehetnek. Több száz állami tisztviselőt gyanúsítanak kollaborációval, a vádak egy része biztosan megáll. Úgy tudni, több tucat ukrán titkosszolga és ügyészség jónéhány munkatársa maradt a megszállt területeken, ők biztosan együttműködtek az oroszokkal.

Olyan esetekről is hallani, hogy a háború kitörése előtt egy-két nappal a herszoni Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) irodája az utolsó emberig eltűnt. Talán nem is véletlen, hogy az oroszok épp itt délen érték el legnagyobb sikereiket a háború első heteiben.

Ezek szerint nem egyértelmű, hogy a klasszikus háborús pszichózis, a „kémet látok minden bokorban” eluralkodott az ukrán vezetésen. Akadnak oroszbarát, kollaboráns figurák szép számmal.

Biztosan! Pár nappal ezelőtt letartóztatták Oleg Kulinyicset, az SZBU Krími régiójának vezetőjét. Márciusban előbb leváltották, most rács mögé is került, azzal gyanúsítják, hogy együtt dolgozott az oroszokkal. Kulinyicsről érdemes tudni, hogy az általad is említett, a „szolgálati hanyagság” miatt most felfüggesztett SZBU-vezér, Ivan Bakanov bizalmasa volt. De nemrég Andrij Jermak, Zelenszkij elnök közvetlen bizalmasa, az elnöki iroda vezetője is gyanúba keveredett. Egy amerikai republikánus képviselő, az Ukrajnában született Victoria Spartz vetette fel, hogy Jermak az oroszoknak dolgozhat. Szerepe lehetett a déli front összeomlásában, szándékosan lassíthatta az ukrán kormányzat nehézfegyver-beszerzését. Hogy ezeknek van-e bármi valóságalapja, nem tudni. Az biztos, korábban is felmerült már, hogy Jermak kettős játékot játszik, a Wagner-botrány Minszknek való megszellőztetésével vádolták 2020 nyarán.

Elég nagy itt a kuszaság…

Hát persze, de ez még csak a felszín. Ivan Bakanov például a hírek szerint Andrij Jermak egyik legfőbb politikai ellenlábasa volt. Képtelenség egyértelműen eldönteni, az adott személyt pusztán belpolitikai okokból, vagy megalapozott kémvádak alapján gyanúsítják-e meg. De facto ellenőrizhetetlen, hogy az adott szivárogtatásnak van-e bármi alapja. Bakanovval kapcsolatban például az is felmerült anonim Telegram-csatornákon, hogy nyugati hadianyag-szállítmányokat játszott át az oroszoknak. Hogy ennek van-e bármi valóságalapja, képtelenség megmondani, az ilyen pletykák terjedése azonban önmagában is árulkodó lehet.

Egy a lényeg, nagyon komoly belső hatalmi harcok zajlanak az ukrán vezetésben, általános a bizalmatlanság.

Mi a helyzet a hadsereggel? Róluk még nem beszéltünk. Kémvádak ide vagy oda, már a nyugati sajtóban is felbukkantak a hadvezetés és az elnöki kabinet között feszülő ellentétek.

Valóban, legalább két-három hónapja emlegetik, hogy konfliktus van Zelenszkij és az ukrán főparancsnok, Valerij Zaluzsnij között. Ez szinte biztosan igaz is, de, hogy mi állhat a háttérben, az nem egyértelmű. Egyesek szerint az ukrán elnök saját pozícióját félti a főparancsoktól. A mainstreamben is megjelent Szeverodonyeck és Liszicsanszk kapcsán, hogy a hadsereg már jóval korábban feladta volna a két város védelmét egy előnyösebb pozícióért cserébe, amit Zelenszkij, politikai okokból, nem engedett meg. Olekszij Danyilov, az ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács vezetője még áprilisban azt nyilatkozta, hogy az oroszok, ha a háború elején sikerrel jártak volna Kijevben, a hadsereg legfelsőbb vezetéséből neveztek volna ki valakit a bábkormány élére. Ez is arra utal, hogy az elnök és a hadsereg konfliktusa nem véletlenül felkapott téma az ukrán – és persze az orosz – sajtóban.