Továbbra is erőltetik az ukrán EU-csatlakozást
Az utóbbi hetekben ismét felerősödtek azok a hangok, amelyek Ukrajna mihamarabbi uniós tagságát szorgalmazzák. Ezek hatására a kelet-európai ország EU-s csatlakozási tárgyalásai már januárban megkezdődhetnek, ez azonban korántsem jelenti azt, hogy keleti szomszédunkat rövid időn belül uniós tagállamként köszönthetjük.
Januárban várhatóan hivatalosan is megkezdődnek az Ukrajna és az Európai Unió közti csatlakozási tárgyalások. A kelet-európai ország uniós tagsága már lassan tíz éve számít meghatározó kérdésnek az EU-ban, ami hol nagyobb, hol pedig kevesebb figyelmet kap a nemzetközi színtéren. A lassan két éve kitört orosz-ukrán háború miatt azonban újfent egyre többen kezdték el erőltetni az ukrán uniós csatlakozást, aminek eredményeként 2022 elején az ország hivatalosan is uniós tagjelölti státuszt kapott.
Ennek megerősítésére a decemberi EU csúcs előtt a bizottság várhatóan egy olyan nyilatkozattal áll majd a tagállamok elé, ami komoly politikai nyomást gyakorol majd az esetleges csatlakozást ellenzőkre. A tárgyalások megkezdéséhez szükséges egyhangú tagállami támogatás így már annak ellenére év vége előtt megszülethet, hogy Ukrajna jogi szempontból nem teljesítette az előzetesen felállított kritériumokat.
A tavaly nyáron elfogadott tagelölt státusszal az országnak ugyanis hivatalosan hét, a Bizottság által meghatározott feltételt kell teljesítenie a tárgyalások megkezdése előtt, amik között az ukrán alkotmánybíróság és a bűnüldözés reformja, a pénzmosás elleni intézkedések, az oligarchákat célzó törvények és a nemzeti kisebbségek jogainak védelme szerepel. Noha a Bizottság szerint Ukrajna ezekből mára hármat teljesített, hivatalosan további négy olyan feltételt kellene még kipipálnia az országnak, amik teljesítése a decemberi uniós csúcsig szinte biztosan lehetetlen.
Több uniós diplomata szerint azonban Ursula von der Leyen ennek ellenére egy olyan közös politikai szándéknyilatkozat megszületését szeretné elérni decemberben, amiben a tagállami vezetők engedélyeznék az ukrán tárgyalások megkezdését. Ezzel azonban a kelet-európai ország esetében az uniós tagállamok lényegében megkerülnék a jogi tárgyalási kereteket, ami szinte példa nélküli lenne az Európai Unió történetében.
Ilyen például Törökország, ami már 1999 óta, tehát több mint 20 éve várja a csatlakozási tárgyalások végét, de említhetnénk Szerbiát, vagy épp Montenegrót is, amik szintén több mint 10 éve kaptak tagjelölt státuszt. A tárgyalások elhúzódása miatt az elmúlt években az említett országokban már eddig is drasztikus mértékben csökkent az uniós tagság támogatottsága, ami miatt Ukrajna soron kívüli felvétele már vélhetően komoly törést eredményezne a felek kapcsolatában.
A gyorsított tárgyalási folyamatokkal ráadásul még így is több év lenne, mire Ukrajna eljuthatna a csatlakozási szerződés aláírásáig.
Egy országnak a tagfelvételhez ugyanis a nyilvánvaló politikai akaraton túl, amellett, hogy számos területen kell összehangolnia a mára már közel százezer oldalra rúgó szabályozásokat, az Európai Unióról szóló szerződésben rögzített politikai és jogi feltételeknek is meg kell felelnie, mindez pedig már békeidőben is komoly gondot okozott Ukrajnának.
A jogi akadályok mellett, azonban gazdasági szempontból is komoly lemaradásokat kellene behoznia az országnak. Amellett ugyanis, hogy Ukrajnában nincs EU-s szinten kiépített piaci szabályozás, a hatalmi ágak szétválasztása sem felel meg az európai sztenderdeknek. Az ukrán gazdaságot ráadásul jelentős korrupció is jellemzi, ami szintén megnehezíti a csatlakozási tárgyalások gyors lezárását. Nem véletlen, hogy mindezek fényében az Európai Tanács elnöke, Charles Michel legpozitívabb becslése is 2030-ra teszi az ukrán uniós csatlakozás dátumát, ami azonban még így is komoly problémákat okozhat az EU tagállamainak költségvetésében.
Emiatt többek között Csehország, Észtország, Litvánia, Szlovénia, Ciprus és Málta is nettó egyből befizetővé válna, de emellett az összes tagállam költségvetési hozzájárulása is jelentősen megnövekedne.
Egy néhány éven belüli ukrán uniós csatlakozás tehát – a nyilvánvaló jogi akadályok mellett – mind politikailag, mind pedig gazdaságilag jelentős terheket róna az Európai Unióra, ami már most is komoly gazdasági és politikai válsággal küzd. A Bizottság egyre nagyobb politikai nyomásgyakorlása miatt azonban ennek ellenére könnyen elképzelhető, hogy Kijev soron kívül végül mégis uniós tagállammá válik a következő évtizedben, mindez azonban olyan terheket róna a már évek óta válságokkal küzdő intézményrendszerre, ami akár annak szétesését is eredményezheti.
