Történelmi „megállapodás” – ukrán módra
Az Európai Unió Tanácsa Bővítési Munkacsoportjának (COELA) a nyári szünet utáni első ülésén, szeptember 1-én Magyarország ismét elutasította a 2. és 3. klaszter átvilágítási eredményeinek jóváhagyását Ukrajna esetében – írta a Jevropejszka Pravda ukrán lap.
Ezzel Budapest megakadályozta, hogy az EU Tanácsa továbblépjen a 2. és 3. klaszterek megnyitása terén. A fenti hírt valamelyik szlovák lapban is olvastam, amely sajátságosan tálalta a szlovák olvasóknak az eseményt. Szót ejtett tárgyalásról, magyar vétóról, klaszterekről, csak éppen az okot „felejtette el” megnevezni, amely miatt a magyar kormány ismét bedugta a botot a küllők közé.
Pedig milyen szépen forgott az a kerék! Két ország (Ukrajna és Moldova) csak úgy, hipp-hopp, egyszerre csatlakozhat az Európai Unióhoz! A többiek, Montenegró, Albánia, Szerbia, Észak-Macedónia, Bosznia-Hercegovina, Koszovó, szinte az egész Balkán meg előszobázhat tovább. Legalábbis Brüsszel szerint. Pontosabban az Európai Bizottság óhaja szerint. A „csúf Orbán” kilőve, most már semmi sem gátolja az EU-s vezetést az egyhangú döntésben. Gondolták. Aztán július 22-e után szeptember elsején is jött az arcra esés.
Az ukrán portál – a szlovákkal ellentétben – legalább őszintén megírta, brüsszeli tudósítójának forrásaira hivatkozva, hogy Magyarország kész beleegyezni a következő tárgyalási klaszterek megnyitásába Ukrajna számára, amennyiben Kijev bizonyítja, hogy előrelépést tett az ukrajnai magyar nemzeti kisebbség jogainak védelmében, a magyar kisebbséggel kapcsolatos ígéretek teljesítésében. Addig azonban nem lesz előrelépés a klaszterek megnyitásában – tette hozzá a cikk szerint a magyar fél.
„Teljes képtelenség”
A nyár elején az új magyar kormányfő által bejelentett „történelmi megállapodást” kevesen vettük komolyan. Szerintem a miniszterelnök sem volt meggyőződve róla, hogy – ismerve Kijev szavahihetőségét – az ukrán vezetés egyszeriben száznyolcvan fokos fordulatot tesz a nemzeti kisebbségek iránti viszonyában, és visszaadja a kárpátaljai magyarok rég megszerzett és időközben elvett anyanyelvi jogait. Ehelyett rossz hírek érkeznek Kárpátaljáról: fokozódik a nyomás a kárpátaljai magyar iskolákon.
Az ukrán állami szervek ahelyett, hogy kissé gondolkodóba esnének, és állnák a szavukat, tovább fokozzák a magyar oktatási intézmények elleni támadásokat. A dokumentumok szerint Tarasz Kremin, Ukrajna államnyelvvédelmi biztosa jelentést kért a kárpátaljai iskoláktól az ukrán nyelv használatára vonatkozó előírások betartásáról. Egyúttal fényképes és videós dokumentáció benyújtását is előírta! A Szerednyén működő magyar tannyelvű magániskola, a P. Katalin Frangepán Gimnázium hivatalos válaszában hangsúlyozta, hogy betartja az ukrán jogszabályokat, ugyanakkor biztosítja a magyar nemzeti kisebbség anyanyelvi oktatáshoz való jogát is.
A belső üzenetváltás szerint Marjana Maruszinec, a Kárpátaljai Megyei Katonai Közigazgatás oktatási főosztályának igazgatója „teljes képtelenségnek” nevezte a gimnázium hivatalos válaszát. Kifogásolta a magyar nyelvre való bármilyen hivatkozást, majd utasítást adott a magyar nyelvű képek és feliratok eltávolítására. Az egyik üzenetben így fogalmazott: „Húzzák le ezeket a magyar feliratú képeket a falakról.” Egyúttal azt is kérte, hogy a beküldendő videófelvételek az ukrán nyelv használatát mutassák be. Ezzel egyértelművé tette, hogy kizárólag az ukrán nyelvnek van helye az iskolákban.
Mindez azt mutatja, hogy az ukrán államnyelvvédelmi rendszer továbbra is a kárpátaljai magyar és más őshonos nemzeti közösségek megfélemlítésének, valamint anyanyelvi jogaik korlátozásának az eszköze, gyakorlatilag nyelvrendőrségként működik.
Ennyit a történelmi megállapodásról és az ukrán államvezetés hitelességéről. Az új magyar kormány (akárcsak elődje) egyelőre nem tehet mást, mint folytatja Ukrajna blokkolását a csatlakozási tárgyalásokon. Brüsszelben pedig hiába álmodoznak arról, hogy le kéne vetni végre az egyhangú szavazás béklyóját. A 27 közül egy tagállam is blokkolhatja a fontos döntéseket, amit a köznyelv egyszerűen vétónak nevez. Ahhoz, hogy ezt eltöröljék, valamennyi tagország beleegyezésére szükség van. Olyan ez, mint a huszonkettes csapdája. Annyi különbséggel, hogy egy ilyen lépés szembemenne az Unió alapszerződésével.
Ráadásul a Magyar-kormánynak (amíg csak nem változtatja meg az alkotmányt) az Alaptörvényben rögzített nemzeti felelőssége a külhoni magyar közösségek jogainak védelme, amit nem tekinthet más országok belügyének. Rejtély, hogy ezt nem tudják felfogni Zelenszkijék. Ha így folytatják, hamarább lesz EU-tag Grönland vagy Kanada, mert bármily fucsán hangzik, a brit The Economist a minap éppen erről eresztett meg egy cikket. Mit mondjunk? Elég életszerűtlen spekuláció, ráadásul egy EU-ból kilépett ország lapjától.
Mindeközben a szlovák kormány mélyen fejet hajtva a brüsszeli diktátumnak, a hadköteles ukrán állampolgárságú férfiaknak nem fog menedéket nyújtani. Mert Brüsszel így kívánja. Ennyit a Fico-kormány és Robert Fico kormányfő karakán, szabadságharcos viselkedésének margójára. És a menedékjog még nagyobb dicsőségére.
Megjelent a MAGYAR7 37. számában.
