Tartós energiaválságot is hozhat az USA iráni háborúja
Számos sokk érte az utóbbi években a globális energiapiacot, ami a legújabb USA-iráni háború miatt újabb válságba került. A világ energiaellátásának egyik kulcsfontosságú csomópontjában zajló konfliktus már a kezdetektől komoly hatást gyakorol az olaj- és gázpiacokra, ami az ellátási láncok sérülékenységére is újra rávilágított. A Perzsa-öbölben zajló konfliktus elhúzódása így hosszú távon is meghatározó lehet, ami akár tartósan is felboríthatja a globális energiapiac jelenleg is törékeny egyensúlyát.
A februárban kiéleződő amerikai–iráni konfliktus a háborúk borzalmain túl azért is vált különösen fontossá a világgazdaság számára, mert a háború közvetlenül érinti a globális energiarendszer egyik legfontosabb területét, a Hormuzi-szorost. Ez a mindössze néhány tucat kilométer széles tengeri átjáró Irán és Omán között húzódik és a világ egyik legfontosabb energiaszállítási útvonalaként tartják számon. A területen békeidőben naponta mintegy 20 millió hordó kőolaj és kőolajtermék halad át, ami a globális olajkereskedelem körülbelül egyötödét teszi ki.
A térségben végrehajtott katonai csapások, a hajózás elleni támadások, valamint a tengeri aknák és drónok azonban a kereskedelmi hajóforgalmat is jelentősen korlátozzák.
A harcok következtében már az első napokban több ezer tengerész rekedt a térségben, miközben számos tanker várakozott a szoros közelében, ami már rövid távon is jelentős zavarokat okozott az energiaszállításban. Emellett a konfliktus ráadásul az energiaipari infrastruktúrát is azonnal érintette, a támadások alatt ugyanis dróntámadások és rakétacsapások értek több olajterminált és finomítót is, amelyek szintén tovább növelték az ellátási láncok sérülékenységét.
Nem meglepő, hogy a Brent olaj ára rövid idő alatt 100 dollár közelébe emelkedett, miközben a globális olajtermelés napi több millió hordóval lecsökkent. Az áremelkedés aztán alig pár nap alatt a benzinkutakra is tovább gyűrűzött, ami miatt több országban is jelentős üzemanyag áremelésre került sor, sok helyen pedig (részben a pániktankolásoknak köszönhetően) üzemanyaghiány is fellépett a benzinkutakon.
A gyors árrobbanás és a piaci bizonytalanság ráadásul azt is megmutatta, hogy mennyire sérülékeny a globális energiarendszer és milyen láncreakciókat indíthat el egy, akár tőlünk több ezer kilométerre kirobbanó regionális konfliktus. A globális ellátási láncoknak köszönhetően ugyanis ma már egy ilyen háború kirobbanása a világgazdaság működésére is közvetlen hatással van, mivel az olaj és a földgáz ma már a modern gazdaság alapvető működtetői közé tartoznak. Nélkülük nem működik a közlekedés, az ipari termelés, a vegyipar vagy éppen a globális kereskedelem sem. Drágulnak, vagy leállnak a szállítási útvonalak, nőnek az előállítási költségek, végül pedig a bolti árak is megemelkednek.
Ennek hatásait ráadásul az elmúlt években már többször megtapasztaltuk. A 2020-ban kirobbant covid, a 2021-ben kezdődő európai energiaválság, a 2022-ben kirobbant orosz–ukrán háború, valamint az utóbbi évek vámháborúi és az egyre inkább kiéleződő közel-keleti feszültségek mind rámutattak arra, hogy a globális és regionális energiapiac közel sem áll annyira stabil lábakon, mint azt gondoltuk. A modern energiarendszer ugyanis egy olyan egymásra épülő infrastruktúrára támaszkodik, amelyek közül, ha akár egy is kiesik vagy bizonytalanná válik, az azonnal hatással van a globális energiaárakra és a világgazdaság működésére.
Egy járvány, egy regionális konfliktus vagy egy vámháború és pénzügyi krízishelyzet így könnyen megrengetheti a stabilnak hitt állapotokat, ami aztán az élet egyéb területein is azonnal érezteti a hatását.
Az utóbbi években az említett krízishelyzetek pedig azzal, hogy gyakorlatilag egymás után (vagy többé-kevésbé egymást felerősítve) jelentkeztek, egyre nagyobb nyomást helyeztek a globális energiarendszerre, ami így csak részben, vagy egyáltalán nem tudott alkalmazkodni a fennálló helyzetekhez.
Ennek fényében pedig különösen érzékeny időszakban érintette a világgazdaságot az újabb amerikai-iráni konfliktus, ami egy már amúgy is túlterhelt globális rendszerre mér újabb csapást.
Az elmúlt évek folyamatos válságkezelési üzemmódja ugyanis már felemésztette a tartalékok és az alkalmazkodási képesség jelentős részét, ami miatt egy újabb ellátási zavar aránytalanul nagyobb reakciókat válthat ki a piacokon, mint egy olyan időszakban, amikor a rendszer stabilabb alapokon áll. Egy elhúzódó konfliktus így nemcsak az energiaárakat emelheti meg tartósan, hanem a globális kereskedelmi és ipari folyamatokat is destabilizálhatja, ami végső soron újabb infláció emelkedéshez és általános élelmiszer-áremelkedéshez vezethet. Ebben a környezetben pedig az energiabiztonság nem csupán gazdasági, hanem egyre inkább stratégiai és politikai kérdéssé is válik majd a jövőben a világ legtöbb országa számára.
