Tálib-ellenes mozgalom hirdetett harcot, már elfoglalta Afganisztán egyik tartományi fővárosát
Az Amrulla Szaleh afgán ex-alelnök által vezetett tálib-ellenes mozgalom, a sajtóértesülések szerint elfoglalta Csarikart, Parván tartomány központját. A „Pandzsír ellenállás” néven ismert fegyveres szervezet a ’90-es évek végén, a tálibok ellen harcoló Északi Szövetség utódszervezeteként tünteti magát fel, a mozgalmat támogatja Ahmad Masszoúd is, a kommunista, majd tálib rezsim ellen harcoló legendás mudzsahed vezető fia. Az ellenállás központja, a Pandzsír-völgy az utolsó olyan terület Afganisztánban, melyet még nem irányítanak a tálibok.
A napokban Szaleh alelnök kinevezte magát elnökké és a tálib-ellenes harcok folytatását ígérte az Afgán Nemzeti Hadsereg maradékával.
A mozgalmat támogatja Biszmillah Mohammadi védelmi miniszter, illetve Ahmad Masszoúd is, a ’90-es évek tálib-ellenes Északi Szövetség vezetőjének, Ahmad Shah Masszoúdnak fia is.
Egyelőre csak „Pandzsír ellenállás” néven emlegetik a fegyvereseket, mivel a földrajzilag igencsak nehezen megközelíthető Pandzsír-völgyben alakították ki bázisukat.
Jelképeikben és szimbolikájukban az Afganisztáni Iszlám Köztársaság mellet az Északi Szövetség arculatát viszik tovább.
Orosz és indiai hírportálok most arról írnak, hogy
Csarikar önmagában nem egy meghatározó város, 170 ezres lakosságot számlál, viszont alig 11 kilométerre tőle található Bagram település és a mellette üzemelő Bagram légibázis, az Egyesült Államok egyik korábbi fontos támaszpontja, melyet az afgán kormányerők augusztus 15-én adtak át a táliboknak, bő egy hónappal azután, hogy azt elhagyták az amerikaiak.
Még nem sokat tudni arról, hogy a Pandzsír-völgyben működő ellenállás pontosan milyen képességekkel rendelkezik. A térségben készített képek alapján mindössze néhány tucat katonai járművük és alig párszáz katonájuk lehet, de folyamatosan várják a térségbe azokat az afgán katonákat, akik folytatni akarják a harcot.
Pandzsír-völgynek, mint az ellenállás központjának kiválasztása viszont egy stratégiailag átgondolt lépés. A térség a Hindukus-hegységben fekszik, körülbelül 150 kilométerre Kabultól, sziklás, hegyes, nehezen megközelíthető és éppen ezért könnyen védhető. A Pandzsír-völgyet éveken keresztül védte Ahmad Shah Masszoúd mudzsahed vezető a szovjet inváziós erők elől, később pedig ugyancsak ő a tálibok elleni harcok központjaként használta.
Sem a szovjetek, sem a tálibok nem tudták bevenni a térséget, a NATO-intervenció ideje alatt pedig afganisztán egyik legbiztonságosabb térségeként tartották nyilván.
Rajtuk kívül állítólag jelentős számú üzbég is csatlakozni készül az ellenálláshoz, Abdul Rasid Dosztum marsal vezetésével, aki Afganisztán egyik legellentmondásosabb politikai és katonai vezetője, illetve az Északi Szövetség korábbi befolyásos vezetője. Dosztum marsal Üzbegisztánba menekült a tálib hatalomátvétel elől, de fontolgatja a visszatérést.
A tálibok állítólag támadás alá vették már a Pandzsír-völgyet, de Szaleh ex-alelnök azzal számol, hogy a térségben számottevő ellenállást tudnak majd biztosítani az iszlamistákkal szemben és reméli, hogy más területeken élőket is inspirál majd a mozgalma. Eddig arról tudni, hogy Dzsalalabádban voltak tüntetések a tálib rezsim ellen, de az iszlamisták fegyverrel kergették szét a tüntető tömeget.
Mivel a tálib hatalomátvétel mindössze pár napja történt, korai arról találgatni, hogy pontosan mely térségek csatlakozhatnak a tálib-ellenes mozgalomhoz.
Az Északi Szövetség – ahogy a nem hivatalos neve is sugallja – Afganisztán északi részét uralta, volt, hogy 13 teljes tartomány tartozott az ellenőrzésük alá.
A szervezet hivatalos neve egyébként Egyesült Iszlám Front Afganisztán Megmentéséért volt, és a 2001-es amerikai intervenció előtt igencsak vesztésre álltak a tálibokkal szemben. Később aztán az Afganisztáni Iszlám Köztársaság számos fontos tisztségviselője – például Hamid Karzai elnök és Dosztum marsal – az Északi Szövetség vezetői közül került ki.
Az Északi Szövetséget régen több térségbeli ország is támogatta a régióban, köztük Tádzsikisztán, Üzbegisztán, Türkmenisztán, Törökország, Irán és Oroszország is.
A Pandzsír ellenállás vezetői szinte biztosan megpróbálnak majd valamilyen formában ismét támogatást szerezni ezektől a régi szövetségesektől, de sok múlik majd ezen a területen azon, hogy a magukat „megváltozottnak” hirdető tálibokkal milyen viszonyt alakítanak majd ki ezek a kormányok.
Az aligha valószínű, hogy Oroszország vagy Irán – két olyan ország, amely számára kedvező az afganisztáni amerikai vereség – segítenek majd az ellenállóknak, de elképzelhető, hogy (amerikai unszolásra) a türk gyökerű országok vezetése így tesz majd.
Persze először a Pandzsír ellenállásnak kell bebizonyítania azt, hogy van támogatottságuk Afganisztánban és képesek katonai sikereket elérni.
