2025. december 5., 19:04

Szó- és egyéb csaták Pokrovszkért

A világsajtót bejárták a Pokrovszk központjában orosz zászló lengető katonák videói, ugyanakkor ukrán vezetők még a mai napon tett nyilatkozataikban is váltig állították, hogy a város egy része még ukrán kézen van. Milyen a korreláció a vágyak és a harctéri realitás között? Ezt vizsgáltuk, az elérhető nyílt forrásokból.

Vlagyimir Putyin
Vlagyimir Putyin az orosz hadsereg egyik, nem lokalizált vezetési pontján
Fotó: TASR/AP

Az orosz-ukrán háború harctéri realitásában az utcáról utcára tartó, véres városharcokról először Mariupol kapcsán számolhattunk be, de a bahmuti vérszivattyú is sokáig "üzemelt". Ide Jevgenyij Prigozsin, a Wagner Csoport akkoriban hatalma csúcsán levő vezetője még a börtönből is toborzott ágyútölteléket, akiket aztán minimális kiképzés után vezényeltek a térségbe, és a hadviselésért ígért szabadságot közülük kevesen élvezhették. Azóta sok víz lefolyt a Volgán, Vlagyimir Putyint megpuccsolni merészelő Wagner Csoport árnyéka egykori önmagának, Prigozsin sincs már. Öldöklő városharcok viszont vannak. Például Pokroszkban, melyet, nagy véráldozat árán egy éve ostromol az orosz hadsereg.

Hétfőn Dmitrij Peszkov Kreml-szóvivő jelentette be, hogy Vlagyimir Putyin felkereste az Egyesített Csapatcsoportosítás egyik vezetési pontjára, ahol Valerij Geraszimov vezérkari főnök, Valerij Szolodcsuk, a Központ, és Andrej Ivanajev, a Keleti Katonai Körzet parancsnoka jelentést tett neki Pokrovszk és Vovcsanszk elfoglalásáról.

Geraszimovot már jól ismerjük, hiszen Valerij Vasziljevics 2012 óta vezérkari főnöke és Orosz Föderáció fegyveres erőinek. Ő maga Putyin-kortárs, 1955-ös születésű, a másik két főtiszt azonban azon, ötvenes generáció reprezentánsa, akik katonai szolgálatukat a Szovjetunió végnapjaiban kezdték meg, s a "régi dicsőséget" már csak az éji homályban késni látták. Mindketten alulról érkező, ranglétrát végigjárt káderek.

Szolodcsuk a Pokrovszk-Mirnohrad környékén bekerített ukrán fegyveres erők felszámolásának folyamatáról, míg a kazah származású Ivanajev Zaporizzsja megyei Huljajpole elfoglalására indított hadműveletről tájékoztatta az államfőt. A hivatalos jelentés szerint az államfő köszönetet mondott a parancsnokoknak és a csapatcsoportosítások személyi állományának sikeres akcióikért. Egyben

elrendelte, hogy biztosítsák számukra a megfelelő téli ellátmányt".

Itt álljunk meg egy szóra. Ha netán sikerük nem ilyen átütő, akkor nyári gimnasztyorkában hagyta volna őket az ukrán télben? Erre a jelentést nem tért ki, mindenesetre valószínű, hogy a jelenlevők közül egyik sem merte volna kockáztatni pozícióját az elnök félretájékoztatásával.

Moszkva tehát nagyszabású győzelmet hirdetett, ám a független elemzések és ukrán állítások alapján a helyzet továbbra is dinamikus, illetve vitatható.

Az ukrán hadsereg közleménye szerint: "Az agresszor ország vezetőségének hangzatos állításai ezeknek a településeknek az orosz hadsereg általi elfoglalásáról csupán a Kreml újabb kísérlete, hogy egy videóra rögzített zászlót propagandacélokra használjon fel, a nemzetközi tárgyalások résztvevőire gyakorolt hatás érdekében."

A legmegbízhatóbb nyílt források – köztük az Institute for the Study of War (ISW) napi jelentései – arra figyelmeztetnek, hogy a bejelentett „teljes elfoglalás” nem minden esetben igazolható és a terepen továbbra is folynak intenzív harcok.

Az ukránok szerint egyes alakulataik továbbra is tartják a város északi negyedeit, és ellentámadásokat indítanak, miközben megpróbálják fenntartani ellátási vonalaikat. A független elemzők és a világ mértékadó (és -tartó) hírügynökségei ezért egyelőre "szürke zónáról", illetve részleges orosz előrenyomulásról írnak, több ponton továbbra is harcban álló területekkel.

A rommá lőtt Pokrovszk ostroma nem "tiszta" városharcászat, az oroszok intenzív tüzérségi előkészítést, dróntámadásokat és páncélozott egységek előrenyomulását alkalmazzák, miközben a védők épületen belüli, dzsungelharcra emlékeztető taktikai visszavonulást és helyi ellentámadásokat hajtanak végre.

Az ISW megfigyelése szerint a harcok nagy része a város északi, laza beépítésű negyedeiben és a kulcsfontosságú csomópontok körül zajlik, ahol a földrajzi adottságok megnehezítik a gyors, nagy erejű hadműveleteket. De hát a motivációs bullshitekből tudjuk, hogy a lassú haladás is haladás... A harcokról terjedő Telegram-videók és drónfelvételek romos utcákat és tűzben álló épületeket mutatnak, ezek megbízhatóságát azonban óvatosan kell kezelni. Moszkva hivatalos anyagai a „felszabadítást” hangsúlyozzák, míg Kijev a helyi ellenállásról és a további harcokról számol be.

Pokrovszk pozíciója stratégiai: a város logisztikai és útcsomópontként szolgál a Donbasz keleti előrenyomulásában, ellenőrzése további mozgásteret adhat az orosz hadműveleteknek Kramatorszk és Szlovjansk irányába. Ha Moszkva valóban megszilárdítja pozícióit, az lehetővé teheti a front stabilizálását és további támadó műveletek megtervezését a donyecki szektorban – írja a Modern Diplomacy.

Láthatjuk, a helyzet tehát nem nevezhető egyértelműnek, Pokrovszk orosz kézre kerülését azonban lassan tényként kezelhetjük.

Még ha az északi városrészben folynak is védekező, illetve utóvédharcok, idő kérdése, hogy a nagyobb személyi állománnyal, nem biztos, hogy jobb, de több fegyverrel és hadianyaggal bíró orosz hadsereg mikor tisztítja meg a város maradék részét is. Az eurointegration.com.ua arról számol be, hogy a védők utánpótlását drónokkal próbálják biztosítani. Logisztikai alapvetés viszont, hogy mindezt teherautóval gyorsabb és könnyebb.

Megosztás
Címkék