Svájcban népszavazáson utasították el a radikális zöld politikát
Egyértelmű többséggel elutasította Svájcban a lakosság egy a napokban tartott népszavazáson a Green Deal radikális zöld politikáját, a voksoláson nemet mondtak a svájciak az emissziós limitek további szigorítására, amire e helyi „zöld” párt politikusai tettek javaslatot – számolt be több hírforrás, köztük az europeanconservative.com is.
Bár Brüsszelben a bürokraták továbbra is érinthetetlen szent tehénként kezelik az unió versenyképességét és következményeiben az emberek viszonylagos jólétét is teljesen aláásó, a többségi lakosság akaratával és igényeivel szembemenő radikális Green Deal politikát, a kontinens egészét tekintve vannak olyan biztató jelek, mint a mostani svájci népszavazás, ahol megmutatkozott, hogy nem lehet a végtelenségig az emberek fejére tojni. Persze az uniós vezetés nem feltétlenül kell, hogy még a füle botját se mozgassa ezekre a jelekre, hiszen „életterünk” az Európai Unió nem a svájci típusú közvetlen demokrácia hazája, sőt minden jel azt mutatja, hogy a népakaratot megtestesítő demokrácia elveit is csak papíron vallják Brüsszelben, akkor amikor az nekik megfelel.
Svájc, a biztonság, a jólét és a (viszonylag) közvetlen demokrácia mindenkori etalonja, még a 21. században is. Az ország, ahol rendszeresen és viszonylag nagy gyakorisággal tartanak népszavazásokat nagyobb horderejű és regionális jelentőségűnek tűnő kérdésekben egyaránt. Mi több, ezek eredményeit nemcsak, hogy iránymutatónak, de kötelező érvényűnek is veszi a helyi kormányzat, nem úgy, mint ahogy az EU-ban lassan gyakorlattá válik, miszerint „kényes”, vagyis olyan kérdésekben, ahol esetleg „az elvárásoknak nem megfelelő” eredmény születhetne inkább meg sem kérdezik a választókat. Ahol pedig „nem elvárt” eredményről tanúskodik a népakarat, azt valamilyen mondvacsinált okra hivatkozva gyorsan érvénytelenítik. Példát sajnos sokat lehetne felhozni, a teljesség igénye nélkül, a Lisszaboni szerződés átkényszerítésétől kezdve, a közvetlenül választott nemzeti kormányzatok szuverén döntéseinek megkérdőjelezésén és szankcionálásán át a közelmúlt romániai választásaiig bezárólag.
Brüsszel – a Green Deal politika részleteiben is megfogalmazott - álláspontja ugyanis némileg sarkítva az, hogy a pórnép ne utazzon nyaralni repülővel, hanem inkább kerékpárral menjen ki a közeli tóhoz, ne egyen húst, hanem váljon vegetáriánussá vagy egyen lisztkukacport, ha netán összespórolna egy autóra, akkor nagylelkűen megengedik, hogy dupla vagy triplaáron vegyen egy fűnyírómotoros legó-autót vagy egy villanyos dodzsemet, egyébként pedig álmából felkeltve is meggyőződéssel vallja: a háborút folytatni egyenlő a béke akarásával, a cenzúra tulajdonképpen a biztonságot szolgálja és persze legfőképpen, hogy a szolgaság igazából szabadság. Ismerős?
Svájcban a mostani népszavazáson a résztvevők 69,8 százaléka és összesítésben mind a 26 kanton mondott nemet erre, a a Green Deal politika további szigorítására, konkrétan arra, hogy a következő évtized során a 2018-as szint 10 százalékára csökkentsék az állítólag a klímaváltozásban komoly szerepet játszó gázok kibocsátását. A híressé vált mondás után szabadon: kis lépés Svájcban, de nagy lépés a józan ész szempontjából. A voksolás eredménye a berni székhelyű GFS kutatóintézet a swissinfo.ch portálnak nyilatkozó szakértője szerint egyértelműen megmutatta: a radikális zöld politika csak baloldal körében népszerű, ám a társadalom széles rétegei nem támogatják ezeket a drasztikus megszorításokat. Hoppá, micsoda újdonság!
Tény viszont, hogy Svájcot – mint ahogy egy egész sor másik országot is – egyelőre kötik a párizsi klímaegyezményben megállapított célkitűzések, köztük a „zéró-kibocsátás” 2050-re történő elérésének inkább az abszurd humor kategóriájába sorolható elképzelése is, amely – az adott technológiai lehetőségeket figyelembe véve – megvalósítása esetén szinte a kőkorszaki energiafogyasztás szintjére vinné vissza Európát, azzal a különbséggel, hogy akkori őseink legalább még fával tüzelhettek, ami nemsokára már bizony tilos lehet.
