Saját szankcióit megkerülve vásárol orosz olajtermékeket az Egyesült Királyság
Kína és India érintésével, finomított állapotban, üzemanyag formájában jut el az orosz kőolaj az Egyesült Királyságba, gyakorlatilag megkerülve a szigetország által nagy dérrel-dúrral beharangozott Oroszország elleni szankciókat – számolt be két egymástól független tanulmányra hivatkozva a BBC.
Más kárán tanul az okos, a hülye meg a sajátján – tartja a mondás, amely arra viszont már nem tér ki, hogyan lehetne jellemezni azt, aki a saját kárán sem tanul. Pedig az aktuális európai viszonyokat nézve igencsak úgy tűnik, hogy aktualizálni kellene a népi bölcsességet.
A brit közszolgálati média a Centre for Research on Energy and Clean Air (CREA) tanulmányára hivatkozva rámutat: az Egyesült Királyság energiahordozó importőrei által használt kiskapu abban rejlik, hogy a feldolgozott olaj re-exportja nem sérti az orosz olajra vonatkozó brit szankciókat, mivel származási országnak azt az országot tekinti, ahol a nyersolajat üzemanyaggá feldolgozták, vagyis például a Kínában sárgává szőkített vörös orosz olaj már teljesen megfelel az elvárásoknak. És ilyen módon – legalábbis a londoni döntéshozók szerint – az a kijelentésük sem hazugság, hogy az országba 2022 óta nem érkezett orosz olaj.
A történelem utólag valahogy mindig bebizonyította, hogy szinte az összes háborús konfliktus hátterében anyagi érdekek álltak. Akkor, hogy is van ez most? Oroszország sokat nem veszít az európai szankciókon, hiszen piacra szánt nyersanyagait különösebb gondok nélkül eladja az ázsiai és más piacokon, mi több, még differenciálja is felvevő piacait, ami a jövő tekintetében érdemi pozitívum lehet számára.
Kína és India, köszönik szépen, jól megvannak, némileg olcsóbban jutnak hozzá az orosz energiahordozókhoz és egyúttal fokozzák azok re-exportjából származó bevételeiket, egyidejűleg erősítik nemzeti valutáik pozícióit is a rubel-jüan illetve rubel-rúpia közvetlen elszámolásból adódóan.
Az egyébként nem elhanyagolható saját energia-hordozó tartalékkal rendelkező Egyesült Királyság ugyan némileg ráfizet a kiszőkített orosz olajtermékek behozatalára, de nagyságrendileg többet nyer az uniós ipar leépülésén s azon, hogy az EU geopolitikai szempontból teljesen jelentéktelenné válik, amit példaként az is mutat, hogy lassan a szigetországnak nagyobb szava van a kontinens történéseiben, mint az ottani országoknak.
Samu bácsi ugyancsak dörzsölheti a tenyerét, hogy a korábban komoly konkurenciát jelentő nagy energiaszükségletű európai ipari cégek egy része már most az USA-ba történő átköltözését tervezi a jobb feltételek miatt és az a néhány százmilliárdocska sem smafu, amiből az uniós országok – saját lakosaik szája elől megvonva a falatot - amerikai fegyvereket vásárolnak, hogy azokkal segítsék Washington és London ukrajnai proxy háborúját Oroszország ellen.
És eközben a magát világpolitikai tényezőnek képzelő EU? Természetesen továbbra is a világ legfontosabb dolgaival foglalkozik, az európai ipar utolsó koporsószögét jelentő zöld átállással, a kommunista cenzorok idejét idéző „dezinformációk elleni harccal”, a kelet-európai „diktatúrák” megdöntését és népeiknek átnevelését célzó gyermeteg játékával, a 652-ik gender elismertetésével, és persze nem utolsó sorban azzal, hogy miképpen lehetne még több „felülképzett” afrikai és más bevándorlót behozni a harcos feminizmus és egyéb agybajok által félig már mentálisan kasztrált fehér férfi helyettesítésére. Ez ám a haladó szellemiség!
A brüsszeli király pucér. Kilátszik a hátsója, eléggé ahhoz, hogy csizmatalpra kívánkozzék, s felkeltse a vágyat egy régi jó szokás, a defenesztráció hagyományának újjáélesztésére.
