2024. február 8., 08:52

Saját szankcióit megkerülve vásárol orosz olajtermékeket az Egyesült Királyság

Kína és India érintésével, finomított állapotban, üzemanyag formájában jut el az orosz kőolaj az Egyesült Királyságba, gyakorlatilag megkerülve a szigetország által nagy dérrel-dúrral beharangozott Oroszország elleni szankciókat – számolt be két egymástól független tanulmányra hivatkozva a BBC.

 

Olajtanker
Fotó: wikimedia

Más kárán tanul az okos, a hülye meg a sajátján – tartja a mondás, amely arra viszont már nem tér ki, hogyan lehetne jellemezni azt, aki a saját kárán sem tanul. Pedig az aktuális európai viszonyokat nézve igencsak úgy tűnik, hogy aktualizálni kellene a népi bölcsességet.

Hiszen míg a lassan két évvel ezelőtt kezdődött orosz-ukrán konfliktusra reagálva bevezetett Oroszország elleni szankciók valós negatív hatásainak elszenvedőinek, az öreg kontinens lakóinak, egyre mélyebben kell a zsebükbe nyúlniuk, addig a választóik érdekeivel ellentétes döntéseket hozó politikai elit továbbra sem akarja bevallani: elbaltázta a szankciókról hozott döntéseit, azt viszont nem restelli, hogy saját hibáinak igencsak magas árát velünk fizettesse meg.

A brit közszolgálati média a Centre for Research on Energy and Clean Air (CREA) tanulmányára hivatkozva rámutat: az Egyesült Királyság energiahordozó importőrei által használt kiskapu abban rejlik, hogy a feldolgozott olaj re-exportja nem sérti az orosz olajra vonatkozó brit szankciókat, mivel származási országnak azt az országot tekinti, ahol a nyersolajat üzemanyaggá feldolgozták, vagyis például a Kínában sárgává szőkített vörös orosz olaj már teljesen megfelel az elvárásoknak. És ilyen módon – legalábbis a londoni döntéshozók szerint – az a kijelentésük sem hazugság, hogy az országba 2022 óta nem érkezett orosz olaj.

A Global Witness társaság tanulmánya szerint az Egyesült Királyság csak a tavalyi évben mintegy 5,2 millió hordónyi orosz olajból készül kőolajterméket hozott be, s ennek jelentős része, mintegy 4,6 millió hordó repülőgép-üzemanyag formájában érkezett az országba, ami hozzávetőlegesen annyit tesz, hogy minden huszadik brit repülőjárat ezt az üzemanyagot használta. A CREA becslése szerint az Egyesült Királyság az orosz olajra vonatkozó szankciók 2022-es éltbe lépése után eltelt első egy évben mintegy 712 millió amerikai dollár értékben importált szankcionált orosz nyersolajból készült kőolajtermékeket.

A történelem utólag valahogy mindig bebizonyította, hogy szinte az összes háborús konfliktus hátterében anyagi érdekek álltak. Akkor, hogy is van ez most? Oroszország sokat nem veszít az európai szankciókon, hiszen piacra szánt nyersanyagait különösebb gondok nélkül eladja az ázsiai és más piacokon, mi több, még differenciálja is felvevő piacait, ami a jövő tekintetében érdemi pozitívum lehet számára.

Kína és India, köszönik szépen, jól megvannak, némileg olcsóbban jutnak hozzá az orosz energiahordozókhoz és egyúttal fokozzák azok re-exportjából származó bevételeiket, egyidejűleg erősítik nemzeti valutáik pozícióit is a rubel-jüan illetve rubel-rúpia közvetlen elszámolásból adódóan.

A szénhidrogén alapú energiahordozók kitermelésében érdekelt arab országok sem járnak rosszul, hiszen készleteiket a korábbinál nagyobb mértékben értékesíthetik az európai piacon, mi több a közel-keleti konfliktuszóna újfent fellángolása és a Vörös-tengeren kialakult szállítási bizonytalanság miatt az árak is feljebb srófolhatóak lettek. Norvégia sem panaszkodhat, hiszen az ország – melynek nemzeti vizei közelében az első „hivatalos nyugati álláspont szerint” Oroszország (ahelyett, ugye, hogy egyszerűen elzárta volna a csapot) „megmerényelte” saját gázvezetékét a Nord-streamet – jelentősen emelte az EU-ba irányuló gázkivitelét és ebből adódó bevételeit.

Az egyébként nem elhanyagolható saját energia-hordozó tartalékkal rendelkező Egyesült Királyság ugyan némileg ráfizet a kiszőkített orosz olajtermékek behozatalára, de nagyságrendileg többet nyer az uniós ipar leépülésén s azon, hogy az EU geopolitikai szempontból teljesen jelentéktelenné válik, amit példaként az is mutat, hogy lassan a szigetországnak nagyobb szava van a kontinens történéseiben, mint az ottani országoknak.

A helyzet legnagyobb nyertese mégis talán az Amerikai Egyesült Államok, amely miközben vígan kereskedik Oroszországgal, most a hazai árak 3-4 szereséért adja el európai „szövetségeseinek” azt a palagázt, amelynek kitermelésének leállítása néhány éve még komoly lehetőség volt nem kifizetődő mivolta miatt.

Samu bácsi ugyancsak dörzsölheti a tenyerét, hogy a korábban komoly konkurenciát jelentő nagy energiaszükségletű európai ipari cégek egy része már most az USA-ba történő átköltözését tervezi a jobb feltételek miatt és az a néhány százmilliárdocska sem smafu, amiből az uniós országok – saját lakosaik szája elől megvonva a falatot - amerikai fegyvereket vásárolnak, hogy azokkal segítsék Washington és London ukrajnai proxy háborúját Oroszország ellen.

És eközben a magát világpolitikai tényezőnek képzelő EU? Természetesen továbbra is a világ legfontosabb dolgaival foglalkozik, az európai ipar utolsó koporsószögét jelentő zöld átállással, a kommunista cenzorok idejét idéző „dezinformációk elleni harccal”, a kelet-európai „diktatúrák” megdöntését és népeiknek átnevelését célzó gyermeteg játékával, a 652-ik gender elismertetésével, és persze nem utolsó sorban azzal, hogy miképpen lehetne még több „felülképzett” afrikai és más bevándorlót behozni a harcos feminizmus és egyéb agybajok által félig már mentálisan kasztrált fehér férfi helyettesítésére. Ez ám a haladó szellemiség!

A brüsszeli király pucér. Kilátszik a hátsója, eléggé ahhoz, hogy csizmatalpra kívánkozzék, s felkeltse a vágyat egy régi jó szokás, a defenesztráció hagyományának újjáélesztésére.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.