Rövid távon van-e realitása az ukrán EU-csatlakozásnak?
Az orosz-ukrán háború kitörése óta egyre gyakrabban merül fel Ukrajna uniós csatlakozásának kérdése, amellyel kapcsolatban több tagállam is a tárgyalások felgyorsítását szorgalmazza. A kelet-európai ország EU tagságával összefüggésben ugyanakkor továbbra is sok a megválaszolatlan kérdés, a helyzeten ráadásul az sem segít, hogy a tárgyalások felgyorsítását és annak soron kívüli lezárását minden bizonnyal a csatlakozásukat több éve váró országok is rossz néven vennék.
Ukrajna uniós tagsága közel tíz éve számít meghatározó témának az Európai Unióban, aminek kérdése 2014 után, az ukrán-orosz háború kapcsán került ismét a figyelem középpontjába. Az események hatására az utóbbi időben ugyanis egyre több tagállam kérte a tagjelölt státusz megadását a kelet- európai ország számára, ráadásul annak elnöke, Volodimir Zelenszkij február 28-án maga is felszólította az Európai Uniót, hogy azonnali hatállyal, speciális eljárás keretében vegye fel Ukrajnát a tagállamai közé és hivatalosan is benyújtotta az ország csatlakozási kérelmét.
Úgy tűnik azonban, hogy a Zelenszkij által benyújtott kérelem és a tagállamok többsége – köztük Szlovákia és Magyarország – által tett nyilvánvaló politikai gesztus továbbra sem elég az ország uniós tagságához, aminek feltételeit több szempontból is szigorú szabályrendszerhez kötik.
Egy országnak a tagfelvételhez ugyanis a nyilvánvaló politikai akaraton túl, amellett, hogy számos területen kell összehangolnia a mára már közel százezer oldalra rúgó szabályozásokat, az Európai Unióról szóló szerződésben rögzített politikai és jogi feltételeknek is meg kell felelnie, mindez pedig már békeidőben is komoly gondot okozott Ukrajnának.
Jól mutatja ezt, hogy a felek között 2017-ben hatályba lépett társulási megállapodás óta az országnak a több évig tartó jogharmonizációs folyamat mellett, az ezzel kapcsolatosan gyakran emlegetett Koppenhágai kritériumok egyik pontját sem sikerült még teljesítenie az elmúlt években. A demokráciát, a jogállam és az emberi jogok érvényesülését garantáló intézmények stabilitását, a működő és stabil piacgazdaság garantálását, valamint a tagsággal járó kötelezettségek teljesítésére – és ennek részeként az uniós jogot képező szabályok, standardok és szakpolitikák hatékony végrehajtására – való képesség garantálását magába foglaló feltételrendszer teljesítése nélkül azonban elképzelhetetlen egy ország uniós csatlakozás, anélkül tehát jogilag Ukrajna tagsági kérelme sem tűnik megvalósíthatónak.
A jogi akadályok mellett azonban gazdasági kérdésekkel kapcsolatos aggályok is felmerülnek, hiszen az ország gazdasági helyzete is jelentősen eltér az EU többi tagállamáétól.
Ukrajnában ugyanis amellett, hogy nincs EU-s szinten kiépített piaci szabályozás, a hatalmi ágak szétválasztása sem felel meg az európai sztenderdeknek, az ország gazdaságát ráadásul jelentős korrupció is jellemzi, ami szintén megnehezíti a csatlakozási tárgyalások gyors lezárását. Az ország uniós tagsága ráadásul óriási költségvetési terhet is jelentene az EU-nak, hiszen az Ukrajna a gazdasági helyzetéből adódóan jelentős forrásokban részesülne a nemzetközi szervezet költségvetéséből, miközben a közös kasszához alig járulna hozzá a következő években. Mindez tehát jelentős pénzügyi terhet is róna az Európai Unióra, amit a jelenlegi instabil gazdasági helyzetben közel sem biztos, hogy megkockáztatnak az uniós vezetők.
Mindemellett, a csatlakozási folyamatok felgyorsítása azoknak az országoknak a bizalmatlanságát is növelheti, amelyek már több éve, sőt évtizedek óta tagjelölt státusszal rendelkeznek, mindeddig azonban nem kaptak felvételt az Európai Unióba. Ilyen például Törökország, ami már 1999 óta, tehát több mint 20 éve várja a csatlakozási tárgyalások végét, de említhetnénk Szerbiát, vagy épp Montenegrót is, amik szintén több mint 10 éve kaptak tagjelölt státuszt. A tárgyalások elhúzódása miatt az elmúlt években az említett országokban már eddig is drasztikus mértékben csökkent az uniós tagság támogatottsága, ami miatt Ukrajna soron kívüli felvétele már komoly törést eredményezhetne a felek kapcsolatában. Nem véletlen, hogy az elmúlt hetek eseményeivel összefüggésben Recep Tayyip Erdogan, török elnök is úgy fogalmazott, hogy az Európai Uniónak nem kellene megvárnia Törökország bombázását az uniós tagsággal.
A kapcsolatok megromlását vélhetően az uniós vezetők sem szeretnék megkockáztatni, így egyelőre úgy tűnik, hogy a tagállamok által Ukrajna uniós tagságának irányába tett lépései sokkal inkább értelmezhetők politikai gesztusként mintsem valódi ígéretekként.
Ezt támasztja alá az is, hogy a kérdéssel kapcsolatban Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke is úgy fogalmazott, hogy hosszú út áll még Ukrajna előtt az uniós tagságig, de már az ország tagjelölt státuszát is több uniós tagállam – köztük Németország és Hollandia – gátolná az elmúlt hetek hírei szerint.
Mindebből az következik, hogy Ukrajna rövid időn belül várhatóan továbbra sem válik majd az Európai Unió teljes jogú tagjává, az egyre nyilvánvalóbb politikai akaratot látva ugyanakkor továbbra is komoly esély mutatkozik a kelet- európai ország uniós tagságára a jövőben. Arra azonban, hogy mindez a következő egy-két évben megtörténne, továbbra is kevés esély mutatkozik.
