Románabb a románnál?

A román–magyar kapcsolatok az elmúlt évtizedben a kezdeti átmeneti felengedés után újra kihűltek. Az Orbán-kormány az egykori kisantant többi utódállamával, Szerbiával és Szlovákiával is partneri kapcsolatot épített ki, ugyanezt Románia vonatkozásában nem tudta elérni. Az államközi viszony a baloldali Ponta-kormány alatt kezdett látványosan kihűlni, de az egyébként meglévő közös érdekek dacára a román jobboldallal sem sikerült elérni a kapcsolatok rendezését.

A régió energiapolitikai kitettségének enyhítésére tett közös erőfeszítések és a gazdasági együttműködésben meglévő nagy tartalékok biztosíthatnák az alapot a román–magyar partnerséghez. Bukarest azonban a történelmi beidegződöttségeit követve, a kelet-közép-európai együttműködés helyett napjainkban is inkább a legbefolyásosabb nagyhatalom kegyeit keresi. Washingtonból a térség két középhatalmát, Lengyelországot és Romániát tekintik kulcsállamnak, egyfajta védhatalomként támogatva Varsót és Bukarestet, kihasználva a társadalmak történelmi sérelmeken alapuló oroszellenes érzelmeit.

A román nacionalizmus a szlováktól eltérően nem kizárólag defenzív jellegű, hiszen a korábban a Szovjetunióhoz tartozó Moldáviát többségében román ajkúak lakják. A tömbben élő székelység autonómiatörekvéseiben ugyanakkor Bukarest a román nemzetállamra leselkedő legnagyobb veszélyt látja.

A nemzetállami paradigmából egyetlen valamirevaló román párt sem hajlandó kilépni, a szélsőjobboldaltól a liberálisokig. Innen nézve talán nem meglepő, hogy a román liberálisok színeiben az Európai Parlament liberális frakciójának vezetői tisztségéig emelkedő Dacian Cioloș is a magyarellenes érzelmeiről ismert.

Az erdélyi szász gyökerű Klaus Werner Johannist (román helyesírással Iohannis) 2014-ben választották meg Románia köztársasági elnökének, majd öt évvel később megismételte győzelmét. Az államfő múlt heti botrányos kijelentéseinek tükrében ugyancsak ellentmondásos, hogy az államfőválasztás második fordulójában mindkétszer Iohannisra szavazott az urnákhoz járuló magyarok többsége, akik számára a Romániai Német Demokrata Fórum korábbi vezetője elfogadhatóbb jelöltnek tűnt, mint a kormányzati időszakukban a magyarok felé tett gesztusoktól óvakodó szociáldemokrata riválisai.

Iohannis államfő már hosszú ideje éles harcot vív a szociáldemokratákkal. Az őt hatalomba segítő nemzeti liberálisok jelenleg kisebbségből kormányoznak. Részben ezzel is magyarázható, hogy a román államfő múlt szerdai beszédében botrányos módon a belpolitikai csaták eszközévé tette az erdélyi magyarságot: politikai ellenfelét a székely autonómia ügyének támogatásával, Orbán Viktor magyar kormányfővel kötött alkuval vádolva.

Iohannisnak erre a nyílt etnikai uszításra az adott alkalmat, hogy a román parlament alsóháza kifutott a törvényes határidőből, s ezzel hallgatólagosan elfogadta Székelyföld autonómiastatútumát. A Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott tervezetet az RMDSZ képviselői még tavaly decemberben nyújtották be.

Múlt szerdán a végső szót kimondó szenátus a tervezetet, az RMDSZ törvényhozóinak kivételével, természetesen egységesen elutasította, jól mutatva, hogy a székely autonómiatörekvések megvalósítására a román nemzetállamban szemernyi esély sem mutatkozik. A magyarellenes kórusból rendszerint legfeljebb néhány erdélyi román értelmiségi szokott kiszólni.

A múlt héten azonban még a magyarokkal egyébként nem rokonszenvező román kommentárírók egy része is útszélinek nevezte a románoknál is románabbnak mutatkozó Iohannis kirohanását.

A Iohannis által megtámadott Marcel Ciolacu PSD-elnök is olyan alávaló megnyilvánulásnak minősítette az államfő nyilatkozatát, ami teljes mértékben diszkvalifikálja őt az elnöki tisztségben. A mélynemzeti versenyfutáshoz csatlakozva azonban hozzátette, hogy Iohannis cinkosként hallgatott, amikor néhány nappal korábban „bemocskolták Románia nagykövetét Budapesten”. Vagyis a szocdem pártvezér szerint, ha Iohannis igazi román hazafi lett volna, meg kellett volna védenie a nagykövetet.

A pártelnök arra a budapesti reakcióra utalt, amely a román nagykövet Szabó Tímea parlamenti képviselőnek írt levelét követte. Talán emlékeznek kedves olvasóink, a Párbeszéd képviselője a magyar kormányt amiatt bírálta, hogy az a koronavírus-járvány leküzdésében segíti a határon túli magyar közösségeket, miközben a magyarországi magyarok is hiányt szenvednek a védőeszközökben.

Önmagában a román nacionalizmus újabb felszínre kerülése nem meglepő. Sokan tartottak attól, különösen a tavalyi Úz-völgyi incidens után, hogy Trianon centenáriumának évében támadások érik majd az erdélyi magyarokat. Iohannis kirohanása azonban, noha belpolitikai megfontolásból hangzott el, az erdélyi magyarok mellett a budapesti kormányt is nyíltan célba vette.

A magyar diplomáciát irányító Szijjártó Péter reakciójában világossá tette, hogy az államközi viszony kihűlése nem Budapest hibájából következett be, hiszen az elmúlt években Magyarország szoros, kölcsönösen gyümölcsöző kapcsolatot tudott kiépíteni olyan szomszédos államokkal, ahol szintén nagyszámú magyar közösség él.

A Kárpát-medencei magyarság összetartozását, szolidaritását jelzi, hogy az anyaországi és az erdélyi magyar politikusok mellett a felvidéki Magyar Közösség Pártja is felemelte a hangját a román államfő magyarellenes megnyilvánulásával szemben. Erről tanúskodik, hogy az MKP ügyvivő testülete Románia pozsonyi nagykövetségéhez tiltakozó levelet juttatott el, amelyben a leghatározottabban elítéli, egyben megbotránkoztatónak tartja a román köztársasági elnök „cinikus és manipulatív megnyilvánulásait” a székelyföldi autonómiatervezet kapcsán.

A levelet jegyző Őry Péter ügyvivő elnök szerint „a felvidéki magyarok számára a legrosszabb, mečiari–slotai országlást idézi, amikor nemcsak egy nemzeti közösséget bélyegzett meg az állami vezetés, hanem a velük szolidáris, demokratikus szlovák közszereplőket is. (…) A mérgező, kisebbség- és Magyarország-ellenes retorika használata rendkívüli társadalmi instabilitást okozó vészhelyzet esetén beláthatatlan következményekkel járhat” – fogalmazott a politikus.

Az MKP bízik abban, hogy

– fogalmazott a levélben Őry Péter.

(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2020/18. számában)