2021. augusztus 18., 14:38

Óriási fegyverarzenál került a tálibok kezébe – de mihez kezdenek velük?

Veczán Zoltán a Mandineren annak járt utána, hogy mihez tudnak kezdeni az tálib szélsőségesek azzal a hatalmas mennyiségű hadianyaggal, helikopterekkel, páncélautókkal, fegyverekkel és lőszerrel, amely szinte küzdelem nélkül került a kezükre. A háromszor nagyobb, nyugati kiképzést kapott afgán kormányhadsereg letették a tálibok előtt a fegyvert – és óriási tételekben adták át nekik a hadianyagot.

Afganisztán tálibok
Fotó: TASR/AP

A mandiner.hu is az interneten fellelhető forrásokra épít melyek szerint a lista:

600 M117 Guardian APC, azaz páncélautó
8500 Hum-Wee páncélozott terepjáró
100 APC páncélozott szállítójármű
68 Blackhawk típusú helikopter
17 db 122 milliméteres vontatott ágyú
továbbá számolatlan mennyiségű egyéb hadianyag, köztük például 1500 kilométeres hatótávú ScanEagle felderítő drónok.

Az ügyben megszólaltatták Csiki Varga Tamást, az NKE Stratégiai Kutatóintézete munkatársát.

A szakértő szerint,

a számok nagyságrendileg stimmelnek, és ez valóban tekintélyes mennyiségű hadianyag, de kérdéses, hogy ebből mennyi van bevethető állapotban, s hogy mennyihez áll rendelkezésre az üzemeltetéshez szükséges személyzet.

Az utóbbi már az amerikaiak által támogatott és kiképzett afgán hadseregnél is szűk keresztmetszet volt, a táliboknál különösen, s minél bonyolultabb egy eszköz, annál erősebben jelentkezik ez a hiányosság.

A rengeteg lőszer és kézifegyver egy dolog: ehhez a feketepiacról vagy Pakisztántól is hozzájuthattak eddig – az ópiumgyártásból származó bevételből futotta is rá, tehát ez önmagában nem nagy ügy

– fejtegeti a szakértő

A második kategória a különféle páncélozottságú járművek, mint HumWeek és az APC-k –azért komolyabb eszközök. Az egyik fő különbség, hogy ezek a HumWee-k alulról például más kialakításúak és nincsenek páncélozva úgy, mint a NATO-hadseregek aknák ellen is védelmet nyújtó MRAP járművei, így inkább csak a kézifegyverek ellen védenek, így ez még nem teszi őket megkerülhetetlen regionális haderővé.

Ugyanakkor ebben a kategóriában is van pár példa, amit Csiki meglepőnek nevezett: például a 122 milliméteres tarackok – ágyúhoz hasonló lövegek –, szám szerint 17 darab, amelyek mennyiségben is felveszik a versenyt kisebb NATO-tagállamok állományával (összehasonlításképpen a Magyar Honvédség 24 darabot rendelt nemrég PzH-2000 típusú eszközökből).

 Bár érdemes hozzátenni, hogy a tálibokhoz így 50-60 éves technológia került: olyan hagyományos tüzérségi csapásmérő eszközök, amiket „munkában” most nem láttunk, hiszen a városostromok is elmaradtak, s néhány tucat tüzérségi eszköz Közép-Ázsia országaihoz képest nem kiemelkedő.

Mindehhez 60-80, legfeljebb 100 ezer bevethető tálib harcos társul, akik irreguláris, tehát nem professzionális csapatok

 – teszi hozzá a szakértő.

Így sem lebecsülendő erőt jelentenek: összehasonlításképpen Lengyelország haderejében, amely persze jellegében is más, és nehéztechnikával is felszerelt hadsereg, 2500 páncélozott jármű jut a hasonló méretű hadseregre, vagyis

e téren éppen a tálibok „versenyképesek” lennének, tulajdonképpen a NATO-tagállamok jó egyharmadához képest is.

Ugyanakkor ezen a téren is az amerikai fegyverzetnél, például a HumWee-knél jelentkezni fog előbb-utóbb az alkatrészhiány, „még ha tudnák is, melyik csavarkulccsal mit kell becsavarni”

 – mondja Csiki. De a nagyobb probléma a bonyolultabb eszközöknél kezdődik, hiszen a tálibok egyáltalán nincsenek kiképezve a használatukra. És ez nagyjából limitálja is a bevethetőségüket – fejtegeti a szakértő.

Azaz például ott vannak a nagy hatótávolságú drónok, amelyek azonban elsősorban felderítő, s nem csapásmérő eszközök. Kétséges, hogy ezeket a tálib harcosok rendeltetésszerűen tudnák üzemeltetni. 

Aztán ott vannak azok az eszközök, amik tényleg csak a propagandafotók háttereiként tudnának szolgálni: a 21. századi légierő eszközei pont ilyenek, hiszen ezeknél nem elég, ha valaki fel tud vele szállni: manőverezni és a fegyverzetet is használni kell tudni, de éppenséggel pilótából még a reguláris afgán hadseregnél is is krónikus hiány volt.

Példaképpen

a komplett afgán helikopter- és repülőkészlet papíron 211 darab volt, ebből 160-170 volt bevethető az utolsó, júniusi adatok szerint, és mindössze 110-115-re volt legénység is (már csak azért is, mert a tálibok rendszeresen vadászták le merényletekkel a kormányerők pilótáit).

Egyszóval presztízsügy, és az amerikaiaknak kellemetlen, de ennyi

– fogalmazott a szakértő.

A legrosszabb, ami ezekkel történhetne elméletben, hogy eladják a kínaiaknak vagy az oroszoknak, noha az amerikaiak arra gondosan ügyeltek, hogy csúcstechnológiát ne adjanak oda, a Blackhawk helikopterek például szintén nem azok.

 Ami mégis volt – a C130-as, több száz fő szállítására képes nagy repülőgépek – azokat valószínűleg már kimenekítették vagy megsemmisítették. Erre, mint Csiki felhívta a figyelmet, most is megvan a lehetőségük, hiszen

tökéletes részletességű műholdas felderítési információk, húszévnyi helyismeret és fölényes légierő melletta levegőből az amerikaiak most is azt csinálhatnának a tálibokkal, amit akarnak.

A Mandiner kérdérsére, hogy orosz, kínai vagy talán pakisztáni személyzettel nem lenne-e működtethető a megszerzett hadizsákmány, Csiki azt mondta:

ez valószínűtlen, senkinek nem érdeke egy katonai hatalomként is erős tálib Afganisztán, még a pakisztániaknak sem, holott számukra tulajdonképpen stratégiai hátország a szintén jelentős részben pastuk lakta ország. A kínaiak és oroszok barátságos hangvétele megtévesztő: az esetleges üzleti érdekeltségek mellett az is szerepet játszhat benne, hogy egyik ország sem akarja, hogy a tálibok esetleg saját muszlim kisebbségüket használják fel ellenük – a kínaiak esetében az ujgurok, az oroszokéban pedig a csecsenek lehetnének ennek célpontjai.

Összességében tehát

a tálib „hadsereg” felszerelése egyes elemeiben ugyan mondható erős közepesnek, szakértői üzemeltetés és főleg utánpótlás hiányában azonban ez csak a hatalom megtartására alkalmas Afganisztánban – arra viszont több mint elégséges.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.