Nógrádi György a CDU új elnökéről és a lehetséges következő német kancellárról: esze ágában sem lesz konfrontatív politikát folytatni

2021. január 19., 10:18
Langschadl Mátyás

Interjú Nógrádi György biztonságpolitikai szakértővel Németország legerősebb pártján, a CDU-n belüli erőviszonyokról, Angela Merkel utódlásáról és nyugdíjba vonulásáról, a Fidesz néppárti tagságáról és arról, hogy Merkel kit látna szívesen maga helyett a kancellári székben.

Nógrádi György
Fotó: nogradhont.hu

Három jelölt szállt versenybe január 16-án a német CDU elnöki székért, és a csatából a kétkörös választás után Armin Laschet, Észak-Rajna-Vesztfália tartomány miniszterelnöke került ki győztesen. Laschet legfőbb riválisát, a Merkellel többször konfliktust vállaló Friedrich Merzet azonban többen esélyesebbnek tartották. Mennyire lepte meg önt az eredmény?

Lépjünk egy kicsit vissza az időben: két évvel ezelőtt már volt egy hasonló pártelnöki csata a CDU-ban, amikor szintén három jelölt indult. Akkor a legesélytelenebbnek tartott Jens Spahn hamar kiesett, és ketten jutottak a „döntőbe”: a Saar-vidék korábbi minisztere, Annegret Kramp-Karrenbauer és a mostani második helyezett, Friedrich Merz. Kramp-Karrenbauert egyértelműen Angela Merkel és a CDU vezetése támogatta, és ez akkor Merz vereségéhez vezetett. Ennek a vereségnek azonban egy másik oka is volt: a Merz ellen indított támadások. Az egyik érv úgy szólt, hogy micsoda ember az, aki egymillió euró felett keres évente?! Elnézést, de hét évtizeddel a második világháború után komoly érv lehet, ha valaki – és ezt húzzuk alá: legálisan – ennyire jól keres? A második, hogy Merznek volt egy mondata, amely úgy szólt: számomra Németország az első, a párt a második, az ember pedig harmadik. Ezzel azt üzente: ha én leszek a párt elnöke, az alkalmatlan „merkelista” vezetést kirúgom.

Kramp-Karrenbauer végül ezt a csatát megnyerte, később azonban mégis megbukott, mert nem volt képes felnőni a pártelnöki feladathoz, és nem volt képes szembe menni Merkellel. Tegyük hozzá: Merkel meg sem engedte neki, hogy beleszóljon a nagypolitikába.

Kramp-Karrenbauerból azóta védelmi miniszter lett…

Amihez egy: nem ért, kettő: egyre inkább látszik, hogy beletanul, három: eddig a német védelmi miniszterek jelentős többsége mind megbukott. De térjünk vissza a CDU mostani elnökválasztásához! Számomra megint úgy tűnt, hogy a pálya lejtett.

Milyen jelek mutattak erre?

Engem Budapestről nézve ez nem igazán zavart, Németországból nézve azonban kicsit irritáló lehetett.

A szavazás előtt megszólaltattak CDU-s politikusokat, hogy kire szavaznak. És mindenki, aki csak megszólalt, Laschetet támogatta. A pártvezetés is nyíltan kiállt Laschet mellett, akit Merkel is biztosított támogatásáról.

Jegyezzük meg: Laschet korábban soha nem mondott ellent Merkelnek.

Merzről már beszéltünk, és még fogunk is, ahogyan Laschetről is, a harmadik jelöltről, Norbert Röttgenről azonban eddig keveset szóltunk.

Röttgennek semmilyen társadalmi súlya nincs, a párton belüli beágyazottsága minimális. Az első forduló előtt látszott, hogy nem lesz sok esélye.

Érdekes, hogy az első fordulót még Merz nyerte.

Így van, 385 szavazattal, Laschet kapott 380-at, Röttgen 224-et, és kiesett. Jött a másik forduló, és szót kért a Laschettel megállapodást kötő Spahn, aki jelenleg a német kormány egészségügyi minisztere. Arra kért mindenkit, hogy az „alkalmas” jelöltet, azaz Laschettet támogassák. Megszólalt a volt tartományi miniszterelnök, Bernhard Vogel, aki szintén azt mondta, Laschetet kell támogatni. Egyetlen ember sem volt, aki Merz mellett szólalt volna fel. Nem véletlen, hogy a Röttgenre leadott szavazatok döntő részét Laschet kapta meg.

A választás után a legnagyobb kérdés az, hogy ki lesz a CDU kancellárjelöltje az őszi választásokon. Jelenleg ugyanis senki sem hajlandó erről nyilatkozni.

Máris kitérünk erre is, de előtte szóljunk még Merzről és politikai jövőjéről. Azt mondták róla, hogy Laschetnél jóval népszerűbb a CDU-ban. Mégis hogyan veszíthetett?

A CDU párttagságának jelentős része Laschetet valóban nem fogadja el. Ő egy kompromisszumkész ember, ellentétben Merz-cel, aki egy sokkal karakánabb, keményebb politikus. Csakhogy hiába népszerűbb Merz a párt tagjai körében, ez nem sokat ért, hiszen nem a párttagság választott elnököt, hanem a delegáltak.

Merz rövid időn belül kétszer bukott el a pártelnöki székért folyó küzdelemben, milyen lépés várható tőle a jövőben? Tudjuk, hogy egy sikeres üzletember. Visszatér az üzleti életbe?

Azért nehéz erre a kérdésre válaszolni, mert Merz fejébe belelátni lehetetlen. Véleményem szerint Merz elkövetett egy nagy csacsiságot. A vereségét elismerte, ugyanakkor azt mondta, hogy tagja szeretne lenni a kormánynak, mégpedig gazdasági csúcsminiszterként. Nem értem, hogy Merz, aki egy profi politikus, hogy mondhatott ilyen butaságot. Ezzel ugyanis feladta a labdát Merkelnek, aki szóvivőjén keresztül megüzente: nem tervezi a kormányát átalakítani. Ami érthető: ki akarna ősi riválisával szorosan együtt dolgozni? Innentől kezdve tehát Merznek nagyon kevés lehetősége maradt. El kell döntenie, hogy kivár-e őszig, amikor kiderül, Laschet lesz-e a kancellárjelölt, vagy pedig visszatér az üzleti szférába. Ha ez utóbbi mellett dönt, túl sok mozgástere nem lesz, mert ha objektíve nézzük, az életkora alapján egy újabb háttérbe vonulás után hosszútávú politikai tervei már nem igen lehetnek.

Említettük, hogy Angela Merkel nyíltan kiállt Laschet mellett. Ezek szerint igazuk volt azoknak, akik azt mondták, hogy Laschet valójában a német kancellár jelöltje? Az ősszel leköszönő Merkel most nyugodtan hátradőlhet?

Merkel nemrég elment Bajországba, ahol – és erre kevésbé figyelt oda a világ – azt mondta Markus Söderről, a bajor CSU elnökéről, hogy egy kiváló tartományi miniszterelnök. Magyarán ez azt jelenti: nem tartja a népszerű bajor politikust alkalmasnak, hogy német kancellár legyen. Majd elment Laschethez Észak-Rajna-Vesztfáliába, és azt mondta, őt alkalmasnak találja kancellárnak.

Ennél egyértelműbben nem lehet beavatkozni a választásokba. Elvileg tehát Merkel hátradőlhet, kérdés azonban, hogy Laschet mennyire veszi komolyan a CDU elnöki posztját, ebben a tisztségben elvileg Merkel főnöke. Nyilván nem számíthatunk arra, hogy Merkellel konfrontálódni fog, annál is inkább, mert egész életében kerülte ezt a fajta konfrontációt. Laschet most augusztusig pihenő-, illetve felkészülési időt kapott: ki kellene alakítania, hogy kivel akar koalícióra lépni. Saját tartományában például koalícióra lépett a liberálisokkal, ez az út – kettejük abszolút többsége – azonban szövetségi szinten egyelőre elképzelhetetlen: hiszen most azt látjuk, hogy van egy 33-35 százalékos CDU és egy 6 százalékos liberális párt, ez azonban az 51 százaléktól messze van. Őszig persze rengeteg dolog történhet még.

Akár az is, hogy az őszi választások után a CDU-CSU nélkül alakul meg az új német kormány?

Nagyon érdekes most a német belpolitika. Ha a zöldek többséget tudnának szerezni a szocdemekkel és a kommunista utódpárttal, a Linkével, akkor hiába nyeri meg harmincvalahány százalékkal a választásokat a CDU-CSU, ellenzékbe kényszerül.

Megválasztása előtt Laschet azt mondta, hogy a CDU-t Európa legmodernebb pártjává szeretné tenni, egy olyan párttá, amely a nők, a fiatalok és a bevándorlók számára is vonzó lehet. Mit lehet ebből a nyilatkozatból kiolvasni?

Az első számú kérdés, hogy mennyire fogja elfogadni a CDU Laschetet. A második, amire megint kevesen figyeltek fel, hogy egyik legfőbb szövetségesét, Jens Spahnt betette a CDU elnökségébe, de Spahn alig kapta meg az ehhez szükséges 50 százalékot. Miközben a többi alelnököt 90 százalékkal választották meg. Ezek azért mindig komoly jelzések.

Az ősszel választásokat tartanak Németországban, és az elmúlt évek hagyománya szerint a pártelnök egyben a CDU kancellárjelöltje is lesz. Mekkora esélye van erre Laschetnek?

Áprilisban el kell döntenie, hogy miképp ül le tárgyalni Markus Söderrel, aki országos szinten népszerűbb nála. De ez semmit nem jelent, mert országosan is és a CDU-ban is sokkal népszerűbb Merz, mégis – mint ahogy láttuk – Laschet győzött a pártelnöki csatában. Eddig Németország történetében kétszer fordult elő, hogy a CDU-CSU szövetségnek CSU-s volt a kancellárjelöltje. Mindkét esetben vereség lett a vége, holott mindkét esetben rendkívül karizmatikus jelöltekről volt szó. Ebből bizonyos következtetéseket le kell vonni.

Laschetnek tehát tavasszal el kell döntenie, hogy felvállalja-e az összecsapást Söderrel. A két politikus egyébként teljesen más karakter minden szempontból. Bárki is lesz azonban a CDU-CSU kancellárjelöltje, arra nincs garancia, hogy azt Németország meg is választja.

Laschet és Söder mellett Spahnról is úgy beszélnek, mint lehetséges kancellárjelöltről. A német egészségügyi miniszter szintén a népszerűbb CDU-s politikusok közé sorolható. Neki milyen esélyei lehetnek?

Spahnnak semmi esélye nincs, ő most nem fog indulni. Túl fiatal, és ha van egy kis esze, megvárja, hogy mi fog történni.

Merkel utódlásáért folyó küzdelembe maga Merkel mennyire szólhat majd bele?

Merkel mindenbe beleszól, még akkor is, ha sokszor úgy csinál, mintha nem szólna bele. Ez egyébként természetes, a világon bárki más is ugyanezt csinálná.

Az ő favoritja egyébként, ahogy már utaltunk rá, Laschet. Egyet látni kell: a CDU a legnagyobb párt, de arra nem elég a támogatottsága, hogy egyedül kormányt alakítson. Valakivel tehát össze kell fognia, és itt jönnek a problémák. A liberálisokról már volt szó, ők önmagukban kevesek. A szociáldemokratákat, ahányszor összeálltak a CDU-CSU-val, mindig ledarálták. Ezt csinálta a szocdemekkel Merkel is. Összefoghatnának a zöldekkel, de ők meg nyíltan azt hangoztatják, hogy ha választhatnak, akkor egy baloldali kormányt hoznának inkább létre, amelyben ők adnák a kancellárt. Ez most még egy nagyon sokismeretlenes egyenlet.

Érdekes kérdés az is, hogy mi lesz a Fidesz néppárti tagságával. Manfred Weber, az EPP frakcióvezetője ugyanis azt mondta, hogy a CDU új elnökének ebben a kérdésben mihamarabb döntenie kell. A magyar kormánypárt mit várhat ebben a tekintetben Laschettől?

Ezzel kapcsolatban a CDU új elnöke visszafogottan nyilatkozott, kijelentve, hogy tárgyalni, egyeztetni kell, nem szabad a Fidesznek nekimenni. Azt a kérdést is megkapta, hogy mit akar kezdeni Magyarországgal és Lengyelországgal, amire azt válaszolta, tárgyalni kell, és keresni a kompromisszumokat. Laschetnek tehát esze ágában sem lesz konfrontatív politikát folytatni ezekben a kérdésekben, főleg nem őszig, a német választásokig.

Merkel ősszel visszavonul, és ezzel véget ér egy hosszú és sikeres politikai pályafutás. Az életműről talán még korai beszélni, de vajon mennyire lesz képes teljesen a háttérbe vonulni?

Merkel életműve 2015-ig teljesen sikeres és töretlen volt, kiváló menedzserként lépett fel, és ezt a képességét mindig érvényesíteni tudta, ám a migránskérdésben mellényúlt. Visszavonulása után nyilván fog kapni néhány tiszteletbeli pozíciót.

A kérdés az, hogy Németország következő kancellárja mennyire fog hallgatni rá. Ha a kancellár Laschet lesz, akkor fog, ha Söder lesz, akkor nem fog. Ha pedig nem a CDU-CSU adja majd a kancellárt, akkor következő német kancellárnak Merkel javaslatai nem lesznek fontosak.

Kövesse facebook oldalunkat is!