Nincs más megoldás, tárgyalni kell - nagyinterjú Kiss Rajmunddal
Mi történt a múlt pénteki alaszkai amerikai-orosz csúcstalálkozón, és hogyan tovább? Továbbra is a fegyvereké lesz a szó, vagy végre eljön a diplomácia ideje? Kiss Rajmundot, az MCC Diplomáciai Műhelyének vezetőjét arról is kérdeztük, mekkora esély van egy Putyin-Zelenszkij találkozóra, és továbbra is a partvonalon marad-e az Európai Unió?
Nagy várakozások előzték meg az amerikai-orosz csúcstalálkozót. Indokolt a történelmi jelző az augusztus 15-i Trump-Putyin találkozóra?
Szerintem igen. Már csak amiatt is történelmi találkozó volt Alaszkában, mert Trump és Putyin 2019 óta először tárgyalt személyesen. Mondhatjuk nyugodtan, hogy Donald Trump Alaszka fővárosában feltette Putyin orosz elnököt arra a diplomáciai térképre, ahonnan Joe Biden leszorította. A Nyugat első számú nagyhatalmának vezetője vörös szőnyeggel, a saját elnöki limuzinjába ültetve fogadta Vlagyimir Putyint, akit a keresztnevén szólított.
Nagyon fontos jelzés, hogy nem volt “balhé”, Trump és Putyin közös sajtótájékoztatót tartottak, nem álltak fel az asztaltól tíz perc után.
A találkozót követően mindkét vezető eredményes tárgyalásokról beszélt, de a nyilatkozataikban kevés konkrétumot hallhattunk. Miről egyeztethetett a közel három órára elnyúló találkozón Donald Trump és Vlagyimir Putyin?
Konkrét bejelentések a sajtótájékoztatón ugyan valóban nem hangzottak el, de biztosak lehetünk benne, hogy a tárgyalásokon az ukrajnai háború mellett a kétoldalú politikai, gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése, újragombolása is szóba kerülhetett. Nem kizárt, hogy az új világrendről, Észak-Koreáról, az iráni-izraeli vagy az India és Pakisztán között húzódó konfliktusról is beszéltek.
Az európai szankciók Moszkvát Peking karjaiba taszították, miközben nyilvánvaló, hogy Oroszország és Kína szövetsége kényszerházasság, nem is annyira mélyben lappangó érdekellentétekkel. Jelenleg viszont a két hatalmat összeköti a diplomácia alapigazsága: az ellenségem ellensége a barátom. Ezen a helyzeten szeretne változtatni Trump elnök, Pekinggel szemben az Egyesült Államok oldalára állítani Oroszországot.
A Trump elnök politikájával ellenszenvező amerikai médiumok, de az európai progresszív sajtó is kudarcként írta le az alaszkai csúcstalálkozót. Valóban kudarcról beszélhetünk?
Reálisan senki nem várhatta, hogy egyetlen nap alatt, egyetlen tárgyalási fordulóval le lehet zárni egy három éve húzódó háborút.
Mindezt a politika nyelvére fordítva, nyilvánvaló, hogy a tárgyalásokat folytatni kell. Már a menetrendről is tudunk konkrétumokat mondani, hiszen hétfőn Donald Trump Washingtonban fogadja az ukrán elnököt, Volodimir Zelenszkijt. (A szerk. megjegyzése: az interjú az alaszkai csúcstalálkozó másnapján, szombaton készült, a hétfőre tervezett amerikai-ukrán elnöki találkozó előtt.) Azt is tegyük hozzá, még helyi idő szerint péntek este a Fox News hírcsatornának adott interjújában Trump elnök egy következő, Putyin és Zelenszkij közötti találkozó előkészítéséről beszélt, amelyen, ha szükséges, ő is részt venne. Az orosz-ukrán elnöki találkozó lehetőségét Trump egyébként még az alaszkai csúcs előtt felvetette.
Adódik a kérdés, mekkora esélyt lát egy orosz-ukrán elnöki találkozóra? Az előző években Putyin és Zelenszkij mindig talált rá okot, hogy végül ne legyen közvetlen elnöki szintű találkozó.
Az orosz-ukrán csúcsszintű tárgyalásokra szerintem most nagyobb esély van, mint bármikor az elmúlt években. Az amerikai elnök jelenléte nélkül ugyanakkor nehezen elképzelhető, hogy sikeres lenne egy orosz-ukrán béketárgyalás. Máshogy egyszerűen nem is lehet.
Ezért van szükség olyan közvetítőre, akit mindkét fél elfogad. Ez a személy pedig pillanatnyilag nem lehet más, mint Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke.
2022 tavaszán egyszer már közel került a megállapodáshoz Oroszország és Ukrajna, a béketárgyalások mégis megfeneklettek. Nem kell tartanunk attól, hogy ismét ezt a forgatókönyvet látjuk majd?
A következő napokban, hetekben nem szabad megismétlődnie, hogy az Egyesült Államok európai NATO-szövetségesei arra buzdítják Zelenszkijt, ne fogadjon el semmilyen ajánlatot. Ahogy arra a kérdésében utalt, Boris Johnson akkori brit kormányfő pontosan ezt tette 2022 márciusában az isztambuli, sikeresnek ígérkező orosz-ukrán béketárgyalásokat követően.
Maradt mozgástere Zelenszkijnek, hogy ismét nemet mondjon egy békeajánlatra?
Zelenszkij mostanra gyakorlatilag csapdahelyzetbe manőverezte magát. Nehezen tudom elképzelni, hogy a harcok lezárulta után egy elnökválasztáson ismét ő legyen a befutó. Vagyis, ha az elnöki székét meg akarja tartani, akkor abban érdekelt, hogy az Oroszország elleni háború minél jobban elhúzódjon. Ha viszont nem tesz lépéseket a béke érdekében, végül az ukrán társadalom fogja elsöpörni.
Arról nem is beszélve, hogy az országban szinte mindent behálóz a korrupció. A 2022 februárja óta példátlan tömeges tiltakozások éppen azért robbantak ki, mert az ukrán elnök környezetének korrupciós ügyeit kezdték vizsgálni a hatóságok, mire Zelenszkij a jogköreiket egy tollvonással elvonta. Az is beszédes, hogy a hazai és nemzetközi tiltakozások hatására az ukrán elnök kénytelen volt meghátrálni. Érdemes a közvélemény-kutatások számaira rátekinteni. A háború elején Zelenszkijnek még kilencven százalékos volt a támogatottsága, ma már távolról sem ez a helyzet. A korábbi főparancsnok, jelenlegi londoni nagykövet Valerij Zaluzsnij és a kijevi főpolgármester, a profi ökölvívóként világbajnok Vitalij Klicsko messze veri a népszerűségben a jelenlegi elnököt.
Milyen szerep juthat a béketeremtésben az Európai Uniónak? Egyáltalán osztanak lapot az öreg kontinensnek?
Nagyon árulkodó, hogy az európai vezetők a partvonalról figyelték az alaszkai találkozót, mert korábban elfűrészelték azokat a székeket, amelyeket oda lehetett volna tenni a béke asztalához.
Akkor persze az Európai Unió soros elnöki tisztét betöltő Magyarország kormányfőjét mindennek elmondták, de mostanra nyilvánvalóvá vált, hogy tárgyalások nélkül nem lesz béke, de még tartós fegyvernyugvás sem Ukrajnában.
Min múlhat a megegyezés Moszkva és Kijev között? Ahogy az alaszkai csúcs előtt erről sokat hallhattunk, valóban a területi kérdések rendezése a legfontosabb akadálya az ukrajnai békének?
Az orosz vezetők megnyilatkozásaiból kitűnik, Moszkva számára Ukrajna semlegessége és az ország demilitarizációja az elsődleges. Ha elfogadjuk az állítást, hogy a háború nem területszerzési céllal robbant ki, akkor ebből az következik, hogy a fegyverszünethez és a békéhez vezető úton nem a területi kérdés a legfontosabb.
Azt viszont fenntartom, hogy a béke végső soron nem azon fog múlni, hogy egyik vagy másik város kihez fog tartozni, a geopolitikai szempontok sokkal fontosabbak.
Miközben Trump és Putyin Alaszkában tárgyaltak, ellentmondásos hírek érkeztek a harctérről. Az előző napokban arról szóltak a hírek, hogy az oroszok 2022 óta a legnagyobb előretörést érték el a Donbászban, a találkozó napján viszont már arról hallhattunk, hogy az ukránok sikeres elllentámadást indítottak. Hogyan látja, van katonai megoldása a háborúnak?
A válaszom nem, egyértelműen nem. Az orosz-ukrán háborúnak nincs katonai megoldása, ez már 2022 óta világosan látható.
Ha viszont elfogadjuk, hogy a háborúnak nincs katonai megoldása, akkor nyilvánvaló, hogy a diplomáciai tárgyalás az egyetlen és elkerülhetetlen kapu a békéhez vezető úton. Vagyis nincs más megoldás, tárgyalni kell.
Az interjú a Magyar7 2025/32. számában is olvasható lesz.
