Német újságírókat is kitiltottak az EU-ból Brüsszel legújabb szankciós csomagjával
Az EU által Oroszországgal szemben a héten elfogadott, már 17. szankciós csomag részeként uniós állampolgárok is felkerültek a szankcionált személyek listájára, ezúttal két német állampolgársággal rendelkező újságíró is, akiket így Brüsszel – az unió területére való belépésüket megtiltva - gyakorlatilag kitiltott a saját országukból – számolt be nyilvánosan hozzáférhető adatokra hivatkozva több hírforrás, köztük a derstatus.at is.
A kitartás erény, az önkritika hiánya és az elhibázott döntések felülvizsgálatának elutasítása viszont politikai dilettantizmus. A jobbik esetben. Szándékosság esetén ugyanis hazaárulás.
Ennyit röviden az uniós szankciós csomagok margójára, amelyek sorában már a 17-et fogadták el a héten. Tegyük hozzá: konszenzusos döntéssel. Dacára annak, hogy a nehezen cáfolható számok egyértelműen azt mutatják: a szankciós háború elsődleges vesztese - legalábbis gazdasági szempontból biztosan - nem Oroszország, hanem az EU. De tegyük félre ezeket a tényeket, mivel az idézett hír most elsősorban nem erről szól.
A legújabb uniós szankciós csomag annak deklarált célja szerint elsődlegesen az orosz energiaipart célozza, illetve az uniós narratíva szerint, „káros tevékenységet kifejtő” személyeket is szankciós listára helyez. Ezeknek az érintetteknek az EU területén lévő vagyonuk befagyasztása mellett azzal is szembe kell nézniük, hogy megtiltják belépésüket az unió területére. Ennek a hozzáállásnak a logikáját, addig amíg az például orosz politikusokat és vállalkozókat vagy hasonló státuszú személyeket célzott, még érteni lehetett.
A gyakorlat persze időnként más. Akárcsak jelen esetben, az idézett hírforrás által említett két, német állampolgárságú, szabadúszó újságíró, Thomas Röper és Alina Lipp, esetében, akik az orosz-ukrán háború kitörése óta a helyszínről közölnek írásokat az ottani eseményekről, az európai fősodor hangvételétől eltérő megközelítésben. És úgy tűnik éppen ez a gond. Félreértés ne essék, kizárólagos igazságok és „független” nézetek csak a mesében léteznek, ám a véleménypluralitás tiszteletben tartása a sajtószabadság alapvetése kellene, hogy legyen. Persze ismét elvben.
Ezzel kapcsolatos meglátását az egyik szankciós listára helyezett újságíró, Alina Lipp, sommásan így foglalta össze: a véleményszabadság, a „szabad demokratikus Európában” végleg kimúlt. Sajnos, nehéz ellentmondani.
Sic transit gloria mundi – vagyis, így múlik el a világ dicsősége – tartja a mondás. Persze nem az EU dicsősége, hiszen az – ha volt egyáltalán – már régen a múlté. Brüsszelben pedig egyébként is aligha voltak olyan idők, amikor a mindenkori alázat – a hatalomgyakorlás helyett a szolgálat - szükségességére figyelmeztető mondat különösebb gyakorisággal forgott volna közszájon. Az elmúlás, jelen esetben és az EU vonzatában, inkább az ideák, az értékek eltűnését jelzi. Vagy pontosabban azt, hogy Brüsszelben már ezek látszatának fenntartása sem fontos.
Az a király viszont, aki még saját pucér ülepét sem tartja szükségesnek eltakarni, csak saját isteni mivoltában biztos, vagy őrült lehet. Tessék választani!
