Nem csökkent, hanem nőtt az Antarktisz jégtakarója 85 év alatt
Nem csökkent, ellenkezőleg, némileg nőtt az Antarktisz jégtakarója az elmúlt 85 év alatt – derült ki a koppenhágai egyetem (UCPH) Földtudományi és Természeti-erőforrás gazdálkodás tanszéke (IGN) által nemrégiben megvizsgált korabeli légi felvételekből és azokra alapozó megállapításokból, amelyekről több hírforrás, köztük a wattsupwiththat.com is beszámolt.
Az emberi tevékenységnek a klímaváltozásra gyakorolt állítólagos – tények szintjén mindmáig nem bizonyított, csak tézisekre hivatkozó - hatásának nagyhangú szószólóinak egyik kedvenc kommunikációs eszköze a sarkkörök jégrétegeinek „gyors tempójú” olvadásának emlegetése. Bár az ilyen végítélet hangulatú „jóslatok” nagy részét az elmúlt évtizedekben a tények rendszerint megcáfolták, a négyzetméternyi jégdarabokon egyensúlyozó „kétségbeesett” jegesmedvék és pingvinek képei továbbra sem koptak ki a világháló azon részeiről, ahol a hivatásos (és ezért nem is rosszul fizetett) és műkedvelő klímarettegők összeszedik napi apokaliptikus inspirációjukat.
Mivel a klímarettegést és hisztériát megalapozó példából jóval több van, mint amennyi szükséges, a teljesség igénye nélkül, ezúttal csak Bill Clinton volt amerikai elnök egykori alelnökét, a téma egyik kiemelt zászlóvivőjét említenénk. Al Gore-t, aki (feltételezhetően más jelentős a témával összefüggésben szerzett bevételei mellett) még Nobel-békedíjat is kapott „környezetvédelmi aktivistaként”, és aki még a múlt század kilencvenes éveiben rezzenéstelen (és inkább Oscar díjat érdemlő világfájdalmat tükröző) arccal jelentette be: tíz éven belül az Északi-sarkon nem marad majd jég és a Déli-sarkon is jelentősen megfogyatkozik.
Na, de tényleg inkább az új ismeretű tényekről. Az említett dániai egyetem vonatkozó kutatásából, konkrétan újonnan előkerült 1937-s keltezésű légi felvételek és az elmúlt évtizedek, illetve aktuális felvételek összehasonlításából, ismételten bebizonyosodott, hogy a Déli-sark jégtakarója a 85 évnyi időszak alatt, nem, hogy nem zsugorodott, hanem stabil maradt, és a kétezer kilométernyi partvidéken a növekvő hócsapadéknak köszönhetően némileg még nőtt is.
Rámutatott: az 1937-ben készült 2200 norvég légi felvételből 130-at használtak a kutatás során, s azokat további 165 – 1950 és 1974 között készített - ausztráliai légi felvétel felhasználásával, valamint újkori műholdfelvételekkel összehasonlítva készítették el a jéghegyek változásának 3D rekonstrukcióját.
Megállapította: a jégtakaró áramlásának gyorsasága nem változott. Bár voltak jéghegyek, amelyek átmenetileg – 10-20 éven át – vékonyodtak, azok többsége stabil maradt és hosszabb időtávot tekintve még vastagodtak is, ami azt jelzi, hogy a jég rendszere egyensúlyban van.
