Nehezebb boldogulni? - A Roma Kultúra Világnapján
1971. április 8-án ült össze először a roma világkongresszus. A különböző cigány népcsoportokat képviselő jelenlévők elhatározták, hogy a jövőben folyamatosan együttműködnek és a nemzetközi közéletben közösen lépnek fel. Döntés született a cigányság nemzeti jelképeiről is. Elfogadták a zászlójuk formáját, döntöttek a himnuszról és az Opre Roma! – „Fel, cigányok!” jelmondatról.
Az esemény tiszteletére az ENSZ a Roma Kultúra Világnapjává nyilvánította április 8-át, a cigányság pedig legfontosabb „nemzeti” ünnepeként tartja számon.
A Roma Világnap alkalmából egy Indiában és a Balkánon élő népszokást élesztettek fel, illetve vettek át a világon szétszórva élő cigány közösségek: közösen egy közeli folyóhoz vagy patakhoz zarándokolnak, ahol énekszó és zene mellett koszorúkat, virágokat, virágszirmokat és úszó mécseseket bocsátanak a vízre.
A Roma Kultúra Világnapja alkalmából olyan felvidéki roma származású hölgyet, Besnyei Júliát kérdeztünk, aki büszkén vállalja gyökereit. Felvidéki magyar romaként az utóbbi időben azon munkálkodik, hogy közelebb hozza a két kultúrát egymáshoz. Így született meg tavaly a "Ismerj meg, fogadj el!'' címmel a roma tehetségek első szemléje Felvidéken, mely nem várt sikert aratott.
Szívügye a szociálisan nehéz helyzetben lévő gyerekek megsegítése, ,,Nemzeti szemléleti befogadási program az óvodák részére''elnevezésű program keretén belül látja el szociális segítő és szülői asszisztens, illetve családsegítő feladatait, belelátva így a roma családok alapvető gondjaiba. Tavaly nyáron éppen ezért jótékonysági tábort szervezett ezeknek a gyerekeknek.
Ezen felül az írással is foglalkozik, novellái sikert aratnak a közönség körében, a Magyar7 Előretolt helyőrség című mellékletében is olvashatták egyik szerzeményét.
Érezted valaha, hogy hátrányosan különböztetnek meg a származásod miatt?
Én,a származásomat tekintve „vegyes” családban nevelkedtem. Édesanyám roma származású volt, míg apukám magyar nemzetiségű. Így mindkét kultúrába módomban állt betekinteni és magamévá tenni azt. Gyermekkoromban sosem éreztem hátrányt a faji hovatartozásom miatt. A környezetem, barátaim, pedagógusaim nagy szeretettel vettek körül és magukkal egyenrangú társként kezeltek.
Felnőttként viszont, már teljesen másként állt hozzám a társadalom. Megmutatkozott ez egy-egy munkahelyemen, ahol sokkal többet kellett bizonyítanom romaként, mint átlagemberként. Kemény, kitartó munkával azonban kivívtam a kollégáim tiszteletét, s úgy érzem, elfogadtak.
Mit jelent Szlovákiában két kisebbséghez tartozni?
Magyarnak lenni számomra épp oly büszkeség, mint romának lenni! A társadalomnak, legyen az határon belül, vagy határon túl, mindig is voltak és lesznek is előítéletei a kisebbséggel szemben. Az én véleményen az, hogy meg kell tanulnunk kezelni bizonyos helyzeteket, és az esetleges megkülönböztetés, kirekesztés ellenére is haladni a kitűzött céljaink felé, nem törődve mások véleményével. Magunkat és a bennünk élő eszméket erősítsük, ne a környezetünktől várjuk azt. Így sodorhat minket az élet bárhova, megálljuk helyünket romaként is.
Mit gondolsz, mennyire változik a társadalom megítélése a romákat illetően?
Az évek előrehaladtával is tapasztalhatunk előítéleteket a romákkal szemben. Gyakran találkozom jól képzett, magas pozíciót betöltő roma személyekkel, akik nem merik vállalni cigányságukat, születésük okozta hátrányos megkülönböztetés miatt. Szégyellik népüket, s mindazt, ami a köztudatban a cigány szóhoz, mint pejoratív kifejezéshez kapcsolódik. Egy hazában él roma és magyar, de mégis sokat kell dolgozzunk még mindig a békés együttélés érdekében mindkét részről.
Hogyan neveled a gyermekeidet? Mennyire tartjátok a roma hagyományokat?
A gyermekeimet arra nevelem, hogy sose felejtsék el, honnan jöttek és legyenek büszkék gyökereikre. A roma hagyományokat magunkhoz mérten gyakoroljuk, és próbálunk minden alkalmat megragadni arra, hogy kultúránk szépségét, színességét másoknak is megmutathassuk, így állítva méltó emléket nagyjaink előtt, útmutatást adva a jövő nemzedékének.
Cserélnél-e bármiben az életedben?
Ha újra születhetnék, akkor is pont ide és pont akkor szeretnék világra jönni, amikor valójában napvilágot láttam. Szeretem az életemet, szeretem önmagamat, úgy ahogy vagyok, romaként! Szívemben, személyiségemben őrzöm népünk öntudatát és kultúráját.
