„Navalnij ütőkártya Putyin és a Nyugat között zajló geopolitikai játszmában” – Ez történik most Oroszországban

Január 17-én Alekszej Navalnij orosz ellenzéki aktivista visszatér Oroszországba, ám már a határellenőrzésnél letartóztatják, mert felfüggesztett börtönbüntetése miatt nem hagyhatta volna el Oroszországot. Két nappal később egy videót tesz közzé egy állítólag Putyin tulajdonában álló fekete-tengeri kastélyról. A videót több mint százmillióan nézik meg. Január 23-án tízezres szimpátiatüntetések kezdődnek Oroszország-szerte, a hét elején pedig letöltendőre változtatják Navalnij felfüggesztett börtönbüntetését, 2 év 8 hónapot szinte biztosan rács mögött lesz – feltételezhetően egy szibériai büntetőtáborban. Mi történik most Oroszországban?

Kicsit másképpen látom a dolgokat és más az én olvasatom, mint a fősodornak.

Ennek a harcnak több szintje van: az egyik, hogy az utcán most tüntetnek. Egy másik pedig az, hogy hatalmi harc dúl a Kreml körüli oligarchák és politikai csoportok között. De arról se feledkezzünk el, hogy a mostani kiélezett helyzetben Oroszországra még nagyobb nemzetközi nyomás nehezedik. Adott tehát a társadalom egyes szegmenseinek növekvő elégedetlensége, a belső hatalmi harc éleződése és a növekvő geopolitikai turbulencia.

Miért éppen most csúcsosodik ki mindez?

Mindenekelőtt azért, mert az alkotmány tavalyi módosításával lezárult az orosz fejlődés posztszovjet szakasza, befejeződött a Vlagyimir Putyin nevével fémjelzett politikai rendszer kiépítése és megkezdődött az utódlással nehezített politikai átmenet korszaka. Ehhez járul, hogy

Van azonban a most zajló oroszországi eseményeknek egy szociális aspektusa is: Oroszországban pár éve gazdasági stagnálás, majd visszaesés tapasztalható, az orosz emberek ma rosszabbul élnek. Mindezek az okok összeadódnak. 

2024-ben elnökválasztást tartanak Oroszországban. Lát összefüggést a mai események és aközött, hogy Oroszországban megkezdődött a versengés a választások előtt?

Mint már említettem, annak, hogy az események éppen most kulminálnak, alapvetően ez az oka. 2024-ben lejár Putyin mandátuma, ami ugyan most újabb két ciklussal meghosszabbítható, erről alkotmánybírósági döntés született, vagyis Putyin akár 2036-ig is hatalmon lehet. Én azonban kizártnak tartom, hogy ilyen sokáig elnök szeretne lenni. Megkezdődött tehát egy politikai átmenet, ami már önmagában is bizonytalan helyzetet eredményez. Ilyen esetben természetes, hogy bizonyos belső erők Putyin távozásával is meg szeretnék tartani a pozícióikat, és ennek érdekében elkezdődött a helyezkedés. De az is logikus, hogy aktivizálódnak a külső erők is, amelyek megpróbálják kihasználni a helyzetet arra, hogy az érdekeiknek megfelelőbb forgatókönyv szerint történjen meg ez az átmenet. 

Mik a nyugati érdekek?

Az Egyesült Államok számára például kedvezőbb lenne, ha Putyinnál „kezelhetőbb”, a Nyugat irányában nyitottabb, liberálisabb vezető kerülne hatalomra Oroszországban. Putyin számukra túl szuverén, túl konzervatív, és túl sok aggályt jelent. 

Az elmúlt napokban több mint száz városban voltak tüntetések Oroszország-szerte. A hatalom nagyon keményen és olykor durván lépett fel a tüntetőkkel szemben. Putyinék elvesztették a türelmüket?

A hatalom valóban kemény, és sokszor durvaságba hajló módszereket alkalmazott az utcára vonuló emberekkel szemben. Annak ellenére vélem így, hogy a tüntetések a járványhelyzet miatt nem engedélyezettek. Formálisan tehát jogos a fellépés, tudjuk azonban jól, hogy ez most sokkal inkább politikai döntés.

Az, hogy elemzőként hatalomtechnikai szempontokat emlegetek, természetesen nem jelenti azt, hogy magánemberként ne ítélném el morálisan, ha valakit az utcán megvernek. 

Ebben a zavaros helyzetben jutott el oda a hatalom, hogy ez már nem megengedhető, és Navalnijt letöltendő börtönbüntetésre kell ítélni? 

Navalnij ütőkártya abban a geopolitikai játszmában, amely Oroszországban és a Nyugat között zajlik. Putyinék most úgy ítélték meg, hogy „ki kell vonni a forgalomból”, mert zavart okozhat a politikai átmenetben. Ne felejtsük el, hogy Navalnij a Kreml-körüli oligarchákkal és erőcsoportokkal is „játszik”. Putyin számára ebben is van veszély. A hatalom tehát úgy ítélhette meg, hogy az ellenzéki aktivista félreállítása ebben a helyzetben még mindig a kisebbik rossz.

Ezzel a forgatókönyvvel miért nem számolt Navalnij?

Az lett volna a meglepő, ha nem tartóztatják le. Ha ez így történt volna, azzal valaki nagyon megkeverte volna a kártyákat, és Navalnijéknak elő kellett volna venni a B-tervet. Már, ha volt ilyen.

Ha számolt is ezzel a forgatókönyvvel, nehéz azt elképzelni, hogy „bevállal” 2 év 8 hónapot egy szibériai büntetőtáborban.

Navalnij vélhetően azzal számol, hogy az elégedetlenség növekszik, a hatalom enged, és abból a 2 év 8 hónapból azért kevesebb lesz. Ráadásul ő most sokak szemében mártírrá válik, és ez megemeli a politikai súlyát. Cinikusan hangzik, de ne „civil” fejjel gondolkodjunk.

Ő hatalomra akar kerülni, ha nem is most, majd akkor, amikor Putyin lelép a színről. Meg akarja buktatni Putyint, és akik őt segítik, szintén ezt akarják. Ennek a célnak az érdekében cselekszik. Az, hogy majd az „orosz Mandelaként” szabadulhat a börtönből, még kimondottan jól jöhet a számára. Jól látszik, hogy Navalnij és csapata nem rögtönöz, hanem előre átgondolt lépéseket tesz. 

A 2024-es elnökválasztás idején Navalnij ismét szabadlábon lesz. Nem nehéz azonban elképzelni, hogy akár újabb ügyeket is elővehetnek ellene. Például az egyik legsúlyosabbat: hogy külföldi titkosszolgálatokkal működött együtt, vagyis a hazaárulás vádját. Erre mennyi esély van?

Navalnij már újra bíróság előtt áll. Az orosz ellenzéki vezetőt egy második világháborús veterán ellen elkövetett becsületsértéssel vádolják. Ezek után tehát már semmit nem zárnék ki, mégis úgy látom, hogy a hazaárulás inkább csak a hatalom kommunikációjának az eleme. És meglehetősen hatásos eleme. Az orosz társadalom nagy többsége konzervatív, sokaknak nem tetszik, hogy Navalnij és alapítványa átad egy 35-ös listát Joe Bidennek arról, hogy Putyin környezetéből kire vessenek ki szankciókat. Ezt az oroszok többsége valóban hazaárulásként értelmezi. Fontos hangsúlyozni ugyanakkor, hogy ne nyugati fejjel próbáljuk megérteni ezeket a folyamatokat, Oroszország teljesen más történelmi fejlődésen ment keresztül, mint például Nyugat-Európa. 

Ha csak nyugati sajtóban követtük figyelemmel az elmúlt napok eseményeit, úgy gondolhatjuk, hogy Navalnij nagyon népszerű figura az orosz emberek körében. A felmérések azonban azt mutatják, hogy személyénél sokkal népszerűbb a tevékenysége, az a harc, amit a korrupció ellen indított el.

A nyugati sajtóból valóban gyakran úgy tűnik, mintha Putyin holnap megbukna. Erről szó sincs.

Ez a kettő egyszerre veszélyes lehet a hatalomra, önmagában a hatalomellenesség azonban nem fog „forradalomhoz”, Putyin bukásához vezetni. A jelenlegi helyzetet Putyinék – ha kisebb sérülésekkel, imázsvesztéssel is, de – tudják kezelni. De térjünk vissza Navalnij népszerűségéhez: az ellenzéki aktivista annyit mindenképpen elért, hogy most már ismerik. Korábban ez nem volt egyértelmű. A Levada Központ, amely nem egy Kreml-párti szociológiai intézet, azt hozta ki, hogy jelen pillanatban Navalnij nézeteivel maximum az oroszok 20 százaléka ért egyet, 50 százaléka azonban kategorikusan ellene van. Arra a kérdésre pedig, hogy elnöknek elfogadnák-e, mindössze kettő százalék felelt igennel. 

Mi tulajdonképpen Navalnij programja?

Nem tudjuk. Erről egyelőre nem árult el túl sokat – még véletlenül sem. Annyit mond csupán, hogy Putyin tolvaj, a rendszer korrupt, és hogy Putyinék gyilkosok, mert meg akarták őt mérgezni. Egyáltalán nem vázolta fel, hogy milyen Oroszországot képzel el. Ez véleményem szerint politikájának nagy hiányossága. 

A nagy kérdés az, hogy ebből a viszonylag alacsony támogatottságból a jövőben (mondjuk 2024-ig) hogyan lesz több? Támogatottságában beállhat-e valamiféle fordulat?

Bizonyára növekedni fog, de nem számottevően, hiszen a népszerűségének emelkedésével párhuzamosan növekedni fog az elutasítottsága is. Leegyszerűsítve: az egyik oldal mindig azt fogja mondani róla, hogy hazaáruló, a másik pedig, hogy a rendszer- és hatalomváltás szimbóluma.

Ha Putyinék beengedték volna Navalnijt a rendszeren belüli ellenzék sorai közé, kisebb veszélyt jelentett volna számukra?

Egyértelműen, de ez a hajó már elment. A rendszer most mártírt és szimbólumot csinál belőle, és ezzel együtt valódi politikust. Ez minden bizonnyal erősíteni fogja, de ez még nem hoz áttörést. Ma legalábbis így tűnik.

A tüntetéseket felfüggesztik – jelentette be Navalnij stábja. Arra hivatkoznak, hogy túl sok embert tartóztattak le, így nem tudnak újabb megmozdulásokat szervezni. Mi várható a következő hónapokban?

Tavaszra ígérik a folytatást. Ne felejtsük el azonban, hogy szeptemberben parlamenti (Duma) választások lesznek, ezért

Persze, nem azonnal. Így történt a tíz évvel ezelőtti komoly tiltakozások után is.

Végezetül essen szó Navalnij tavaly nyári megmérgezéséről is! Ismerjük jól a putyini és a navalniji narratívát: az egyik azt mondja, hogy az ellenzéki aktivista magát mérgezte meg, a másik pedig azt, hogy az orosz titkosszolgálat akarta eltenni láb alól a „kellemetlenkedő” Navalnijt. Az orosz társadalomban hogyan csapódott le ez az egész ügy? 

Az orosz emberek egyik fele azt mondja, hogy semmiféle mérgezés nem volt. Ennek a csoportnak egy nagy része ráadásul azt is mondja, hogy Navalnij megérdemelte, amit kapott, és ki kell vonni a forgalomból. Annyira átláthatatlan ez az ügy, hogy nem is véletlen, hogy két szélsőséges értelmezése van ennek a történetnek. Aki szimpatizál Putyinnal, az a hatalom narratíváját fogadja el, aki pedig nem, az azt mondja, amit Navalnij és az őt támogatók.

És mit mond a külpolitikai újságíró és elemző?

A jelenleg rendelkezésre álló információk alapján biztosan csak annyit, hogy Navalnijt megmérgezték, ám az igazi kérdés az, hogy ki. Ami azt illeti, Navalnij elég rosszul nézett ki, nagyon úgy tűnt, hogy az omszki kórházban megmentették az életét. Szóval én egy pillanatig sem vonom kétségbe a mérgezés tényét. Azt azonban, hogy erre Putyin adott volna utasítást, nem látom logikusnak.

De akkor ki más, ha nem Putyin?

Mint ahogy említettem, ami most történik, az szerintem egy belső hatalmi, és egy nagyhatalmi játszma kontextusában értelmezhető igazán. Ez egy sokszereplős játszma. Éppen ezért úgy gondolom, hogy Putyinon kívül is vannak bőven olyan erők, amelyeknek Navalnij szúrja a szemét. Több információ kell ahhoz, hogy ennél többet állíthassunk.