Mosolyogva a szakadék felé

A francia elnök által feldobott kő nagyot csobbant (hogy t. i. az Európai Unió két-három év múlva meghalhat), de vissza is hullott Emmanuel Macron fejére, hiszen neki is döntő szerepe volt a siralmas állapotok kialakulásában. Az elhíresült Draghi-jelentés már ennél komolyabb jelzést küldött, feltárva az Unió gazdaságának gyengeségét és betegségét. A jelentés (amelyet az EB elnöke rendelt meg) ismertetését azonban agyafúrtan a választások utánra halasztották, hogy véletlenül se alakuljon ki vita, ami „megzavarhatta volna” a választók agyát. Pedig ez a jelentés – azon túl, hogy rámutat a bajok gyökerére – nem kínál követhető megoldásokat, hanem mereven tartja magát ahhoz az ideológiai irányvonalhoz, amelyet az Európai Bizottság erőltet. Leginkább úgy tűnik, mint egy jó diagnózis, ám az orvos rosszgyógyszert írt fel. 

Aztán lett volna még egy helyzetelemzés, amelyet az Európai Tanács soros elnöki tisztét betöltő magyar miniszterelnök ismertetett az Európai Parlamentben a múlt hét elején. Kár, hogy a parlamenti többség oda sem figyelt, és a helyzet komolysága ellenére Magyarország-ellenes cirkusszá, a megszokott boszorkányüldözéssé züllesztette a tanácskozást.

Samuel Furfari, az energia-geopolitika professzora egy rövid tanulmányban „az EU energiajövőjének téves látomásaként” értékeli a Draghi-jelentést. „Ha ezeket az ajánlásokat elfogadják, tovább gyengítik az EU gazdasági életképességét és energiabiztonságát, miközben a globális kibocsátást csak minimális mértékben érintik” – írja Furfari.

Tegyük mindjárt hozzá, nagyon valószínű, hogy a jelentést Ursula von der Leyen eszközként használja fel a Green Deal hatókörének kiterjesztésére, és igazolja azt a célt, hogy 2040-re 90 százalékkal kell csökkenteni a CO2-kibocsátást.

Draghi kerüli az üres szóvirágokat, és aggódik az európai ipar leépülése miatt, ha tovább erőltetik az elhibázott klímapolitikát. A jelentés hangsúlyozza, hogy az uniós vállalkozások továbbra is kétszer-háromszor magasabb villamos-energia-árakkal szembesülnek, mint az USA-ban, a földgázárak pedig négyszer-ötször magasabbak. 

Draghi azonban ahelyett, hogy levonná a következtetést az európai energiapolitika hiányosságaiból, az erőltetett zöld átmenetre való törekvésében rendíthetetlen marad. Az EU elhibázott kivonulása az atomenergiából (amit a németországi erőművek politikai bezárása is szemléltet) nagy szerepet játszott a a villamosenergia-árak megugrásában és az orosz gáztól való függésben. A jelentés ahelyett, hogy ezt a hibát kijavítaná, szinte kizárólag a megújuló energiaforrások elterjesztésének felgyorsítására ösztönöz. Úgy tűnik, Draghi a Bizottságot követi. 

– fogalmaz a jelentés kritikusa.

A Draghi-jelentés – számos uniós dokumentumhoz hasonlóan – állandósítja a 100%-ban megújuló energiarendszerre való gyors és könnyed átállás mítoszát, írja Furfari. 

E perspektíva figyelmen kívül hagyja a fizika és a közgazdaságtan alapelveit. Az energiaátmenetek bonyolult és hosszadalmas folyamatok, amelyek több évtizeden ívelnek át.

Összegezve: a Draghi-jelentésnél alaposan kilóg a lóláb, és teljesen egyértelmű, hogy a megrendelő (a Bizottság és Von der Leyen) „ízlését” tükrözi. Annál is inkább, mivel az általa is szorgalmazott radikális lépések megtételéhez szerinte egyetlen út vezet: az EU-nak a következő ötéves ciklusban 750-800 milliárd eurónyi befektetésre lenne szüksége ahhoz, hogy utolérje az USA-t és Kínát az innováció, a digitalizáció és a technológiai fejlődés terén, amit „természetesen” kölcsönnel, vagy a polgárok zsebébe nyúlva kell fedezni.

A gazdasági tippek mellett azonban a végtelenségig ragozott „recepteket” is ajánlja a Draghi-jelentés, amely szerint az EU haladásának legnagyobb akadálya

ami gátolja a gyors és hatékony cselekvést. A jelentés a minősített többségi szavazás szélesebb körű alkalmazását javasolja. Vajon miért nem meglepő ez a világmegváltó ötlet? Aki ismeri Draghi múltját, ezen már meg sem lepődik.

Az EB mindeközben olyan döntéseket hoz, amelyek nemhogy előre vinnék az európai gazdaságot, hanem elszigetelik. Az alapiskolás gyerekek is tisztában vannak vele, hogy a fejlődés alapvető követelménye a verseny. A versenyképesség.

Ennek adott egy nagy pofont az a radikális döntés, amely az EB elnöke, Ursula von der Leyen nevével fog bevonulni az Unió fekete krónikájába, s amely teljesen figyelmen kívül hagyta a vétójogot, de még a többségi szavazást is.

A kínai elektromos gépkocsiimporttal szembeni büntetővámokat a 27 tagállam közül tíz ország (Olaszország, Franciaország, Lengyelország, Hollandia, Írország, Lettország, Litvánia, Észtország, Bulgária és Dánia) támogatta, öt ország ellene szavazott (Németország, Magyarország, Szlovénia, Szlovákia és Málta), míg hat tartózkodott (Belgium, Horvátország, Csehország, Görögország, Spanyolország és Ciprus). És ilyen esetben jön a jolly joker, aki a Bizottság elnöke. Hol itt a konszenzus? Hiába könyörögtek a német autógyártók, Ursula von der Leyen – német létére – adott egy övön aluli ütést a német és ezzel az európai iparnak.

A magyar elnökség álláspontját és terveit ismertető Orbán Viktor beszéde alatt a kamera a strasbourgi plenáris ülésen részt vevő képviselők mellett többször mutatta az EB elnökét (és a mellette ücsörgő szekundánsát, Marek Šefčovičot).

Von der Leyen mint egy szobor, a gondolatok nyomát sem tükröző arckifejezéssel ült a helyén. Láthatóan arra koncentrált, mit fog mondani, hogyan próbálja lejáratni Orbán Viktort. Hiszen a hölgyet a tények és az érvek jottányit sem érdeklik, csak azt a mantrát szajkózza körbe-körbe, amit elvárnak tőle a (természetesen nem létező) háttérhatalom urai.

Kár, hogy a magyar elnökség konkrét javaslatai nem érték el a hölgyek és urak többségének az ingerküszöbét, és a konstruktív hozzáállás helyett ismét egy olcsó politikai kabaré színtere volt a strasbourgi ülésterem.

Orbán Viktor ezúttal is elegánsan szedte ízekre a liberálbolsevik brüsszelitákat. A magyar miniszterelnök természetesen nem öncélúan ostorozta őket, de megoldásokat kínált a magyar elnökség részéről. Merthogy a patrióták valóban a szívükön viselik Európa sorsát, ellentétben ezekkel, akiktől ideje lenne megszabadulni, ha még maradt Európában az egészséges életösztönnek egy csírája.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2024/42. számában.