Megannyi szobor őrzi Edvard Beneš emlékét
A legaktívabb, amerikai szobordöntögetős woke-ista időszakban is jártam Brüsszelben. Furcsállottam, hogy a város szép számban növekvő, a fehértől eltérő bőrszínű lakossága, az Atlanti-óceán túlpartján látott mintától felbuzdulva nem esett neki II. Lipót lovasszobrának, pedig lett volna miért. A Kongó Szabadállamban elkövetett kegyetlenkedések áldozatainak számát 3 és 30 millió közé teszik, de hát a vélelmezett alsó határ is majd' Szlovákia lakosságának fele.
Vadkerty Katalin történész a felvidéki magyarság második világháború utáni hányattatásait összegző, a magyar mellett szlovák nyelven is elérhető A kitelepítéstől a reszlovakizációig című "nagykövében", annak előszavában azt írja,
Ily módon kétségkívül ide sorolhatjuk az Edvard Beneš által aláírt, de az egész korabeli cseh-szlovák elit által támogatott deportálásokat is, még ha a közvetlen vagy közvetett halálos áldozatok száma nem is közelíti az olyan nagypályás európai mészárosokat, mint Lenin, Sztálin, Hitler, vagy éppen a bevezetőben említett II. Lipót, de a német–cseh történészek közös bizottsága szerint a teljes halálozás a deportálások alatt kb. 15 000–30 000 fő lehetett, azaz egy komáromnyi ember…
Az imént felsoroltak közül, Hitlert kivéve, a többieknek a mai napig vannak köztéri szobrai a posztszocialista térségben, a véreskezű II. Lipótnak pedig birodalma maradékának fővárosában.
Ha Csehországban járunk, azt láthatjuk, a legalább 41 ezer felvidéki magyart csehországi kényszermunkára hurcoló, 89 660 magyart "lakosságcserélő", mintegy 3 millió németet szülőföldjéről elűző Edvard Benešnek bizony szép számmal találhatók köztéri szobrai, de még Londonban is emléktábla mutatja, hol lakott.
Az ország fővárosában, szülőfalujában, végső nyughelyén... hirdetik "ércénél maradandóbban" e "kiváló államférfi" emlékét.
Prágában, ha a Lorettói téren járunk, a külügyminisztérium épülete előtt nem tudjuk nem észrevenni Beneš szobrát. 2005. május 16-án felállított bronz szobor Edvard Beneš alakját ábrázolja; a bronz másolatát Petr Dvořák öntötte az eredeti, Karel Dvořák által még Beneš életében készített mintáról. A szobor a közteret formáló reprezentatív környezet része.
Az ország második legnagyobb városa, Morvaország központja, Brünn sincs Beneš-szobor nélkül. Itt a Masaryk Egyetem Jogtudományi Kara előtt áll ugyanannak a szobornak a mása, amely Prágában is.
Kožlanyban, Beneš szülővárosában emléktábla és büszt, valamint 2008-ban átadott helyi emlékmű található, ennek átadásán Václav Klaus akkori cseh elnök is részt vett. A helyiek nagyon szeretik településük jeles szülőttét, az emlékműre 360 ezer cseh koronát dobtak össze. Mivel azonban az összköltség félmillióra rúgott, a többit városi költségvetésből, illetve a kulturális tárca támogatásából egészítették ki. Három a magyar igazság: itt ugyanaz a szobor áll, mint Prágában és Brünnben.
A komlótermesztéséről ismert Žatec egy büszttel emlékezik a néhai elnökre. A szobrot 2007-ben emelték, a volhíniai csehek utódainak adakozásából. Beneš volt az, aki 1947-ben elérte, hogy visszatérhessenek Ukrajnából.
Český Krumlovban 2004-ben helyezték el az elnök mellszobrát, de azt rövid időn belül megrongálták. Nem magát a szobrot, hanem az azon levő német nyelvű szöveget. Ha a Růže hotelben száll meg, a szobor előtte található.
Szlovákiában Kassán, a Jakab-palota falán elhelyezett emléktábla arra emlékeztet, hogy Beneš 1945-ben itt székelt.
Londonban, a 26 Gwendolen Avenue-n 1978-ben elhelyezett "kék tábla" azt rögzíti, hogy Beneš ott élt.
