Másfél évtizede semmisítette meg a NATO a nagy mesterséges folyót Afrikában
Az idén már másfél évtizede, hogy az úgynevezett „arab tavasz” történéseinek eseményfolyamata részeként a NATO beavatkozott a Moammer Kadhafi vezette líbiai kormány megdöntését eredményező történésekbe és a térséget máig tartó polgárháborús állapotok kialakulásának részét alkotó katonai beavatkozás keretében lebombázta a helyi rezsim egyik nagy projektjét a Líbiában megvalósítani tervezett mesterséges folyót is, amely tervezői szerint óriási változásokat hozhatott volna az övezet mezőgazdaságában is – számolnak be a térség geopolitikájával foglalkozó szakportálok.
A több évtizedes tervezésre visszatekintő líbiai megaprojekt bejelentett célja az volt, hogy a térség földalatti vízkészleteinek felhasználása által a Szahel-övezet egy részét úgymond zölddé tegyék, vagyis emberi és mezőgazdasági célú felhasználhatóságát jelentősen kiterjesszék.
A projektre vonatkozó tervekkel már az amerikai központi hírszerzés, a CIA egy nemrégiben feloldott titkosítású, még 1987-ben keltezett jelentése is foglalkozott, a tervet úgy jellemezve, mint amely lehetőséget ad az ország állandó vízellátásának megteremtésére, aminek következtében csökkenhet a térség külföldi élelmiszerimportja.
A részben már a megvalósítás szakaszában lévő projekt további kivitelezése 2011-ben állt le, amikor a NATO közbeavatkozása során a csővezetékrendszer már meglévő részeit, valamint a Brega városában lévő csővezeték előállító üzemet is lebombázták. az azóta polgárháborús állapotok által sújtott országban nem merült fel az egykori megaprojekt folytatásának valós lehetősége.
Bár a NATO líbiai beavatkozásának hivatalos okaként annak idején a regnáló rezsim és a felkelők közti harcokat és azok következményeit jelölték meg hivatalos nyugati források, a téma azóta is megosztónak számít. Ezt jelzi, hogy még olyan fősodrú források is, mint a wikipedia is úgy fogalmaz, hogy a beavatkozásban: „közrejátszhatott Líbiának az európai bankrendszerre való egyre növekvő befolyása is.”
Hozzáteszik: „ennek emblematikus példája a Goldman Sachs bankház ügye, a náluk kezelt Líbiai olajvagyonnal. A cég milliárdos összeget invesztált bajban lévő európai bankokba, mint a francia Societé Generale vagy az olasz Unicredit bank, mely befektetések értékük 98%-át elveszítették. A kár megtérítéséről folyó tárgyalások során egy ideig olyan megállapodás látszott körvonalazódni, hogy a Goldman Sachs, többségi tulajdona a líbiai kormány kezébe kerül. Hasonló történet játszódott le Franciaországban is, amikor a Societé Generale 50 milliárd dollárt vesztett a Kerviel ügyön, és végül a líbiai olaj alap pénzéből mentették meg, mely manőver szintén nagy veszteséggel járt Líbia számára.”
