Másfél évnyi kutyakomédia
Eltért az eddigi gyakorlattól az Európai Bizottság elnöke, és nem utazott november utolsó napján személyesen Budapestre a magyar helyreállítási terv elfogadásának bejelentésére. Igaz, Von der Leyen akkor szokott utazgatni, ha személyesen akarja közölni a jó hírt, hogy pénz áll a házhoz. Az utazás elmaradásának okait nem indokolták meg, csupán annyit közöltek, hogy a Bizottság elnöke nem köteles a helyszínen megtenni a bejelentést.
Von der Leyen helyett Valdis Dombrovskis alelnök jelentette be, hogy a Bizottság elfogadta a magyar helyreállítási tervet (5,8 milliárd euró), amely az egyik legjobb, ha nem a legjobb, de azt is közölte, hogy a források lehívását feltételekhez kötik. A hétéves költségvetésből 7,5 milliárdnyi keretet felfüggesztenek. Ez három operatív program 65 százalékának a parkoltatását jelenti, ami a teljes összeg 30 százaléka. A kohéziós járandóság természetesen nem vész el, csak a strukturális alapok merítésének lehetőségéhez még jó néhány elvárást teljesíteni kell. Pontosan 27 teljesítendő akadályt („szupermérföldkövet”) állítottak fel Brüsszelben.
Miért is nem lepődtünk meg? Mert tudtuk előre, hogy így lesz. A másfél éve tartó, ócska cirkuszi előadás nem érhet véget nívós drámai véggel vagy valamiféle happy enddel.
Bár Brüsszel váltig tagadta az összefüggést, tavaly júliusban Von der Leyennek már megvolt a budapesti járatra való jegyfoglalása, az utat mégis lefújták, mert a magyar parlament elfogadta a Brüsszel szerint „a szexuális kisebbségeket súlyosan diszkrimináló” gyermekvédelmi törvényt. A pofonnak is beillő „jogállamisági” eljárást pedig (természetesen egészen véletlenül) a magyarországi parlamenti választások, az újabb Fidesz-győzelem után két nappal jelentették be.
Brüsszel és Budapest között az európai uniós források kapcsán azóta három témában folytak a tárgyalások. Az egyik a Magyarországgal szemben az országgyűlési választásokat követően indított jogállamisági, ún. kondicionalitási eljárás. Ezt a kérdést kapcsolta össze Brüsszel a helyreállítási alapról szóló tárgyalásokkal és a Magyarországnak az uniós szerződés szerint, a hétéves operatív programokon keresztül járó kohéziós források kifizetésével.
A támogatás kifejezést azért is kerüljük, mert a kohéziós pénzek nem valamiféle adományok (mint azt az ellenzék szereti ordibálni, hozzátéve, hogy enélkül bedőlne az ország gazdasága), amiket a Mikulás bátyuska hoz, hanem azoknak az országoknak járnak, amelyek az uniós csatlakozáskor megnyitották a piacaikat a gazdagabb nyugat-európai országok előtt. (Amit a „nagyok” a mai napig maximálisan kihasználnak.) Helyénvalóbb tehát a járandóság kifejezés használata. Ezért is hívják felzárkóztatási forrásnak.
Amikor a kondicionalitási eljárást megindították Magyarországgal szemben, a Bizottság leszögezte, hogy a helyreállítási alapról és a Magyarországot megillető kohéziós források kifizetéséről csak akkor indulhat meg a tárgyalás, ha Magyarország eloszlatja Brüsszel „jogállamisági aggályait”.
Az eljárás indítását követően a magyar kormány és a Bizottság között hónapokon át tartó tárgyalássorozat kezdődött, amelynek az eredménye az lett, hogy Magyarország vállalta, megvalósít egy 17 pontból álló, a Bizottság által is elfogadott jogállamisági, korrupcióellenes intézkedési csomagot. A javaslatcsomagból az elmúlt hetekben törvények sora született, amelyeket a magyar Országgyűlés törvényi erőre emelt.
A Bizottság álláspontja azonban menet közben megváltozott, Brüsszel ugyanis nem volt maradéktalanul elégedett a magyar intézkedésekkel. Bejelentették: a helyreállítási alapról szóló magyar tervet és a kohéziós forrásokról szóló partnerségi megállapodást ugyan elfogadják, a kifizetéseket azonban további feltételekhez kötik. A Brüsszel és Budapest közötti kötélhúzás sokáig döntetlenre állt. A kormánynak végül sikerült elérnie, hogy elfogadják a helyreállítási tervet, valamint – remélhetően – tető alá hozzák a partnerségi megállapodást is, amely december végén valósulhat meg, ugyanakkor további tárgyalásokra van szükség a konkrét kifizetésekhez.
Természetesen felmerül a jogos kérdés: mikor fogja a fényességes bizottság mondjuk Németország vagy Franciaország, esetleg Szlovákia esetében górcső alá venni a „jogállamiságot”? Miért nem szívat másokat is?
Miért fogadott el a magyarral ellentétben hevenyészve összecsapott terveket? Ne adj’ isten, mikor emeli fel az ujját az ukrajnai jogállamiság ügyében, hiszen egyesek már az Unión belül szeretnének Zelenszkij elnökkel ölelkezni, Magyarország kirúgásával egyidejűleg.
De ne legyünk rosszmájúak. A liberálbolsevik parlamenti képviselőknek (akik nyomasztó többségben vannak, sokan Soros György fizetési listáján) is teret kell hagyni a vágyaik kiélésére. Ha már havonta keresnek vagy 15 ezer eurót, hadd ünnepeljék egymást, hadd fogadjanak el mindenféle határozatokat, amelyeket „az orbáni diktatúra” fölötti győzelemként írnak be a tartótisztjeiknek leadott jelentéseikbe. Ettől még az Uniót (legalábbis egyelőre) az a jogrend tartja egyben, amely révén nem lehet vízbe fojtani egyetlen tagállamot sem, bármily szívesen is látnának ilyen előadást a fizetett hazaárulók. Igény persze volna rá, mint mondani szokás.
Az Európai Parlamentnek szerencsére a végső döntésekbe nincs beleszólási joga és lehetősége, szavazgathat a saját kedvére. Szépséghibája a dolognak, hogy az EP népes tábora masszívan zsarolja az Európai Bizottságot, konkrétan Von der Leyent is (egyesek már a leváltását követelték), aki szorongatott helyzetbe került a családtagjait előnyben részesítő vakcinabiznisz miatt. Volt már ilyenre példa az EB történetében, de a jogi felelősség kérdése sosem merült fel.
Az európai parlamenti jelentések egyik kulcsfigurája, Petri Sarvamaa finn képviselő például amellett érvelt, hogy a pénzek kifizetését továbbra is tartsa felfüggesztve a Bizottság, és léptessen életbe „utókövetési mechanizmusokat”, amelyekkel akár évekig lehetne packázni a magyar források folyósításával.
Ez a rémálom egyelőre nem fenyeget, de jövő nyárig futni kell még néhány tiszteletkört, hogy a jog és az igazság érvényre jusson.
Aki netán a szlovák közmédiából értesült az Európai Bizottság döntéséről, könnyen búnak ereszthette a fejét. Szlovák barátaink kisebb földrengésről tudósítottak. Szerintük a vezető hír a 7,5 milliárd euró felfüggesztése volt, s nem sokat törődtek a részletekkel. Ha azonban Pozsonyban bevallanák, hogyan teljesített Szlovákia a kohéziós források merítésében az utóbbi években, a szlovák közvélemény igencsak elképedne.
Szlovákia ugyanis a legrosszabban teljesítő országok közé tartozik. Magyarán, míg Magyarország mindig lehívta és az ország épülésére felhasználta a neki járó összegeket, addig Szlovákia jó, ha a felét le tudta hívni az őt megillető forrásoknak. Elkésett vagy elmaradt pályázati kiírások, ki nem használt lehetőségek övezik a húsz éve épülgető szlovákiai autópálya mentét.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2022/49. számában.
