Magyarország és az „európai irányvonal”
„Hazahozzuk a pénzünket!” – halljuk hosszú hetek, sőt már a választásokat megelőző kampány óta az új, leendő magyar kormány ígéretét. Azt is megígérte, hogy migrációs kérdésben nem változik semmi, és az új kormány sem fogja támogatni Ukrajna gyorsított felvételét az Unióba.
Ehhez képest Nyugat-Európában még mindig azt találgatják, hogy Magyar Péter majdani kormánya konzervatív lesz-e vagy liberális (mindenki a maga szája íze szerint szeretné), a Fidesz által Brüsszellel szemben képviselt szuverenista politikát akarja-e folytatni, vagy nem. Brüsszel a választások önfeledt estéjét követően máris kimutatta a foga fehérjét. Az esti gratuláció után reggel jött a huszonhét pont, aminek a teljesítését elvárják Magyarországtól.
Az már a napnál is világosabb, hogy a Magyarországot megillető forrásokat az Európai Unió politikai okokból tartotta vissza. A világjárvány okozta károkat enyhítő milliárdokat például mindenki megkapta, kivéve Magyarországot. A többi forrásnál sem a teljesítéssel van baj, hiszen minden híreszteléssel ellentétben él és virul az ellenzéki sajtó, a korrupció tekintetében pedig Magyarország a tabella alján helyezkedik el.
Az Európai Bizottság azonban olyan témákba is bele akar szólni, amikhez semmi köze. Például az illegális migráció kérdésébe, vagy az LMBTQ-közösség terjeszkedésébe. Az Európai Unió Bírósága szerint a genderpropagandának a médiában és a reklámokban való terjesztését nem szabad korlátozni, és a pedofil bűncselekményeket elkövetők nyilvántartása is ellentétes az uniós joggal. Hogy hogyan lesz ebből a két ellentétes álláspontból „jogharmonizáció”, azon most már törje a fejét az új kormány, kinek szeretne megfelelni: Brüsszelnek, vagy a választóinak tett ígéretének.
Mindenki tudja – és már nem is rejtik véka alá –, Magyarország büntetése arról szólt, hogy nemzeti kormánya van, és sok mindenben nem ért egyet az „egyedüli helyes” diktátumokkal. A zsarolás politikai volt, és szinte semmi köze nem volt a „jogállamisághoz” és az „európai értékekhez”. Utóbbit egyébként még sehol sem láttuk explicit leírva, pontokba szedve. Hacsak nem az illegális migránsok jogairól, az LMBTQ-közösség (bármit is takarjon a fogalom) minden más fölött álló jogairól van szó (családvédelmi törvény). Esetleg a woke „kultúra” parttalan terjedéséről, vagy arról, hogy a magyar kormány nem relativizálta a családot, hanem alkotmányba emelte, és – ellentétben a Nyugattal – a társadalom középpontjába helyezte. Hiszen arra épül a nemzet.
Persze, Brüsszel újmarxista, neoliberális vezetésének maga a nemzet szó is vörös posztót jelent, hiszen nem illik bele a birodalomépítés csodálatos tervébe. Márpedig az Európai Egyesült Államok víziójában csak egy összemosott, nemzeti tudatától megszabadított, konzumidióta embertömeg kaphat helyet, amelyet a brüsszeli politbüro fog kézen fogva vezetgetni. Akárcsak annak idején a nagy szovjet birodalomban.
Akik azon élcelődnek, hogy na, ugye, mégsem tört ki a háború Orbánék választási veresége után már másnap reggel, nem képesek felfogni, hogy a háborúkat évekig szokták tervezgetni. Ahhoz előbb meg kell teremteni a közös ellenséget (ami adott: az oroszok), a közös pénzügyi hátteret (minél több pénzt elvenni a békés, civil gazdaságtól, átlapátolni a hadiiparba, hozzá jó sok kölcsönt felvenni), majd a közös hadsereget, a békét deklaráló EU katonai tömbbé történő átkonvertálását. Aztán jöhet egy kassai bombázáshoz, szarajevói merénylethez hasonló provokáció, és már benne is vagyunk nyakig.
Ez lenne az a bizonyos „európai irányvonal”? Ezt szeretné Brüsszel megkövetelni Budapesttől, függetlenül attól, hogy patrióta, balos, nemzeti vagy „nyitott” kormány vezeti-e az országot? A kezdeti tapsikolás mindenesetre úgy látszik, alábbhagyott, mert Magyar Péternek sem csak a neve magyar, és reméljük, tartja magát az ígéreteihez. Miután Leyennel úgy tűnik, sikerül egy húron pendülni, legalábbis az ígérgetések szintjén, az ET elnökével, Antonio Costával történt találkozó után már kevesebb mosoly került fel a lapok címlapjára.
A kezdeti örömködés és a Barátság kőolajvezeték hirtelen meggyógyulása után Zelenszkij elnök sem vette jónéven, hogy Magyar Péter a kárpátaljai magyarok jogainak felvetésével kezdte a rossz viszony rendezését. Az ukrán vezetés azóta fanyalgóra vette a figurát, és ne adja isten, hogy azoknak legyen igazuk, akik a kőolajvezetéket permanens zsarolási eszköznek tekintik. Miután megkapták az ígéretet, hogy Budapest nem gátolja tovább a 90 milliárd eurós segély átutalását Kijevnek, egyszeriben levették a maszkot, és újra felültek a magas lóra. És el is árulták, mire fogják ezt a tengernyi pénzt költeni.
Magyar Péter azt is megígérte, hogy a migráció kérdésében nem enged, ugyanakkor a sok elvárás közül ez a második legfontosabb Brüsszel számára. Bár elhangzott ennek a kérdésnek egy alfejezete is, hogy Magyarország nem jól kezelte az embercsempészek kérdését. Számtalanszor Orbánék szemére vetették, hogy szabadon engedtek egy csomó elítélt embercsempészt, csak azt felejtették el mindig hozzátenni, hogy ezeket kiutasították az országból.
Például Magyarország bírósági rendszerének és biztonsági szolgálatainak a reformját, a legnagyobb közintézmények és állami vállalatok vezetőségének leváltását. Jóformán mindent meg kéne változtatni, amit az előző kormány kiépített és megalapozott, márpedig a leendő kormányfő kinyilatkoztatta, ami jó, azt meghagyják, sőt, bővítik, ami rossz, azt elvetik. Csak hát azt is jó lenne tudni, mi lenne az, ami Brüsszelnek is jó, meg a magyaroknak is. Ember legyen a talpán, aki az egymással szöges ellentétben levő érdekeket össze tudja békíteni.
Brüsszel talán okult a lengyel példából, ahová a Tusk-kormány felállásakor azonnal elindították a blokkolt pénzeket, természetesen a lengyel „jogállamiság” sajátságos „feléledésétől” sem zavartatva. Ám csalódniuk kellett. A párhuzam abban sántít, hogy Donald Tuskot, ellentétben Magyar Péterrel, Brüsszelből küldték haza rendet csinálni, míg Magyar Péter évekig közel állt a Fideszhez. Az Európai Unió tehát vagy folytatja a boszorkányüldözést, amivel aláássa a Magyar-kormány pozícióját, vagy behódol, és elfogadja az új kormányt szőröstől bőröstől. Utóbbit nehéz elképzelni.
Lehet, hogy ez lesz a huszonkettes csapdája az Unió számára. Brüsszel mindenese tre makacsul suhogtatja az ostort, és újabban Szerbiától óhajtja megvonni a csatlakozás előtti támogatást (mintegy egymilliárd eurót), de Szlovákia is a célkeresztbe került. Mert bármit a szemére vethetünk a Fico-kormánynak, nagy vonalakban mégiscsak szuverenista vonalat visz. Ez pedig, akárcsak Szerbiában Vucsics, útjában áll a brüsszeli balliberális, neomarxista, senki által meg nem választott vezetőknek. Gőzerővel folytatódik tehát a pénzügyi zsarolás, mintha az Unió forrásait maga a Bizottság termelné meg, és nem az európai adófizető polgárok verejtékes munkájából szerzett pénzeket használná kénye-kedve szerint.
Megjelent a Magyar7 2026/19. számában.
