Lola, Nahel meg az önfeladás
Idézzünk fel két példát, hogy lássuk, merre tart ma Nyugat-Európa két fejlett és gazdag társadalma. A német Bundestagban a minap felszólalt az AfD képviselője, aki dióhéjban összefoglalta a német kormány garázdálkodását, míg Párizsban és szerte Franciaországban ismét autók százai lobbantak lángra. A két eset ugyanazt a visszafordíthatatlan folyamatot tükrözi: hogyan bomlik fel a társadalom, ha hozzá nem értő vagy/és korrupt vezetői vannak. És hogyan robog Európa a szakadék felé.
Alice Weidel ellenzéki képviselő a minap kemény látlelettel szembesítette a német honatyákat, felsorolva mindazt, ami miatt Németország egyre lejjebb süllyed. Szó szerint: „Önök olyan országgá tették Németországot, amely kilép a komolyan vehető nemzetek sorából. Az energiagazdaságtól kezdve a migrációs politikáig. Miért tekintene bárki is tisztelettel egy olyan kormányra, amelyiknek az orra előtt fel lehet robbantani létfontosságú intézményeket, például az Északi Áramlatot? (…) Azzal áll elő a dezindusztralizációs (tükörfordításban: ipartalanítási) gazdasági miniszter, hogy állítsuk le az iparunkat, nehogy a szomszédos országokban bárkinek is fagyoskodnia kelljen. A himnusz alatt a száját összeszorító Habeck úr ennél egyértelműbben nem is fejezhetné ki számunkra, hogy politikájával nem ezt az országot és nem ezt a népet szolgálja.”
A képviselő említette a fűtési törvényt, amely frontális támadás a német polgárok ellen, az ipar kivándorlását és leépítését, a nagy szén-dioxid-mentesítési programot, amely 2045-ig 10 billió eurójába kerülne a német gazdaságnak. Ismét idézve: „Ne papoljanak itt klímapolitikáról, mert ahhoz atomerőműveket kéne építeni. A három utolsó modern német atomerőmű leállítása miatt keletkezett áramhiányt önök francia atomerőművekből pótolják.” Riasztó jelenségnek tartotta a migrációs politikában képviselt német álláspontot, amely tarthatatlan, hogyan válnak no-go zónákká a német közterületek, és sorolhatnánk tovább.
Scholzék természetesen faarccal ültek a helyükön, míg néhány kormánypárti képviselő, nem bírva türtőztetni magát, magából kikelve ordítozott.
Ők azok az újbalos, újzöld, újmarxista „demokraták”, akik feltétlenül tisztelik a másságot, és minden, az övéktől eltérő véleményt türelmesen meghallgatnak. Kivéve az AfD képviselőjét, aki az ő sarkig nyitott értékrendjük szerint – mivel a még vékonyan létező nemzeti oldalon áll – természetesen szélsőséges és fasiszta. Kész csoda, hogy felszólalását a Facebook nem tüntette el azonnal. Talán még most is elérhető.
Párizs pedig ismét lángba borult. Egy fiatalembert, az algériai származású Nahelt agyonlőtte egy francia rendőr. A 17 éves kamaszt lelövő 38 éves rendőr ellen szándékos emberölés ügyében indult vizsgálat. A jogvédők természetesen azonnal rikácsolni kezdtek, hogy a francia rendőrség rendszerszintűen rasszista. A párizsi rendőrfőnök kiállt a gyanúsított rendőr mellett, akit tapasztaltnak és megbízhatónak nevezett. Véleményét mindazonáltal kitűzheti a kalapja mellé, hiszen maga Emmanuel Macron elnök is elítélte és megbocsáthatatlannak nevezte a fiú halálát.
A francia parlamentben pedig egyperces csenddel adóztak a drogdíler suhanc emlékének, aki mákvirág volt a javából. Öt esetben indult ellene eljárás rendőri igazoltatás megtagadása miatt, részt vett rendőrök elleni zavargásokban, drogdíler volt és drogos, hamis rendszámú, biztosítás nélküli autókkal furikázott. Az inkriminált lövöldözést is egy rendőri intézkedés váltotta ki.
Lola Navielnek, a 12 éves francia kislánynak nem adatott meg a néma tisztelgés a parlamentben, a drogdíler algériai bevándorlónak igen. Lolát egy algériai nő gyilkolta meg tavaly decemberben. Az ügy sokkolta Franciaországot, de láss csodát, a franciák mégsem vonultak tömegével az utcára, nem romboltak, és nem gyújtottak fel iskolát. Nem estek neki a migránsoknak, és végtelen elkeseredésükben még véletlenül sem raboltak ki boltokat. Az algériai srác szülei ugyanakkor lázadást hirdettek, aminek az lett az eredménye, hogy Franciaországban 40 ezer rendőrt kellett bevetni a zavargások megfékezésére.
A „rasszista” rendőrség persze nem a bevándorlók hátterét vizsgálja, talán ezért pattant el a húr a lövöldöző rendőrben.
Ezenközben még valamikor májusban parlamenti vizsgálat indult Marine Le Pen és szélsőjobboldali (értsd: nemzeti) pártja, a Nemzeti Tömörülés ellen. A „független” testület azt próbálja kideríteni, hogy Le Penék kapcsolatban állnak-e Moszkvával, illetve hogy kaptak-e pénzt Vlagyimir Putyinhoz vagy (igen, jól olvassuk) „Orbán Viktorhoz köthető szervezetektől”. Hírek szerint a vizsgálat középpontjában egy 9,4 millió eurós hitel áll, amelyet egy cseh–orosz bank folyósított a Nemzeti Tömörülésnek, és amelyet még nem fizettek vissza. Logikus tehát a magyar szálat keresni emögött is.
Persze, mondhatnánk, mindegyik ország úgy teszi tönkre magát, ahogyan az ízlése diktálja. A németek az iparuk tönkretételével és a zöld szörnyeteg (egy filmcím gyerekkoromból) nyomására adják fel lassan, de biztosan az államiságukat, a migránsoknak helyet csinálva zavarják ki a nyugdíjasokat az öregotthonokból, míg a franciák olyan tökélyre fejlesztették a befogadást, hogy az őslakosok lassan nem mernek kimozdulni az otthonukból.
Volt módunk megszokni, hogy az Európai Unióban uralkodó tűrhetetlen állapotokért Magyarország (és Lengyelország) a felelős, mert a magyar kormány nem képes tartani a száját és besorakozni az önfeladók táborába. Sebaj, majd rásóznak megint valamilyen kitalált okból indított kötelezettségszegési eljárást. Amit nevezhetnénk akár a kötelező hallgatás és a bólogatás megszegése miatti eljárásnak. Vagy az igazmondás és az egyenes beszéd elleni büntetésnek. Tetszés szerint. Mert napjainkban egyedül Orbán Viktor teszi fel a kínos kérdést a tekintetes Bizottságnak: hová lett a pénz? Mi az, hogy nem fizetik ki a kölcsönt, amelyért Magyarország is kezességet vállalt? Mi az, hogy újabb hatvanmilliárd eurót akarnak beszedni a tagállamoktól?
Míg a magyar kormányfő hangot ad az elégedetlenségének, a többiek hallgatnak, mint a kuka, beleértve a németeket és a franciákat is.
Legfeljebb morognak, mint például az osztrákok. Tartsunk tőle, hogy az adósrabszolgaság felé meneteltetik Leyenék az Uniót? Rendszeres időközökben tíz- és százmilliárd eurók tömegét fogja kölcsönkérni az Európai Unió, míg csak végképp el nem adósítja magát? Pontosabban: dehogyis magát, az európai nemzeteket. Hiszen tudjuk, van rá igény és lelkes ajánlkozó is a tengerentúlról.
Mindezek fényében nem meglepő, hogy libsiék félreverték a harangot, és az Európai Parlementben megpróbálták megtorpedózni a jövőre esedékes magyar EU-s elnökséget. Tartanak tőle ugyanis, hogy 2024 nyarán izgalmas kérdések kerülhetnek terítékre. A többi között olyanok, hogy az Európai Parlament is elszámoltatható legyen, és ki a felelős azért, hogy Brüsszel a csőd szélére navigálta az Európai Uniót. Bár ezekre a kérdésekre nem kell addig várni, hiszen közben még egy európai parlamenti választás is lesz, s remélhetően a félmilliárd ember is felteszi a kínos kérdéseket.
