Lépett a vezér, indul a sakkjátszma!
Budapestre látogatott pénteken Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök és Matteo Salvini, a legerősebb olasz párt, a Liga elnöke. Ez látszólag egy néhány mondatos hírt érne csupán, tárgyaltak, tárgyalgattak, a végén mindenki kiadott egy semmitmondó, klisékkel tűzdelt nyilatkozatot, majd szépen hazamentek. Ki Varsóba, ki Rómába, ki Felcsútra, mint Mosó Masa mosodájában a kesztyűben lakó kis állatok.
Csakhogy világosan látható, ez az egész ennél sokkal többről szól. Túlzás persze történelmi találkozóról és Európa jövőjét megváltoztató előrelépésről beszélni, de óriási hiba lenne alulértékelni azt a tényt, hogy
az európai politika két, első vonalba tartozó szereplője látogatott Budapestre, egy harmadik, hasonló cipőben járó politikus meghívására. Orbán Viktor ugyanis ezzel a találkozóval is újfent bizonyította, a kevés tényleg európai formátumú országvezető közé tartozik, saját elképzelésekkel, saját politikával.
Egy ilyen elképzelés lehet az, hogy bár kényszerpályáktól sújtott, de mégis jelentős politikai erőteret szervezzen maga köré ne csak itt, Magyarországon, de egész Európában. Ennek egyik fontos, bár nem utolsó lépése volt ez a találkozó, amelyen tulajdonképpen semmi konkrétumról nem döntöttek, vagy csak nem kommunikálták azt kifelé, mégis, a randevú jelentőségét nem lehet elvitatni.
Hogy mi lehet a májusban Varsóban folytatódó tárgyalássorozat végeredménye, azt egyelőre nehéz megjósolni. Azzal, hogy a Fidesz távozott az Európai Néppártból, beleszólása az Uniós döntéshozatalba bizony csorbát szenvedett, a brüsszeli ügymenetben mindennapos, quid pro quo típusú kis alkukra és egyezségekre ugyanis továbbra is szüksége van a magyar kormánynak, mozgásterük azonban jelentősen szűkült azáltal, hogy frakción és párton kívül találták magukat.
Salvini és Morawiecki pártja viszont a két legnagyobb, jobboldalinak és konzervatívnak mondott frakció vezetője ereje.
A megfogalmazás nem véletlen, óriási és félrevezető leegyszerűsítés azt gondolni, hogy akár az Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR – ennek tagja Morawiecki pártja, a PiS), akár az Identitás és Demokrácia frakció (itt vannak Salviniék és a francia, Marine Le Pen-féle Nemzeti Tömörülés) csupa kereszténydemokrata, konzervatív értékekkel bíró pártot tartalmaz. Ezzel kapcsolatban csak két példa, az előbbi frakcióban ott csücsül az SaS(!) két EP-képviselője, míg az utóbbi éppen a Nemzeti Tömörülés miatt lehetne elhibázott választás, Orbán ugyanis hagyományosan jó viszonyt ápol a francia jobbközép politikusaival, akik hidegrázást kapnak a lepenistáktól, Morawieckiék pedig a francia politikus Putyin-mániája miatt nem kérnek a Nemzeti Tömörülésből (sem).
Annak esélye tehát, hogy a két frakció egyesüljön, Orbánék pedig csatlakozzanak, létrehozva az EP második legnagyobb pártcsaládját, ahogy a matematikában mondják, konvergál a nullához.
Azon már érdemes elgondolkodni, nem kíván-e majd a Liga, a PiS, illetve a Fidesz és néhány hozzájuk csatlakozó párt saját frakciót létrehozni – vállalva az ezzel járó nyűgöket és támadásokat.
Ezeket a forgatókönyveket sorban lejátszani sajnos kevés egyoldalnyi terjedelem, egy kockás papír és egy ceruza is kell hozzá, hogy kimatekozzuk, miként jöhetne létre egy legalább 77 képviselővel rendelkező frakció (76 van ugyanis az ID-nek, 61 az ECR-nek).
Nem egyszerű feladvány ez, de valószínű, Orbánék már tudják a megoldást!
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/14. számában.
