Lejárt szavatosságú szövetségek
Észrevették már, hány írás kezdődik mostanában így: „Bár a koronavírus…”? Ez a mostani is egy ilyen. Bár a koronavírus gyakorlatilag egyeduralkodóként birtokolta az újságok címlapjait és a tévéhíradók szűken mért perceit, a színfalak mögött azért zakatolt a gépezet.
Nagyhatalmak és magukat annak képzelő országok a szokásosnál valamivel csendesebben vívták hol gazdasági, hol fegyveres háborúikat, az emberiséget fenyegető globális veszély azért nem akadályozta meg őket abban, hogy például Líbiában újabb szintre emeljék a 2011 óta kisebb-nagyobb megszakításokkal zajló polgárháborút.
A néhány hónap alatt üzleti partnerből diktátorrá változ(tat)ott Moammer Kadhafi bukása után kirobbant fegyveres konfliktust vagy fél tucat aktív és vagy kétszer ennyi, a színfalak mögött sertepertélő szereplő, szövetségek és árulások, véres harcok és tárgyalótermi kudarcok jellemzik.
A küzdelem mára messze túlmutat azon, hogy ki irányítja majd a gazdag olajkészlettel rendelkező észak-afrikai államot, ki kerekedik felül, az ország nyugati részét és a fővárost birtokló Nemzeti Megállapodás Kormánya (NMK) vagy a Halifa Haftár tábornok vezette ún. tobruki kormány.
Míg előbbinek Törökország a „nagy testvére”, ráadásul a Nyugat is a Fájez esz-Szarrádzs vezette kormányt ismeri el legitimként, addig Haftárék mögött ott van Oroszország, Egyiptom és még néhány kisebb arab állam.
Törökországot NATO-tagállamként számos bírálat érte, amiért fegyverekkel és légicsapásokkal segíti életben tartani a lassan tíz éve dúló polgárháborút, és csak idő kérdése volt, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa által még januárban elfogadott általános líbiai embargót mikor sikerül Isztambulnak megsértenie. Egy német geopolitikai think tank már márciusban arról írt, az ENSZ-nek elméleti esélye sincs arra, hogy be is tartassa az embargót, a nyár elején pedig kiderült, a gyakorlatban még annyi sem.
Június elején egy hattonnányi, máig ismeretlen rakományt szállító hajó futott ki egy török kikötőből, három török hadihajó kíséretében. Egy francia NATO-küldetésen lévő fregatt megpróbálta feltartóztatni a konvojt. Jelezték, szeretnék megnézni a rakományt, mire az egyik török hadihajó háromszor is célba vette őket, lövés ugyan nem dördült el, de egyértelmű jelzés volt, el a kezekkel a szállítóhajótól. A franciák végül visszavonulót fújtak, a török konvoj pedig simán befutott az egyik NMK-hoz tartozó líbiai kikötőbe.
A franciák persze azonnal hivatalos NATO-vizsgálatot követeltek, miközben kiderült, hogy annak a hajójuknak nem is lett volna jogalapja feltartóztatni a török szállítóhajót, erre Isztambul felszólította a franciákat, kérjenek bocsánatot, amiért feltartóztatták a hajóit. Néhány nappal később Róma, Párizs és Berlin közös nyilatkozatot adott ki, jelezve, készek gazdasági szankciókkal büntetni azokat az országokat, amelyek megszegik az ENSZ-embargót. Szép kilátások ezek a NATO számára.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/30.
