Lehet még lejjebb, Leyen asszony?
Teli a világsajtó az amerikai–európai vámalkuval. Amely egy skóciai golfpályán köttetett, és telefonos sms-üzenet helyett papírra került. Ennek a fiaskónak tehát legalább lesz írásos bizonyítéka. Mert hogy az Európai Unió megalázó, finoman fogalmazva előnytelen szerződést kötött az USA elnökével, az kétségtelen.
Bár egyesek próbálják mosdatni a szerecsent, hogy lehetett volna rosszabb is. Mintha azt mondanák, a kivégzés lehetett volna golyó helyett kötél általi. És sajnos, ahogyan eddig mindig is az Európai Unióban, ennek a vezetői kártevésnek sem lesz semmilyen következménye.
Nincs ezen mit magyarázni. A Von der Leyen vezette Bizottság kapitulált Donald Trump előtt. Való igaz, lehetett volna az Unió termékeire kivetett vám a 15 százalék helyett akár 30 is, ahogy az eredeti fenyegetés szólt, az acéláruk vámja pedig 50 helyett akár száz százalék. Kétszáz. Akármennyi, hiszen ezek bármilyen riasztóan hangzanak, csak keretszámok. Végül is majdnem mindegy, hogy mennyi az annyi, itt már csak a vereség súlyát lehet latolgatni. Ami nem most kezdődött, hanem több mint fél évvel ezelőtt, amikor a brüsszeli politbüró oly vakon követte és támogatta az amerikai mélyállamot képviselő, enyhén demens Joe Biden demokrata exelnököt a választások előtt, hogy az már szinte kabaréba illett. Donald Trump számára pedig eljött az édes bosszú ideje. Ha ti háborúzni akartok, és tovább éltetni az öngyilkos ideológiátokat, tessék. Megkapjátok.
Persze, ez így túl egyszerűnek tűnik, és az is. Az üzletkötéseknél nem sok szerepet játszanak az érzelmek, ott minden résztvevő hideg fejjel kalkulál, és igyekszik a számára legjobb feltételeket ráerőltetni a partnerére. (Ennek azért némileg ellentmond az a tény, hogy Trumpék Magyarországra nagy befektetéseket hoznak, mert a magyar kormány megbízható partner, és hasonló a világnézete a „mélyállam” mocsarát lecsapolni készülő Trumpéhoz.) Hanem a tévés kamera leleplezett valamit: az elnök papírlapjának hátoldalára eredetileg tízes szám volt odakanyarintva. Eszerint Donald Trump hajlandó lett volna tíz százalékig lemenni? Mi történt, hogy a nagy pókerjátékos mégis tízre húzott lapot, és lett belőle tizenöt?
A válasz valószínűleg a titkos záradékban keresendő, amelyet az uniós állampolgároknak illenék megismerniük, lévén, hogy az Uniónak nincs saját tőkéje. A titkos záradékról éppen a szlovák tárgyaló, Ursula asszony hűséges fegyverhordozója, Maroš Šefčovič biztos kotyogta ki, hogy az tulajdonképpen Ukrajnáról szól. A közel félmilliárd európai uniós polgár pedig törheti a fejét (ha egyáltalán odafigyel), hogy miért is kell az ő zsebéből amerikai fegyvereket vásárolni egy Unión kívüli, háborúban álló, végtelenül korrupt, az emberi jogokat lábbal taposó országnak? Hacsak nem az „európai értékek”, a „jogállamiság” még nagyobb dicsőségére.
Vagy a nagy biznisz reményében, ami legalábbis kételyeket ébreszt. Sokan szeretnének részt venni az évszázad üzletében, Ukrajna újraépítésében, nemrég már a negyedik konferenciát tartották Rómában, ahol egymást érték a felajánlások. Igaz, a háború vége még kontúrokban sem sejthető, így a nagy „befektetések” vagy ígéretek szintjén maradnak, vagy fegyverekre mennek el. Ez ám az üzlet Amerikának! Kiszáll a háborúból, de úgy, hogy tovább küldi a fegyvereket, amiket más (az Unió, pontosabban az uniós polgár) fizet. És még a saját haderőfejlesztés zömét is az amerikai hadiipar fogja szállítani, mint eddig is. Csak most még inkább.
A kereskedelmi egyezménnyel (vámalkuval) mindössze egy bibi van: az Európai Uniónak nincsen sem ipara, sem mezőgazdasága, sem kereskedelme, sem úgyszólván semmije. Minden a tagállamok tulajdonában van. Így aztán könnyű költekezni, ha végső soron a portugálok, a görögök, a horvátok, a magyarok és a többiek állják a cechet. Felmerül a kérdés: hogyan óhajtja Brüsszel irányítani az európai ipart, mezőgazdaságot? Utóbbit legfeljebb tönkretenni, hiszen éppen az agráriumból akarják elvenni a legtöbb támogatást. Így maga a kérdés is irreleváns: honnan vesz el Brüsszel milliárdokat Ukrajna támogatására? Miből fogja finanszírozni az amerikai hadiipartól történő vásárlásokat?
Azért az ember csak elgondolkodik. Miközben az Európai Unió futószalagon gyártja az Oroszország elleni szankciókat, elzárva magától az olcsó energiaforrást, cserében megkapja az euroatlanti szövetségestől a vámokat. Ezek után nem nehéz mérleget vonni: az EU gazdasági hadviselést folytat Oroszországgal, ugyanez kezd kirajzolódni Kínával, legújabban pedig az USA is megsarcolja Brüsszelt.
Sokan állítják, hogy Von der Leyenéknek sokkal keményebben kellett volna tárgyalniuk az amerikai elnökkel. Dehát tudjuk, hogy ők csak Magyarországgal szemben képesek keménykedni, ráadásul minden indok és ok nélkül, pusztán azért, mert Magyarországon patrióta kormány van, immár tizenöt éve. És a sok gyáva vezető között Orbán Viktor mindig magára marad. A huszonhét tagállam egyikét-másikát lehet szívatni, de ha Leyenék méltó ellenfélre találnak, behúzzák a nyakukat.
Mit is mondott Ursula von der Leyen az újságíróknak, mielőtt távozott volna Skóciából? „A mai megállapodás bizonytalan időkben biztonságot teremt, stabilitást és kiszámíthatóságot biztosít.“ És ez a nő, aki Németországban három minisztérium élén is bizniszelt, nyugodtan ülhet a helyén, és teheti ugyanazt egész Európával. Hiába, ilyen a stabilitás és a kiszámíthatóság német módra.
