Közép-Európa luxus lett, Pozsony pedig lemaradt a radarról
Zürich és Genf továbbra is a világ legdrágább városai, míg a korábban méregdrágának hitt Tokió árszintje a közép-európai régióhoz idomult, Tel-Aviv pedig a legköltségesebb metropoliszok közé ugrott. Egy prágai, varsói vagy éppen budapesti hétvége ma már könnyen többe kerülhet, mint egy nyugat-európai kiruccanás, ami homlokegyenest ellentéte a néhány évvel ezelőtti dinamikának.
Az életminőség terén eközben Luxembourg, Koppenhága és Amszterdam diktálja a tempót. Mindezt a Deutsche Bank Research Institute tizedik, a globális árarányokat vizsgáló tanulmánya derítette ki, amely hat kontinens 69 városának dolláralapú árait vette górcső alá, és amelynek eredményeit a Rexa & Roman Partners (RRP) dolgozta fel.
A globális gazdaság elmúlt évtizedének strukturális elmozdulásai, a markáns árfolyam-ingadozások és az inflációs nyomás teljesen átrajzolták a világ ártérképét. Jól mutatja ezt egy csésze cappuccino ára: míg Zürichben 7,13 dollárt (mintegy 6,26 eurót) kell fizetni érte, addig Milánóban ennek kevesebb mint a harmadát, mindössze 2,18 dollárt (1,91 eurót) kérik el. A tanulmány rámutat, hogy ezt a drasztikus különbséget már régen nem a kávé minősége vagy a barista bére indokolja, sokkal inkább a mélyebb makrogazdasági folyamatok.
Közép-Európa fővárosai – Prága, Varsó és Budapest – végérvényesen kikerültek az „olcsó desztinációk” kategóriájából. A drágulás mögött komplex tényezők állnak: az uniós források beáramlása, a feszes munkaerőpiacok, amelyek évente 5-10 százalékos bérnövekedést generálnak hazai valutában, a nemzeti fizetőeszközök erősödése, az ingatlanpiacra zúduló tőke, valamint a pandémia utáni infláció, amely azóta sem tért vissza a korábbi szintekre.
Ezzel párhuzamosan a japán főváros meglepően megfizethetővé vált. Egy háromszobás lakás bérlése Tokió központjában havonta 2361 dollárba kerül, egy kétfős vacsora egy középkategóriás étteremben pedig mindössze 43 dollárból kihozható. Ugyanez Varsóban 64, Prágában 54 dollár, míg Zürichben elérné a 149 dollárt.
A vizsgált 69 város közül Tokió csupán az 57. helyen áll, az átlagos 2394 dolláros nettó fizetés pedig 3,5-szer alacsonyabb a zürichi 8363 dollárnál, amivel a japán metropolisz nagyjából Madrid, Prága és Varsó szintjére pozicionálta magát.
Látványos dráguláson ment keresztül Tel-Aviv, amely gyakorlatilag minden listán feljebb kúszott. Ezt az erős sékel, a rendkívül ellenálló technológiai és védelmi ipar, valamint a konfliktusok okozta regionális logisztikai és ellátási zavarok együttesen okozták. Az üzemanyagok árának egy év alatti 27 százalékos ugrása például egyértelműen az iráni konfliktus energiaszállításokra gyakorolt hatásának tudható be. Az Egyesült Államok eközben továbbra is a végletek hazája: az amerikai városok uralják a bérlistákat, és az élelmiszer is itt a legdrágább. A New York-i lakásbérleti díjak pedig továbbra is globális benchmarkként szolgálnak a maguk 8873 dolláros árával egy háromszobás ingatlan esetében. Bár a helyiek átlagon felül keresnek, jövedelmük jelentős részét azonnal be is szedi a főbérlő. Ami az amerikai védővámokat illeti, azok egyelőre alig hagytak nyomot a fogyasztói árakon, amit a szerzők a késleltetett hatással, a kereskedők marzsainak csökkenésével, illetve a dollár erejével magyaráznak.
A Numbeo adatai alapján összeállított életminőség-index – amely többek között a vásárlóerőt, a biztonságot, az egészségügyet, a megélhetési költségeket, az ingatlanárak és a jövedelmek arányát, az ingázási időt és a klímát vizsgálja – sorozatban második éve a luxembourgi elsőséget hozta ki, megelőzve Koppenhágát, Amszterdamot, a holtversenyben lévő Bécset és Münchent, valamint Frankfurtot.
Ezzel szemben a globális pénzügyi központok kifejezetten rosszul szerepeltek: Párizs a 43., New York a 46., London a 47., Hongkong pedig egészen az 55. helyig csúszott vissza. Ezeket a gigapoliszokat a megfizethetetlen lakhatás, a hosszú és fárasztó ingázás, valamint a környezetszennyezés húzza le a rangsorban. Az a szűk elitklub, amely az életminőség és a rendelkezésre álló jövedelem tekintetében egyaránt a legjobb tízben tudott maradni, mindössze öt városra szűkült: Luxembourg, Koppenhága, Frankfurt, Genf és Zürich.
Érdekesség, hogy a szlovák főváros, Pozsony nem kapott helyet a rangsorban. A Deutsche Bank azzal érvel, hogy ez a legátfogóbb jelentés a pénzügyi világ számára releváns városokról, így a döntő szempont nem a méret vagy a gazdaság nagysága, hanem az, hogy az adott település mennyire vonzó a bank intézményi ügyfelei számára. Ennek esett áldozatául Ljubljana, Zágráb, Bukarest, Szófia, Vilnius, Riga, Tallinn és Kijev is. Ahogy azt Andrea Maderová, az RRP vezető projektmenedzsere a szlovák hírügynökségnek tömören megfogalmazta: a Deutsche Bank által is használt Numbeo adatbázisában Pozsony adatai hiánytalanul szerepelnek, ám senki sem számolta ki őket a tanulmányhoz, egyszerűen azért, mert nem tartották elég érdekesnek a nemzetközi pénzügyi szereplők számára.
